Home » Tevékenységek
Tevékenységek
Ballagás – 2019
Tisztelt Vezetőség! Tanárnők és Tanár urak, tisztelt Meghívottak, kedves Szülők és kedves Diáktársaim!

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 12. évfolyamának nevében szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött hozzánk/értünk, hogy velünk együtt ünnepeljen. A mai ünnepség különös jelentőséggel bír számunkra; hiszen nem csupán egy tanév végét jelzi, hanem életünk egy fontos szakaszát, a diákéveket zárja és búcsúztatja el.

Még tizedikesként tanultam egy Janus-vers kapcsán, hogy az idő múlását, a búcsúzást nem szabad végzetesen felfogni. A fontossá vált emberek és a közös múltunk elengedése okozta szomorúságot, az emlékek szépségét és a jövő ismeretlenségéből fakadó izgatottságot együttesen kell megélni; így emberi és így érdemes. A visszatekintés és a köszönetmondás lehetősége ilyenkor hitelesen adatik, és én – megbízatásomhoz híven – élni is szeretnék vele.
Fizikatanárunk számomra kedves mondását idézve: ,,Azért a líceumi évek a legszebbek, mert akkor az ember már elég értelmes, de még kellőképpen romantikus.” És valóban: az utóbbi hetekben a tizenkettedikes folyosókon végigtekintve értelmi és érzelmi intelligenciájukban gyarapodott személyeket láthattunk. Nem csoda, hiszen tanáraink e két vonatkozásban távlatokat nyitottak előttünk.

Ezzel el is érkeztem az őszinte köszönet pillanatához. Köszönjük tanárainknak a ránk szánt időt és a belénk fektetett energiát. Köszönjük azoknak, akik szerepkörüket meghaladva nem csupán tanítottak életre, emberre, önmagunkra, hanem neveltek is, példát mutattak, és tudatosították bennünk, hogy elsősorban jóra törekvő, etikus és ugyanakkor művelt embereknek kell lennünk. Köszönetet mondunk szüleinknek a mindenkori támogatásért, és hálásak vagyunk egymásnak és fiatalabb diáktársainknak a közös élményekért.
Most hozzátok fordulok, kedves ballagótársaim! Nemsokára úgy lépünk ki e líceum kapuján, hogy közös utunk szerteágazik, és mindenkinek meg kell találnia a sajátját. Ehhez találékonyságot és bátorságot kívánok. Négy év alatt rengeteg tehetséges emberrel találkoztam. Sokak neve elé már oda is írtam gondolatban a doktori címet. De rájöttem, hogy a tehetség korántsem elég a karrierhez és a kiegyensúlyozottsághoz. Hogy az életünk ne csak túlélés legyen, kitartásra, sokszor Adyra jellemző mégis-morálra, munkaetikára és tisztalelkűségre van szükségünk. Meg kell őriznünk szívünkben a bizakodó diákot. Lehet, hogy a mai könnyek kissé elhomályosítják a múltat. Ne engedjük. Ami szép, kellemes emlék, őrizzük meg lelkünkben a nehezebb napokra. Ami pedig kevésbé, azzal is nézzünk szembe, értékeljük át, és tegyük az építő tapasztalatok tarsolyába.
Eddig rólunk volt szó, de a felnőttkorba lépés szükséges velejárója, hogy az ember túllép önmagán, és körültekint, hol és kinek segíthet, hol lehet hasznos a tudása. ,,A szerelemhez levegő kell, amelyet nem egymás elől szívunk el.” – fogalmazta meg Ottlik Géza. És én meg vagyok győződve, hogy ez életünk minden területére igaz. A legnemesebb feladat, ami most már ránk is vár, és amelynek felelőssége felemel, hogy embertársaink javára és építésére éljünk. De ki adhat a legtöbbet másoknak, ha nem az, akinek műveltsége egészséggel, testi-lelki egyensúllyal és kemény munkával párosul? Einstein szavaival élve: ,,Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.”

Sok sikert és kitartást kívánok a következő hetekhez, és a közelgő érettségi és felvételi vizsgákhoz! Hitet és egyensúlyt az élet vizsgáihoz. Maradjunk mozgásban!
Köszönöm a figyelmet. Koncz Karola, XII.A
ISKOLA MÁSKÉNT, AVAGY CARLO A BOLYAIBAN
Már szeptember óta készültünk annak az olvasási projektnek a megvalósítására, amelynek közzétételére és zárására az “Iskola másként” héten került sor. Bódis Kriszta Carlo Párizsban című könyvének az elolvasásával, értelmezésével, boncolgatásával dolgoztunk. A könyv elolvasása különös élményt jelentett, ugyanis egy számunkra ismeretlen és megdöbbentő világgal ismerkedtünk meg, egy Carlo nevű roma kamasz világával, aki egy Párizsnak csúfolt gettóban él. Szenvedélye a foci, ennek segítségével szeretne kitörni a cigánytelepről. Közös megbeszélés és “licit” alapján kaptuk, választottuk a komolynak tűnő feladatokat. Hét, négyfős csapatokban dolgoztunk, ilyenszerű témákkal: a regény világa, a főhős és kitörési lehetőségei, női szereplők, a regény nyelvhasználata, a nyomorúság haszonélvezői, a prostitúció, gyermekhalál, rendőri erőszak és a regény irodalmisága. A megoldási javaslatok mellett szabadkezet kaptunk, egyéni, kreatív módon is megoldhattuk a ránk bízott feladatokat. Ez utóbbi lehetőségével minden csapat élt, a bemutatóig titokban is tartottuk egyéni ötleteinket, mert mindenki meglepetést szeretett volna szerezni egyéni produkciójával. S közben beleástuk magunkat a regény világába. (more…)
SmekerÁsok Budapesten
Várva várt nap volt a XII. A számára az október 29-ei szombat. Harminc fiatal két oszijuk társaságában, bár kevés erővel az előző esti gólyabál miatt, de annál nagyobb szórakozásvággyal, elindult felfedezni a messzi Budapestet.
Bár nagyrésze a társaságnak valószínüleg már járt a magyar fővárosban, mégis oszinknak sikerült olyan programot összeállítani, mellyel nem a szokásos turistalátványosságokat csodáltuk meg, hisz olyan múzeumokba és tudományos központokban jártunk, melyekbe nem minden nap téved be az ember. A négy nap leforgása alatt mindenki gazdagodott egyaránt egy kis adag kultúrával, tudománnyal, történelemmel, tájékozodási képességgel, valamint a jókedv valószínüleg sosem hiányzott egyikünk arcáról sem.
Utazásunk első megállója a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt, ahol az akváriumok között valósággal a víz alatt érezhette magát az ember, hisz percenként úszott el feje felett egy sügér vagy egy keszeg. A Tisza folyó halai melett megismerhettük a környék őshonos állatait is az ökocentrum területén berendezett állatkereti látogatás során. Estére érkeztünk meg Budapestre, ahol a nagyvársoi életünket egy rövidebb szabadprogrammal indítottuk. A vasárnap reggel a történelemnek volt szentelve, hisz együtt meglátogattuk a megrázó kiállítást nyújtó Holokauszt Emlékközpontot, ahol a kisfilmek, képek és jobbnál jobb tudosítások egy valós képet teremtettek fejünkben a magyarországi holokausztról. Ezután osztályunk birtokbavette az Országház folyosóit és az 1956-os emlékmúzeum alagútjait. Néhány fénykép után a Dunaparton elmentünk a Semmelweis Egyetem Anatómiai Múzeumába ahol megismerkedtünk a különböző múltszázad elei orvosi szerszámokkal és anatómiai tankönyvekkel. Az esténk már a művészetekről szólt, hisz meglátogattuk a Művészetek Palotájában helyet kapó modern művészeti kiállitást, majd a Nemzeti Színház Szentivánéji álom című előadása sodort minket ámulatba a fejlett színpadi technika, a lenyűgöző előadásmód és a fényműsor útján. Bár vasárnap már érezhető volt rajtunk az előző napi fáradtság, kiváncsiságunk nem lankadt és az ELTE kísérleti atomreaktorában egy rövidebb fizikaóra után, az ott dolgozók bemutatták, hogy milyen mechanizmusok is zajlanak le naponta egy hasonló építményben. Kis idő elteltével az ELTE Meteorológiai Intézetében jártunk, majd egy előadáson vettünk részt, megfigyelve különböző holdkőzetek alakját. A napunk a továbbiakban is tudományokkal folytatódott, hisz jártunk az egyetem kőzettani múzeumában és anatómiai múzeumában. Miután agysejtjeink kissé kifáradtak, következett egy hosszabb szabadidős program, melyen egyesek hajókáztak, mások vásároltak, azonban mindenki megtalálta a számára megfelelő tevékenységet.
Kedden a jókedv mellett már egy kis szomoruság is ült az arcunkon, hisz bántuk azt, hogy máris indulunk haza. Adódott egy kis időnk, hogy megálljunk a Debreceni Egyetem botanikus kertjében, majd onnan buszra ülve vágtattunk haza Marosvásárhelyre.
A programok sokszínűsége és ezek jó összehngolása a szabadidővel valószínüleg mindenkinek egy remek kirándulást varázsoltak, melyet még e meglepően erős szél sem tudott elrontani. A SmekerÁsoknak sikerült felfedezni Budapestet. A kirándulás végére már csak az az egy kérdés maradt, hogy vajon ez volt-e az utolsó (titokban reménykedve abban, hogy még adódik esély legalább egyszer együtt időt tölteni) ?
Portik Sándor, XII.A
Legyél te is rádiós!
Felfigyeltetek már a szüneteket színesebbé tevő zenére? Elgondolkodtatok-e már azon, hogy vajon honnan szól ez a zene, vajon, hogyan jön ez mind létre? Ha kíváncsiak vagytok és szeretnétek sok, hangszóróval, keverővel, mikrofonnal és nem utolsó sorban zenével találkozni, a Transz Bolyai Rádiónál a helyetek! Mindenkit várunk sok szeretettel szerdán 3 órától a 107-es terembe!