Home » Tevékenységek

Tevékenységek

MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

April 2017
M T W T F S S
« Mar    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Következnek:

  1. Tavaszi vakáció

    April 19 - April 30

Kupakgyűjtés – február 2017

Az összegyűjtött kupakokat
2017. február 21−24. között lehet leadni
szünetekben az 56-os  teremben,
8 órától 14 óra 10 percig;
a X.D osztály veszi át.

Tentamen decemberi szám 2016

Bár az angyalka a diákok számára már Karácsonykor elhozta az új Tentament, most már online is hozzájuthatsz. Olvassd és légy te is tentamenő 🙂 . (more…)

Teadélután Tentamen módra

A Tentamen szerkesztősége megszervezte az első Tentamen-Teadélutánját december 22-én, egy csütörtöki napon. A jelenlévőket nem csak a meleg tea és a péksütemény illata csalogatta, sokan a jó közérzetet biztosító Mary Grace zenekar miatt jöttek el, akik a helyszínen zenéltek. A rendezvény visszhangjai között kizárólag pozitív visszajelzések voltak.

(more…)

Tentamen novemberi szám 2016

Az ősz lejártával már online is elérhető a Tentamen  novemberi száma. Olvassd és légy te is tentamenő :).

(more…)

Tentamen~Gólyabál különkiadás 2016

Köszönjük a Tentamen Szerkesztőségének, hogy most már online is olvashatunk Tentament :). Itt megtalálható a 2016-os Gólyabálos szám. Olvassd és légy te is tentamenő !

(more…)

KRAKKÓI EMLÉKKÉPEK

2016. november 4-én reggel fél kilenc és kilenc óra között a Bolya 39 diákja megérkezett Krakkóba, Lengyelország volt királyi fővárosába.
A királyi vár, a Wawel meglátogatásával kezdtük a sétánkat, ott is a Wawel – vagy Szent Szaniszló – székesegyházat jártuk be.
Díszes kriptáival, kicsiny, de mégis tágas tereivel mindenkit elvarázsolt a szépsége. Felmásztunk a székesegyház tornyába, ahol a Zsigmond harang nyelvét megfogva mindenki kívánhatott egyet-egyet, már ha hisz a babonákban. Mindenesetre bolondság lett volna kihagyni. Lementünk a kriptába, ahol többek között megtaláltuk Báthory István sírhelyét is (érdekes, hogy ő nem csupán Erdély fejedelme, hanem lengyel király is volt – beházasodott az uralkodói házba), majd nem csupán a föld alatti, hanem föld feletti emlékét is megtekintettük (igaz, csak kívülről, mert csak imádkozóknak fenntartott kápolna)- megcsodáltuk vörösmárványból készült síremlékét. Ugyancsak a templom belsejében meglátogattuk Szent Hedwig magyar királylány és lengyel királynő sírját és a neki készült feszületet, végighallgatva a nevéhez fűződő legendát – ami ebben az esetben igaz történeten alapul.
Ezek után lesétáltunk a főtérre, ahol egy páran bementünk a Szent Mária „Mariacki” templomba. Megnéztük híres, aranyozott, fából faragott szárnyasoltárát és volt egy kis időnk végigcsodálni a templom freskóit, különlegességeit.
Maga a templom a 13. században épült, a 14. században viszont gótikus stílusban építették át. A templom tornyából minden órában felharsan a trombitaszó. A legenda szerint, amikor a mongolok megtámadták Krakkó városát, egy trombitás a templom tornyából észrevette a közeledő sereget és játékával figyelmeztette a város lakóit. A lakók így megmenekültek, viszont a szemfüles trombitást lelőtték. Az ő emlékére játszanak még mindig a templom tornyában és hirtelen haláláért sosem fejeződik be a trombitajáték.
Harmadiknak a Jagelló Egyetem régi, ma múzeumként használatos, eredeti épületét, a Collegium Maiust tekintettük meg.
Bemenetel előtt végignéztük, ahogy az óra (amely minden 60 perc után kinyílik, eljátssza a Gaudeamust és hírességeket sorakoztat fel) teljes pompájában kitárulkozik, majd továbbhaladtunk és bementünk a múzeumba.
Végigvezettek a termeken, ahol megtudhattuk, hogy Szent Hedwig királynő jóvoltából újult meg az egyetem (először Nagy Kázmér király indította el, viszont az csupán hat évig, a király halálának időpontjáig maradt fent), mivel halálakor pénzét, ruháit, ékszereit, sőt a koronázási ékszereit is az egyetemnek ajánlotta fel – férje, Jagelló Ulászló pedig kívánsága szerint cselekedett, így az összegyűlt összegből újra lehetett indítani az egyetemet. Hedwiget pedig fából készült jogarral és országalmával temették el, ami a mai napig ki van állítva a Szent Szaniszló székesegyházba a lengyel nép hálája jeléül. Többek között azt is megtudtuk, hogy mit tehetett és mit nem tehetett egy tanár abban az időben, hogy miért kell ülve aludni, hallottunk Kopernikusz tanulmányairól és megtekinthettük az egyik első olyan földgömböt, amely tartalmazza Amerikát (igaz, az Madagaszkár alatt helyezkedik el).
Ezután összeszedtük magunkat és elsétáltunk a város másik oldalán fekvő Oskar Schindler gyárhoz, amelyből múzeumot készítettek. A kiállítás a krakkói polgárok életét mutatja be a náci megszállás alatt, 1939-től 1945-ig. Ebben az időben a város zsidó származású polgárait gettóba tömörítették, elzárták a külvilágtól és a majd’ egyetlen biztos kiút a halál volt.
Schindler gyárában csak zsidó nemzetiségűeket alkalmazott. Elérte, hogy a neki dolgozók ne a gettóban, hanem az ő szállóiban lakjanak. Az ő gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. A dolgozók kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettókban, nem verték, nem gyilkolták az embereket, és ami még fontosabb – senki sem került Auschwitzbe.
Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették, így Schindler gyára sem maradhatott. Nagy erőfeszíteések között, sok befolyással elintézte, hogy a Szudétavidéken folytathassák a munkálkodást. A gyár költöztetése alkalmából írodott Schindler híres listája, amely több, mint 1000 nevet tartalmaz. Gyerekekét, felnőttekét, időseként egyaránt. A gyermekeket általában 15-20 évvel idősebbnek, míg az öregeket 15-20 évvel fiatalabbnak tüntették fel. Az orvosok, jogászok neve mellé szakmunkási végzettséget gépeltek a hatóságok megtévesztése céljából.
1945. május 8.-án Schindlernek menekülnie kellett, ekkor dolgozóitól egy gyűrűt kapott, amibe a „Wer nur ein einziges rettet, rettet die ganze Welt” („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”), mára már ikonikussá vált mondatot vésték.
A múzeum maga óriási hatással van az ember lelkületére. Nagyon szépen, érthetően mutatja be a történteket, bábuk, figurák segítségével élethűnek, hozzánk közelinek érezhetünk mindent. Engem személy szerint nagyon megfogott.
A gyár után szabadidőt kaptunk, amikor bejárhattuk Krakkót este. A csodás fények közt sétálva biztosan mindenkinek maradt egy-két jó emléke.

