Home » Rendezvények

Rendezvények

MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

April 2021
M T W T F S S
« Mar    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Ballagás -2020

Képes beszámoló

Videó:https://www.facebook.com/Filmtekercs.Klub/videos/361122734906466

Virtuális ballagás a Bolyaiban – 2020

Ballagás – 2019

Tisztelt Vezetőség! Tanárnők és Tanár urak, tisztelt Meghívottak, kedves Szülők és kedves Diáktársaim!

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 12. évfolyamának nevében szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött hozzánk/értünk, hogy velünk együtt ünnepeljen. A mai ünnepség különös jelentőséggel bír számunkra; hiszen nem csupán egy tanév végét jelzi, hanem életünk egy fontos szakaszát, a diákéveket zárja és búcsúztatja el.

Még tizedikesként tanultam egy Janus-vers kapcsán, hogy az idő múlását, a búcsúzást nem szabad végzetesen felfogni. A fontossá vált emberek és a közös múltunk elengedése okozta szomorúságot, az emlékek szépségét és a jövő ismeretlenségéből fakadó izgatottságot együttesen kell megélni; így emberi és így érdemes. A visszatekintés és a köszönetmondás lehetősége ilyenkor hitelesen adatik, és én – megbízatásomhoz híven – élni is szeretnék vele.

Fizikatanárunk számomra kedves mondását idézve: ,,Azért a líceumi évek a legszebbek, mert akkor az ember már elég értelmes, de még kellőképpen romantikus.”  És valóban: az utóbbi hetekben a tizenkettedikes folyosókon végigtekintve értelmi és érzelmi intelligenciájukban gyarapodott személyeket láthattunk. Nem csoda, hiszen tanáraink e két vonatkozásban távlatokat nyitottak előttünk.

                Ezzel el is érkeztem az őszinte köszönet pillanatához. Köszönjük tanárainknak a ránk szánt időt és a belénk fektetett energiát. Köszönjük azoknak, akik szerepkörüket meghaladva nem csupán tanítottak életre, emberre, önmagunkra, hanem neveltek is, példát mutattak, és tudatosították bennünk, hogy elsősorban jóra törekvő, etikus és ugyanakkor művelt embereknek kell lennünk. Köszönetet mondunk szüleinknek a mindenkori támogatásért, és hálásak vagyunk egymásnak és fiatalabb diáktársainknak a közös élményekért.

Most hozzátok fordulok, kedves ballagótársaim! Nemsokára úgy lépünk ki e líceum kapuján, hogy közös utunk szerteágazik, és mindenkinek meg kell találnia a sajátját. Ehhez találékonyságot és bátorságot kívánok. Négy év alatt rengeteg tehetséges emberrel találkoztam. Sokak neve elé már oda is írtam gondolatban a doktori címet. De rájöttem, hogy a tehetség korántsem elég a karrierhez és a kiegyensúlyozottsághoz. Hogy az életünk ne csak túlélés legyen, kitartásra, sokszor Adyra jellemző mégis-morálra, munkaetikára és tisztalelkűségre van szükségünk. Meg kell őriznünk szívünkben a bizakodó diákot. Lehet, hogy a mai könnyek kissé elhomályosítják a múltat. Ne engedjük. Ami szép, kellemes emlék, őrizzük meg lelkünkben a nehezebb napokra. Ami pedig kevésbé, azzal is nézzünk szembe, értékeljük át, és tegyük az építő tapasztalatok tarsolyába.

Eddig rólunk volt szó, de a felnőttkorba lépés szükséges velejárója, hogy az ember túllép önmagán, és körültekint, hol és kinek segíthet, hol lehet hasznos a tudása. ,,A szerelemhez levegő kell, amelyet nem egymás elől szívunk el.” – fogalmazta meg Ottlik Géza. És én meg vagyok győződve, hogy ez életünk minden területére igaz. A legnemesebb feladat, ami most már ránk is vár, és amelynek felelőssége felemel, hogy embertársaink javára és építésére éljünk. De ki adhat a legtöbbet másoknak, ha nem az, akinek műveltsége egészséggel, testi-lelki egyensúllyal és kemény munkával párosul? Einstein szavaival élve: ,,Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.”

