Home » Diákszövetség » Felsősök
Felsősök
Bolyaisok a marossárpataki árvaházban
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum VIII. és VI. osztályai Forgó Erika és Joó Erika tanárnők vezetésével karácsonyi ajándékgyűjtést szerveztek a 0-VIII. osztályosok körében a marossárpataki árvák részére. A kezdeményezés a Jónak lenni jó! jelige szellemében valósult meg, az átélt élményeket, született érzéseket, gondolatokat tükrözik a következő beszámolók és a képanyag:
Jónak lenni jó! – videóösszeállítás
2015 december 18-án, pénteken ellátogattunk a nyolcadik osztállyal együtt Pál atya marossárpataki árvaházába. Természetesen nem mentünk üres kézzel: több mint 50 ajándékdoboz gyűlt össze, ennek nagy része névre szóló volt, ezen kívül egy nagy adag szeretetet és vidám karácsonyi dalokat is magunkkal vittünk.
Ahogy megérkeztünk, bementünk egy kis kápolnába. Egy kicsit várnunk kellett a gyerekekre, mert azelőtt személyesen a Télapóval találkoztak, akitől– úgy tudom- csomagot is kaptak. Nagyon különböző korú gyerekeket ismerhettünk meg: 7-től egészen 16 évesig. Viszonylag rendezettek voltak, látszott rajtuk, hogy nem sok mindenben szenvedtek hiányt, kivéve egy fontos dolgot: a szülőket. Nagyon jó volt látni, ahogyan ragyogó arccal átvették az ajándékokat, főleg a kisebbek (bár szívesen megnéztem volna, amikor kibontják).
Összességében nagyon elgondolkodtató volt, mert ezáltal rájöttünk, hogy jobban meg kell becsülnünk azt, amink van, mert vannak nálunk sokkal nehezebb sorsú emberek is.
Székely Anna és Nagy Brigitta RebekaI. osztály
Érdekesnek találtam azt, hogy nekik ez az otthonuk, számukra más nem létezik. Azt is megfigyeltem, mennyire számított nekik ez a látogatás, milyen nagy szeretettel fogadtak, milyen nagy türelemmel hallgattak végig minket. Továbbá láttam, hogy boldogok ezzel az élettel is, ugyanúgy, mint mi a miénkkel. A látogatás érdekes volt, mivel rég nem jártunk már árvaházban.
Kikeli Botond, VIII. osztály
Megható volt látni az árva gyerekek csillogó szemeit, s ha nem tudnám, akkor meg se fordulna a fejemben, hogy ők árvák, nincsenek szüleik vagy nem ismerik őket.
Nagyon meglepődtem azon, hogy ilyen értékes, aranyos gyerekeket elhagytak a szüleik. Az egyik árva gyerek azt mondta, hogy ő bentlakásban él, és csak hétvégén jön “haza”.
Annyira jó volt látni, ahogyan szaladtak, hogy bontsák ki az ajándékokat, hiszen ez nekik rengeteget jelent.
Marton Orsolya, VIII. osztály