15101910_874153639385687_704209281_o

A székesegyház bejárata

15044686_874153642719020_2143614002_o

Kilátás a Zsigmond-harang mellől

15064058_874153656052352_561938041_o

A híres szárnyasoltár

15044817_874153666052351_452741109_o

A templom mennyezete

15044832_874153672719017_464010456_o

A Collegium Maius udvara

15052012_874153679385683_445901579_o

A Collegium Maius udvara

15101962_874153689385682_1757881476_o

Nevek a Schindler listáról

Fotók és szöveg: Pávai-Marossy Zsófia (X.E)

Auschwitzban jártunk

Miután átsétáltunk a szögesdróttal körülvett kapu alatt, amin gusztustalanul ironikus felirat hírdette: “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz), kezdtük felfogni, hogy hol is vagyunk…
A második világháború idején öt éven át keltett félelmet az auschwitzi tábor híre és neve a hitleri Németországban.

1940-ben a lengyel politikai foglyok részére nyitották meg a tábort, amely kezdetben megfélemlítést és a lengyel nép megsemmisítését szolgálta. A hitleristák egész Európából szállítottak ide különböző nemzetiségű foglyokat: cseheket, jugoszlávokat, franciákat, németeket, magyarokat, főleg zsidókat, szovjet hadifoglyokat, valamint cigányokat. Éhség, erejükön felüli munka, különböző “orvosi” kísérletek, vagy azonnali egyéni vagy tömeges kivégzés volt a sorsuk.

1942-től ez a tábor vált az európai zsidóság elpusztításának központi helyszínévé. Legtöbbjük azonnal a gázkamrákba került anélkül, hogy regisztrálták és tábori számmal ellátták volna – ezért rendkívül nehéz megállapítani az itt megölt zsidók számát. A történészek különböző számokat adnak meg, leginkább 1,5 millió körül.

Az Auschwitzbe szállított zsidók többsége  azzal a meggyőződéssel érkezett ide, hogy új életet kezdhetnek Kelet-Európában. Különösen a magyar és görögországi zsidókat hitegették, akiknek építési telkeket, parasztgazdaságokat, üzleteket “adtak el”, munkahelyet ajánlottak nemlétező gyárakban. Ezért a pusztulásra ítéltek gyakran magukkal hozták legértékesebb tárgyaikat.