Sok sikert és kitartást kívánok a következő hetekhez, és a közelgő érettségi és felvételi vizsgákhoz! Hitet és egyensúlyt az élet vizsgáihoz. Maradjunk mozgásban!

Köszönöm a figyelmet. Koncz Karola, XII.A

Beszámoló a Népújságban.

Videófelvétel a ballagásról.

Alkossunk továbbra is maradandót! Ballagás – 2018

Tisztelt Vezetőség, meghívottak, tanárok, szülők, kedves diáktársaim!

Mivel maradtok, maradunk 4, 12 év Bolyai után?

Biztos vagyok benne, hogy valamennyi jelenlévőben felötlött már ez a kérdés. Néhányan pillanatok alatt megtalálják rá a választ, mások hosszan el kell mindezen gondolkodjanak. Én az utóbbiak táborába tartozom.

Kaptam a Bolyaitól pozitívot és kevésbé jót. Tanított, nevelt, formált, voltaképpen meghatározott. Adott viszont nekem ez a tanintézmény valamit, amiért rendkívül hálás vagyok és leszek: elérte, hogy szeressek iskolába járni.

Ezzel az állítással megcáfolom a romániai oktatás szerepéről alkotott általános képet, ennek pedig kifejezetten örülök! Boldogít, hogy felfogásom nem a megszokott.

Hercule Poirot szerint „az élet olyan, mint a drága kabát. Személyre szabott.” Azért különleges az emberi lét, mert egyedi, személyre szabott, mert nincsen két egyforma személy. Ezért olyannyira különösek az emberi kapcsolatok is. Addig ragadja meg fantáziánkat egy személy, ameddig kihívásként tudunk rá tekinteni. Amíg újat, különlegeset, kivételeset tud nekünk nyújtani, amíg a megismerés egy folyamatos provokáció.

Voltaképpen ez az élet egyik legjelentősebb megmérettetése: egyedinek lenni és identitásunk által kitűnni a tömegből.

Kedves diáktársaim! Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. Ez a kezdet legvége.

Miért kezdet?

Amikor beléptünk ezen tanintézmény kapuin, elkezdődött a nagybetűs élet. A Bolyai olyan, mint egy kisváros. Nap mint nap olyan embereket látunk magunk körül, akik addig a pillanatig ismeretlenek voltak. Megvan a kis “kuckónk”, ahová behúzódhatunk, de olykor ki kell merészkedni az ismeretlenbe. Már áprilisban a nyári vakációt, a szabadságot várjuk, augusztusban viszont már titokban visszakívánkozunk erre a helyre. Hiányoznak a szünetek, az emberek, a hangulat. Az iskola valójában a nagybetűs élet felkészítő osztálya, miniatűr vetülete.

És hogy miért a kezdet vége?

Eddig biztonságban éltünk. Bekerültünk egy olyan környezetbe, ahol tudtuk, vagy legalábbis reméltük, hogy találunk egy olyan személyt, aki megért, aki nem nevet ki, aki tanácsokkal tud ellátni. Legyen ez diák vagy éppen tanár, tudtuk, hogy megtaláljuk a biztos pontot, a stabilitást. Most kikerülünk a nagyvilágba, szétszóródunk. Most már mi leszünk azok, akiknek meg kell védeni saját véleményüket, akiknek túl kell lépniük az élet megpróbáltatásain. Ezentúl nekünk kell megteremteni a biztonságot önmagunk számára. Felnőttünk!

Néha a kudarcot is meg kell élni. A XII. évfolyam végzősei közül ki kell emelnünk a másfél éve még egy önálló intézményhez, a Római Katolikus iskolához tartozó osztályt. A Katolikus iskola megszüntetése nemcsak számunkra kudarc és mély sérelem, hanem a tanárok, a szülők, Marosvásárhely és az egész erdélyi magyarság vesztesége. Már diákként megéltétek és átéreztétek a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség és az igazságtalanság fájdalmát.

