Szerintem a kamaszkor minden gyerek életében egy érdekes, izgalamkkal teli időszaka. Ez a pár év a gyerekkortól a felnőttéválásig, talán az egész életünk egyik legszebb része. Nem kell még nagy, fontos döntéseket meghoznunk, de nekünk sem könnyű. A többség most kezd el nőni, fejlődni. Igaz, néha hisztisek és kibirhatatlanok vagyunk, de ez az időszak minden ember életben jelen van. Mindenki volt, van vagy lesz egyszer kamasz.

Számomra a kamaszkor egy “hosszú út, melyen az események sűrűjében néha elveszek”, hisz minket, tinédzsereket, “visz magával az ár”, s egyszercsak észrevesszük, hogy felnőttünk.

Sikó Krisztina, VII.osztály

“Mindig büszkén válaszoltam arra a kérdésre, hogy ” Melyik iskolába jársz?”, hiszen 5. osztályos korom óta tanulok a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Nem is tudom elképzelni, hogy egy más iskola diáklánya legyek. Az iskola kapuin kivűl is velem van a “Bolyai szelleme”, mivelhogy igyekszem egy elitt líceum tanulójaként viselkedni. Meggyőződésem, hogy az iskola is besegít a felnőtté válásomban. Ez a líceum messzire nyúló történelemmel rendelkezik, és ezt nem sok iskola mondhatja el magáról. Az olyan személyek, akik tisztában vannak az igazi értékekkel, mindig felnéznek egy Bolyaiba járó diákra, akik pedig, lenéznek minket, mert mi tudunk is valamit, azok még a tekintetünket sem érdemlik meg. 🙂 “

Kárp Andrea

XI . A Osztály

           ,,Már többször tapasztaltam, hogy valahányszor megkérdezték, hogy milyen líceumba járok a „Bolyai” szó hallatán elkomolyodott arccal beszéltek továbba és teljesen més szemszögből viszonyultak hozzám. Az iskola arculata , eredményei, nagyban tökrözik a diákok jellemét is.

            A líceum befolyása végülis a környezettől függ, ahol éppen vagyunk és az emberek mentalitásától. Mindenki másképp tekint ránk, de szerintem mindenképpen büszkék lehetünk arra, hogy itt diákok lehetünk és ezt bármikor, bármilyen helyzetben fel kell vállalnunk.”

Orbán Eszer-Antónia

XI . A Osztály

           ,,Az, hogy bolyais vagyok nem feltétlenül egy létmeghatárzó elem számomra. Inkább a fordítottja érvényes: az életemet alakítottam úgy, hogy az bolyaishoz méltó legyen. Iskolán belül elsősorban a tanulásra való összpontosítás és a fegyelem jellemző rám, de teret engedek a szórakozásnak is, amikor azt a helyzet megengedi. Iskolán kívül is nagyjából ez jellemző rám, próbálok minél fegyelmezettebben és kötelességtudatosabban élni, bárhol legyek. Nem kedvelem az egyesek által választott „nagymenő” stílust, soha nem tudnám magamat többre tartani, mint bárki mást. Úgy gondolom, hogy bolyaisnak lenni inkább felelősség, mint kitüntetés, mert nem az iskola választott minket, hanem mi választottuk azt, ezért kell annak megfelelően élnünk.”

Tamás Zsolt

XI . A Osztály

Tanulás, Internet, szocializációs oldalak: előnyök és hátrányok….

Ezekre a kérdésekre válaszolnak a X.A osztály tanulói az Erdélyi Magyar Televízió által készített Riportfilmben

Bolyaisnak lenni kiváltság. A Bolyai egy lehetőség, az első lépés a felnőtté válás hosszú, néha sötét, néha színes, néha szörnyű, néha felemelő ösvényén. A Bolyai nem csupán egy iskola, pár díszes tanterem, pár nehéz óra, kemény tanulás,szigorú tanárok. Ezek ugyan mind szükségesek ahhoz, hogy mi eredményes, rendezett diákok legyünk, de ez nem elég. Itt nem csak a fizikának, kémiának, matematikának a képleteit, a nyelvek furfangos szójárásait sajátítjuk el, hanem rengeteg rendezvény, szórakozás, munka keretében tanáraink megtanítanak egy fontosabb egy nehezebb dologra, amit meg kell értenünk. Magára az életre.

Mi, az itt tanuló diákok megtapasztalhatjuk a valós élet kihívásait, kudarcait, igazságtalanságait, örömeit, szépségeit kezdő szinten, gyermek kiadásban. Sose tudhatjuk, hogy mi vár ránk holnap, ki végzi majd kinn a táblánál, kinek a házifeladatát osztályozzák, melyik felmérőnek a következményeit kell elviselni. Bár Bolyai szelleme fogja kezünk, hamar megtapasztaljuk, hogy jónak lenni nem elég. A tudás az előszoba, megteremti az alapot, nélküle nehéz állni, de vele is kevés lenni. Szorgalom is önmagában gyenge, értelmetlen, hiába magolod a leckét egész éjjel, ha nem érted. A kettőnek az egyensúlya lesz a végén a sok oklevél érdeme, a kettő alkotja majd a jó jegyet és az eredményeket.

Valaki egyszer azt mondta, hogy egy jó diáknak sokféle jegye van, most látom, hogy ez mennyire igaz. Ellenőrzőink néha lehet, hogy szégyenkeznek a világ előtt, hiszen szinte lehetetlen mindenből 10-est kapni, sokszor bekerül pár rossz jegy, amik ösztönöznek, hogy legyél jobb és jobb legközelebb. De ennek így kell lennie, majd 4 év múlva se lesz minden tökéletes,  mégis, majd úgy távozunk, mint egy becsületes, érett, remek ember.

Vass Tekla – IX. E

Bolyaisnak lenni szerintem igen nagy megtiszteltetés. Sokan mondják hogy a régi falakat már csak a lélek tartja össze a vakolattal; de ez a lélek a kitartás lelke…
Az ember itt belecsöppen egy színes -vegyes társaságba, azt a bizonyos nagybetűs Életet élheti egy társasjáték játékosaként. Mert ez még csak olyan, mint egy játék… nevetünk, igaz elbukunk néha, de alig sérülnk, s könnyedén talpra állhatunk.
S ha már játszunk, tanuljunk is belőle, hisz itt jó tanárok kezében van a tudás hatalma. S itt a cél nem az, hogy magadba szívj mindet, mint egy táblatörlő szivacs, hanem az, hogy metaláld önmagadat. Erre a keresgélésre jó alakalmat ad a tevékenységek sokasága és változatossága.
Hát tömören, ennyi. Örülök, ogy itt koptathatom a régi diákok álltal már műemlékké alakított iskolapadot…

Nagy Imola – IX. E