A távolság, ahonnan a koncentrációs táborba szállították a deportáltakat, néha elérte a 2400 km-t is. Ezt az utat leplombált, bedrótozott tehervagonokban tették meg élelem és ivóvíz nélkül. A telezsúfolt vagonokban 7-10 napig voltak bezárva, és amikor a táborban felnyitották a zárakat, a foglyok egy része, különösen az öregek és gyerekek, már halottak voltak, és a többiek is teljesen ki voltak készülve.
Láttunk egy modellt, ahogy a foglyokat a gázkamrába vezetik. Az apró gipszfiguráknak nyugodt, megkönnyebbült arcuk volt. Az SS katonák azt mondták nekik, hogy a fürdőbe mennek, ahol lezuhanyozhatnak, hogy felfrissüljenek a hosszú út után. A helyiség valóban úgy nézett ki, mint egy fürdő. A mennyezeten zuhanyrózsák voltak felszerelve, ezekben azonban sohasem folyt víz. A 210 négyzetméternyi alapterületű helyiségbe kb. 2000 áldozatot tereltek be egyszerre. A gázkamra ajtajának bezárása után az SS-személyzet a mennyezeten levő nyílásokon ciklon-B gázkristályokat szórt le. Az emberek 15-20 perc alatt haltak meg. A megöltek szájából kitépték az aranyfogakat, levágták a hajukat, leszedték róluk az ékszereket, a testeket pedig a földszinten levő krematórium kemencéibe, vagy amikor már azok nem győzték, máglyákra hordták és ott égették el. Csak Auschwitzben 1942-43 között 20.000 kg ciklon-B gázt használtak el. 1500 ember megölésére 5-7 kg gáz volt szükséges.

Bementünk egy terembe, amit egy üvegfal két részre osztott. Az egyik oldalon voltunk mi, a másikon pedig hatalmas kupacokba rendezett, összecsomósodott emberi haj… A tábort felszabadító Vörös Hadsereg a raktárakban több, mint 7 tonna emberi hajat talált, amelyet a tábor vezetőségének már nem sikerült eladni és elszállítani a Birodalomban működő üzemekbe. Az emberi hajból német cégek többek között szitavásznat készítettek. A hideg futkosott a hátamon. Csak álltam az üveg túloldalán, és nem tudtam felfogni, hogy az emberek képesek ekkora kegyetlenségre.

Meglátogattuk a Birkenaui tábort is. Kísérteties látvány volt, ahogy a mohával benőtt romok közt gomolygott a köd. Elsétáltunk a tavak mellett, amelyekbe annak idején a hamvakat szórták. Körülöttük hatalmas öreg fák álltak. Azon gondolkodtam, mennyi mindent tudnának mesélni. Az Auschwitzbe érkező fogolyszállítmányok egy részét szelektálás nélkül rögtön a táborba irányították, ahol különböző módokon, de a biztos pusztulás várt rájuk. A táborvezető, már az ottlétük első napján közölte, hogy “…koncentrációs táborban vannak, ahonnan csak a krematórium kéményén át van kiút.”

 

img_0414 img_0415 img_0422 img_0423 img_0454 img_0455

Szöveg és fotók: Ács Eszter – X.E

Kupakgyűjtés részletei

kupakok2016 november 8. és 10. között lehet hozni szünetekben az összegyűjtött kupakokat a X.D osztályba (13-as terem).   A csatolmányban megtalálható a tavalyi gyűjtést összesítő táblázat, és az idei felhívás kissé rendhagyóbb plakátja, mivelhogy 5 éves lesz a környezetvédelmi és ugyanakkor másokat segítő zöld-programunk…
Az idén is a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének kupakgyűjtő mozgalmához csatlakozunk. Ezúttal a felvásárló cégtől kapott összeget az új, akadálymentesített központjuk építésére fordítanák. “Tekintettel arra, hogy többnyire önerőre támaszkodunk, bízunk a jóakarók segítségében” – mondta Fikó Csaba, az egyesület elnöke.
Természetesen csekélység anyagiakban számítva, amivel mi e központ építéséhez hozzájárulhatunk, de ha jól belegondolunk, nem semmi az, hogy amióta gyűjtünk, majdnem egy tonna műanyag hulladéktól mentettük meg a környezetünket.
Köszönet érte mindenkinek.
X.D osztály

SmekerÁsok Gyimes vidékén


Nem is olyan rég, kezdetét vette egy újabb tanév, de a XI.A. osztály máris megtalálta a lehetőséget, hogy kirándulni induljon. Az „Iskola másként” hét keretein belül, mindenki elővette kalandori énjét, és nekivágtunk felfedezni a varázslatos és misztikus hangulatú Gyimes vidékét.

