Home » BIT
BIT
BIT -2015
BIT – záróünnepély
Díjátadással zárult a Bolyai nevet viselő Kárpát-medencei középiskolák XIII. Találkozója. A találkozóhoz kapcsolódó vetélkedők során a diákok történelemből és matematikából mérték össze tudásukat, irodalmi kreativitásukat bizonyították, képzőművészeti alkotást és kisfilmet készítettek, színpadi jeleneteket adtak elő. De volt kincskeresős városnézés és ügyességi próba is. A történelem vetélkedő győztese a budapesti, a matematika vetélkedőé az ócsai csapat lett. Az irodalmi kreativitás terén a salgótarjáni csapat, míg a művészetek terén és a színpadi jelenet előadásában a marosvásárhelyi csapat bizonyult a legjobbnak. A kincskeresést a salgótarjáni csapat oldotta meg a legsikeresebben, a robotok irányításában pedig a szombathelyiek voltak a legjobbak. A vándorserleget – az összesített eredmények alapján – a marosvásárhelyi csapat nyerte.
A BIT nyertese minden csapat, diák és tanár egyaránt, akik ezúttal is bizonyították, hogy méltón ápolják és éltetik a Bolyaiak szellemi örökségét.
Balázs Katalin, főszervező tanárnő
További részletes eredmények: Díjazottak_BIT
BIT – gála
Még mindig tart a hatalmas sürgés-forgás iskolánk minden egyes négyzetméterén. Nem hiába, hisz pénteken sorra került a Bolyai nevet viselő iskolák közelebbről való megismerése.
Iskolánk Díszterme a kilenc iskola zajától volt hangos, ugyanis mindegyik iskola világába betekinthettünk. Az iskolákat képviselő diákok vicces, szórakoztató, de ugyanakkor megható előadásokkal idézték fel Bolyai Farkas és János életét. A terem az iskolák sokszinűségével, egyediségével volt teli. Elsősorban minden egyes iskola bemutatkozó videóját tekinthettük meg, amely a városukat kísérte végig. Ezenkívül láthattunk árnyjátékot, táncot, párbajt, és mindezt zenével megfűszerezve.
Az iskolák előadását néptánc szakította meg. A Díszterem iskolánk néptáncegyüttesének gyors lábajárásától és a Cinige népi zenekar pezsgő játékától volt hangos. Diákaink saját összeállítással álltak fel a színpadra, és mutatták meg, hogy hogyan is kell szívből táncolni.
Az előadás végeztével László József tanár úr és csapatának megzenésített énekét hallgathattuk meg. A nap fénypontjának nevezhetjük, hisz ez az ének is tükrözte az iskolák, diákok, az egész közösség összetartozását. A ,,Tanulni kell’’ című ének megzenésített változatát az egész Díszterem serege együtt dalolta, és adta át magát a szeretetnek ami összeköt mindannyiunkat.
,,Az Idő és Tér bilincsei nem kötik meg a lelkeket” – Bolyai Farkas
Albert Blanka, X.H
Kincseket kerestek a Bolyaisok
A Bolyai iskolákat képviselő csapatok péntek délelőtt felkutatták városunk nevezetességeit. Kezükben egy lappal megindultak a kilenc stáció felé (Városháza, Kultúrpalota, Toldalagi palota és Barátok temploma, Keresztelő Szent János plébánia temlom és Nagy Szabó Ferenc ház, Görög ház, Teleki ház, Vártemlom, Pszeudoszféra, illetve Bolyai Farkas Elméleti Líceum), ahonnan néhány adatot kellett összegűjtsenek.
Tőkés Nikolett, IX.A
BIT – megnyitó
Magyar népdalok és tapsvihar. Így kezdődött a mai, 13. alkalommal megszervezésre kerülő Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának megnyitója. Székely Szilárd műsorvezető adta meg a hangot a soron következő beszédeknek és köszöntötte a találkozón résztvevő iskolák igazgatóit a szecessziós jellegben épült, marosvásárhelyi Városházán .
Mint elhangzott ez a találkozó rengeteg lehetőséget nyújt úgy a diákok, mint a tanárok számára. Nézőpontok, képzetek, különböző szokások, stílusok. Az ember azt hinné ennyi iskola különböző szivárványskáláin nehezen kapni közös pontot de ez a találkozó tökéletesen ellentmondott a felvetett kijelentésnek. Mindegyik Bolyai nevet viselő iskolának létezik közös magja, szülőföldje. Ezt nem kell a két híres matematikusig visszavezetni hisz a Bolyai iskolák mentalitása, az úgynevezett “Bolyais szellem“, mind-mind magja az intézményeknek.
A már említett “Bolyais szellem”-et hűen tükrözték az eseményt színesebbnél színesebbé tevő, valamint hagyományörző jelleggel rendelkező, dalok, amelyeket a Kájoni János furulyaegyüttes mutatott be, László József tanár kezdeményezésére, a Bukovinszky Csáky Mátyás által elszavalt, Bolyainak emléket állító vers.
Természetesen az esemény mindenkinek mást-mást jelent, sokak számára “hazaérkezést”, lelkesedést, lehetőséget arra, hogy a diákok megismerjék a sokszínűséget, megbecsülést, viszont az biztos, hogy mindenkihez eljutott a találkozó talán legjelentősebb mondata, amely akár válasza lehetne a Király László által feltett költői kérdésnek,- “mennyit kell vándorolni egy igazi mondatért”- , mert az évek múlhatnak, de a lelkesedés örök!
Tordai Aletta, X.E