Őszintén kívánom, hogy teremtsünk biztonságot önmagunk és mások számára. Legyünk elég bátrak versenyezni, kockáztatni, és szálljunk szembe a kudarccal! Olyan világot alkossunk, amiben egyediek tudunk lenni, akárcsak Poirot drága kabátja.

Kívánom, hogy mindenki megtalálja legalább annyira a helyét az élet útvesztői között, mint amennyire én ráleltem az iskolás évek varázsára a Bolyaiban. Munkánk legyen hivatás, életünk pedig élvezet!

Mindezeknél talán csak egy emberi érték meghatározóbb: a jólelkűség.

Váci Mihály szavait idézve búcsúzom az iskolás évektől:

„És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,

s egy tekintetük elhitesse véled:

szép dolgokért élsz – és érdemes élned.”

Sok sikert mindannyiunknak! Alkossunk továbbra is maradandót!

Boga Balázs, XII.B

Teljes Ünnepi Műsor…

 

Nagy Fizika Hű-Hó 2018

Mint minden évben, 2018-ban is megrendezésre került a Nagy Fizika Hű-Hó, ami a bolyaisok életében a fizika tudományának érdekességét, fontosságát emeli ki, játékosságával felhívva a figyelmet a tantárgy szépségeire. Június 7.-én, délután az amfiteátrumban gyűlt össze az érdekelt közönség, hogy a versenyző csapatok bevezethessék őket az Orvosi eszközök titokzatos világába. A X.E osztály által szervezett megmérettetésen 8 csapat versenyzett egymás ellen.

A csapatok bemutatkozókkal (amelyek közül kiemelkedik a IX.D osztály csapatának elsöprő sikert arató bemutatkozó dala) valamint egy meglepetéskérdéssel kezdték, amelyet a felváltva haladó csapatonként változó témájú prezentációk bemutatásával, általános műveltségi kérdések megválaszolásával, valamint az általuk előkészített érdekes kísérletek világába való bevezetéssel folytattak.

Amíg a zsűri visszavonult, hogy meghozza döntését, a közönség fizikával kapcsolatos műveltségét is tesztelték, értékes nyereményeket sorsoltak ki, valamint bemutatásra került a tavalyi nyertes csapat kísérlete is.

A nyertesek kihirdetése előtt Máthé Márta tanárnő kiértékelte a versenyt, szavaival mindenki szívét megmelengetve. Az igazi meglepetés ám csupán ezután következett: Puskás Dávid, iskolánk idén végzett diákja, egy távcsővel ajándékozta meg a fizika katedrát, ünnepélyesen megalapítva iskolánk csillagászkörét, így mondva köszönetet mindannak a támogatásnak, amit az iskolától és osztályfőnökétől, Szász Ágota tanárnőtől kapott.

A megható pillanatok után kihirdették a győztes csapatokat: a harmadik helyet a IX.D osztály csapata (Papp Kriszta, Peres Gyula, Takács György Norbert) vihette haza, a második helyezettek a IX.C-sek (Czentye Anna, Lakó Anna, Nagy Zsófia) lettek. Az első díjat a IX.E csapata (Bartha Anna, Szilágyi Zsolt, Varró Attila) kapta meg.

Gratulálunk mindenkinek!

Pávai-Marossy Zsófia, XI.E

További képek…

Általános Ki Mit Tud? – 2018

További képek és részletek, az esemény oldalán!

 

 

Harácsolj!

A magyar Kultúra Napja

A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, mert Kölcsey Ferenc – a kézirat tanúsága szerint – 1823-ban, ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Az ünnep alkalmából iskolánk Bolyai János Dísztermében volt a megemlékezés.