Útközben beékelődött néhány megálló, hisz túlságosan fűtött minket a kultúra, valamint az adrenalin utáni vágy. Miután megfigyeltük Farkaslakán a Tamási Áron emlékművet, és néhányszor átsiklottunk egy tó felett a Balu Parkban, bebizonyítva Oszinknak, hogy nem a lustaság passzol a legjobban a SmekerÁsokhoz, megérkeztünk szálláshelyünkre, Borospatakra. A szokásos buli után, másnap, ellenállva az esőnek és hidegnek, eljutottunk az Ezeréves határhoz, ahonnan megfigyeltük úgy Erdély bérceit, mint Moldva fenyveseit, hisz csak egy fejmozdulatot igényelt az egész mechanizmus. Néhány kép után, meghallgattuk az Őrház, valamint a helyi vasút érdekes történetét és már indultunk is vissza autentikus szálláshelyünkre, ahol várt minket a meleg ebéd és az érdekesebbnél érdekesebb csapatépítő játékok. Talán a program fénypontjának, mégis a táncház bizonyult, ahol sikerült elsajátítani a gyimesi kultúra alapjait és letáncolni a vacsoránál felszedett kalóriákat. Az idő előrehaladtával, a mi kedvünk is egyre csak gyarapodott, valamint lábunk is egyre jobban alkalmazkodott a gyorsuló lépésekhez és dobbantásokhoz.

A harmadik nap már főleg a hazamenetelről szólt, de útközben még jutott idő bepillantani a Csíki Székely Múzeum kiállításába, ahol természettudomány osztályként, észrevettük azt, hogy a fizika még a képzőművészetekben is jelen van, a különböző fényjátékok és hologramok által. A Csíksomlyói Kegytemplom, valamint a marosfői Mária forrás meglátogatása után, utunk hazafelé nagyon hamar véget ért, hisz a csángó népdaloknak, valahogy sikerült felgyorsítani az idő múlását.

14568209_1072888992829524_5587115155294762332_n
img_5866

14581464_1006689516123371_2002347473635783618_n

Portik Sándor, XI. A

Focibajnokság

Ebben az évben is megszervezésre került az iskolai focibajnokság, október 24-én, az Iskola Másként héten a marosszentkirályi FC Junior edzőközpontjában a BDSz és a testnevelési katedra szervezésében.

         A meccsek 9 órakor kezdődtek, egy időben két meccs játszódott két pályán Bálint Julianna és Albertini Zoltán testnevelési tanárok vezényletével. 26 csapat jelentkezett, egyenes kieséses rendszer szerint mérkőztek meg egymással, a játékidő két tizenkét perces félidőből állt, amennyiben az eredmény egyenlő volt, nem volt hosszabbítás, csak a büntetők, a hétméteresek. „Szerencsére nem voltak komolyabb balesetek és konfliktusok, a csapatszellem és a fair-play mindegyik meccset végigkísérte.” – tudtuk meg az esemény főszervezőjétől, Boga Balázstól. Albertini Zoltán tanár úr elmondta, hogy az eseményen szinte 300 diák részt vett, hiszen 26 csapat mérkőzött meg egymással, ezeknek szurkolótáboruk is akadt.

         A mérkőzések egytől egyig izgalmasak voltak, volt olyan, amin már az elején sejthettük, ki lesz a győztes, például a X. C – XII. A (0-15); XI. α – XII. D (0-6); IX. G – XII. A (0-5); X. α – XII. A (1-10); XII. E – XII. G (5-0); XII. H – XI. G (1-8); XII. E – XI. G (0-6) meccseken, de voltak olyanok is, ahol csak a büntetők tudtak dönteni, mint például a X. α – XI. B (2 (2)-2 (0)); XI. E – XII. H (1 (6)-1 (7)); XII. E – XII. A (2 (3)-2 (2)) meccseken.

         Négy órára meg is voltak a győztesek, a XI. G nyerte az első, a XII. E a második, a XII. H a harmadik, míg a XII. A a negyedik helyet.

Czimbalmos Szabolcs (X. A osztály)

14732193_572537136279107_1838496736707832460_n

14797261_993788454082105_1449776130_n

14875049_993794994081451_1401658969_n

14877091_993795090748108_392853261_n

14877115_993794807414803_2084847541_n

14877221_993794817414802_326781843_n

14877686_993795014081449_1330621177_n

14914943_993794980748119_125011588_n

14914974_993788230748794_584147948_n

Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő