Tisztelt igazgatók, tisztelt tanárok, szülők, kedves 12-esek!
Nem szeretjük, ha másnak van igaza. Nem szeretjük, ha el kell ismerni, hogy van nálunk okosabb tanuló, rátermettebb sportoló vagy népszerűbb osztálytárs. Próbálunk mindig többet markolni annál, amennyit elbírunk, bár már régen túlnyújtózdkodtuk takarónk széleit, de minden nappal egyre távolabbi célok után kutatunk. Nem ismerlek titeteket személyenként, de bizonyára sokatok élt már át hasonló helyzetet, vagy lehet, hogy éppen most jártok ebben a cipőben.
Ha emberfeletti képességeim lennének, most megállítanám az időt. Mindegyikőtök válláról levenném a több kilós terheket, az előttetek álló időszak minden aggodalmát és kiszámíthatatlanságát.Szeretném, ha a kényszerek, a gondok terhe nélkül ülnétek előttem, és ajándékként élnétek meg a pillanatot. A titeket körülvevő életesemény látványok és hangok egyvelege. Ez a jelenet, ami bár könnyen elillan, a felnőtté avatásotok pillanata.
Mert valójában ilyen láthatatlanul érkezik. Előbb vagy utóbb, lopakodva, cipő nélkül suhan mögétek a nagybetűs élet, hiszen kilencedikben még gólyaként bontogatjátok szárnyaitokat, tizedikben pedig már büszke szülők vagytok. Kezdetben megbíztok a tanáraitok tudásában, majd egyik napról a másikra bátran vitába szálltok velük egy témával kapcsolatban. A Bolyaiba érkezésetekkor még óra közben félve haraptok a szendvicseitekbe, de idővel még az óráról való kirakást is megkockáztatjátok egy falatért. Döntések, melyeket meghoztatok. Következmények, melyekkel számoltatok. Lépcsőzetesen épül fel életetek vára, melynek alapkövét a Bolyai falai közt tettétek le, segítőitek és építőmestereitek pedig a barátaitok és a tanáraitok voltak. De ezzel a munkának korántsincs vége. Sőt, talán a neheze most vár rátok. Néha a legegyszerűbb feladat bizonyul a legmegerőltetőbbnek, és ez ebben az esetben sem lesz másként. Hiszen a várnak hitelesnek kell lennie, erős és gyenge pontokkal együtt, mert minden egyes tégla a Ti személyiségetek egy részét képezi. Ezt az értéket kell formálnotok és építenetek, hiszen a személyiségetek, egyéniségetek határoz meg benneteket. Ahogyan végignézek rajtatok, épülő, növekvő embereket látok. Fiatal felnőtteket, akik képesek lesznek megteremteni saját igazukat, hitüket, emellett idővel felfedezik a hiányosságaikat és szembe is néznek velük. Világokat tudnak formálni páratlan egyéniségükkel, és bölcsen tudják kamatoztatni tehetségüket.
Hálásak vagyunk, hogy mi, a 11-es gyermekeitek egy kis szimbólum lehettünk a felnőtté válásotok hosszú folyamatának kezdetén. Köszönünk minden kedves szót és bátorítást az elmúlt három év nehéz perceiben, hiszen ezek által példát és irányt mutattatok nekünk a folytatásban. Reméljük, hogy kitűzőitek az itt kötött barátságok és a bolyais élmények jelképeként szolgálnak majd, és évek múlva is boldogan gondoltok vissza az itt töltött diákévekre.
Kívánok Nektek sok örömet, reményt és szeretetet a továbbiakban!
Giliga Orsolya, XI. osztály
Megtekinhető a Teljes Ünnepi Film