Ismerjük meg a magyar irodalom, történelem, tudomány főbb alakjait, értékeit és eseményeit! Egy kis ízelítő ebben a témában:

Nagy Magyar Írók, Költők

Magyar feltalálók, s találmányaik

A magyar történelem 12 fontos évszáma

A csodálatos Erdély

 

Szalagavató – 2018

Friedrich Schiller szerint „Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik.” Mi pedig most eljátsszuk, hogy felnőtté válunk. Eljátsszuk, hogy tudjuk, mit csinálunk az életünkkel, és hogy nem félünk a jövőtől. Elvégre eddig is csak játszottunk: megteremtettük az iskolában a saját kis szimulált világunkat. /…../

Játsszuk el tehát, hogy keressük az élet értelmét. A játékba rejtsünk el sok kíváncsiságot, megértést és önbizalmat, mert meg lehet ugyan minket ijeszteni azzal, hogy félelmetes a jövő, de ami ezután következik, nem kevésbé valóságosabb annál, ami eddig volt. Értékeljük magunkat, az embereket, akikké váltunk, és legyünk hálásak azoknak, akik és amik hozzájárultak a fejlődésünkhöz:  tanárainknak, szüleinknek és egymásnak. Sikereinknek és kudarcainknak. Építsük be magunkba ne csak a szép pillanatokat, hanem találjunk megfelelő helyet a kiábrándulásoknak is, a majdnemeknek, a vonal alatti első helyeknek; a talánoknak és a feltételes igeidőknek, amelyek nem váltak valóra, de egykor még bizonyossággá lehetnek.

Amikor feltűzik ma nekünk a szalagot, nem kapunk mellé egy új társasjátékot vagy más táblát, de kapunk újabb lehetőségeket arra, hogy dobjunk a kockával…, mert minél többször dobunk és próbálkozunk, annál inkább lesz esélyünk arra, hogy nyerjünk. A szalag tehát a lehetőségeket szimbolizálja, és nem egy fedezetet. Nem fognak egyenlő adagokban sikert osztogatni nekünk ezen a színpadon. De jut nekünk egy kis bátorítás. Mert lehet, hogy nem vagyunk már szoknyák mögé búvó kisgyerekek, de mindannyian félünk valamitől. Félünk, mert ha a felnőttkorra gondolunk, az a sokszor feltett kísérteties kérdés jut eszünkbe, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”.

Teljes ünnepi_beszéd_XII

Portik Kriszta, XII.A

Érdekes, hogy ti még a múlt század szülöttei vagytok. A ti gyermekkorotokban még divat volt a fogócska, órákat töltöttetek kint a szabadban, és nem kijelzőket, hanem képregényeket nézegettetek. Akkoriban is volt Wikipédia, csak Tudás Fájának neveztétek, és mindig türelmesen vártatok a kedvenc rajzfilmeitekre a tévében. A nulladik osztályt akkor még előkészítő csoportnak nevezték, a tanítóitok pedig nem e-mailen, hanem üzenőfüzetek segítségével közölték szüleitekkel, ha éppen rosszalkodtatok, vagy győzedelmeskedtetek a számok és az ábécé nehéz kihívásaival szemben. Minden vágyatok az volt, hogy belecsöppenhessetek bizonyos rajzfilmek érdekes világába. Faházikót akartatok a kertbe építeni, szerettetek volna egy saját versenylovat vagy akár versenyautót, királyi bálokba kívánkoztatok, olyan táncos cipőt szerettetek volna, mellyel eltáncoltok a hercegnők arany birodalmába. Mindig figyelemmel követtétek a legújabb játékokat, és a szülinapi kívánságlistára gyakran ragasztottatok képet arról a darabról, amelyet mindennél jobban szerettetek volna, pedig ez néha csalódásba torkollott.

Teljes ünnepi_beszéd_XI

Tőkés Anna, XI.A

Szalagavató ünnepély – videó

 

Keringő

További képek és a filmek linkjei hamarosan!

 

Szalagavató 2018


Szitai Erzsébet – XI.G
Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő