Kedves olvasóm! Nehéz több iskolás évet, jót és rosszat egy papírlapra összezsúfolni.Szeretném, ha megértenéd, miért vagyok hálás, szomorú és mégis bizakodó, ha a Diákszövetségre gondolok. A DSz olyan volt sokunknak, mint egy tükör. A tükörben sem mindig azt látod, amit szeretnél látni, de sokszor észreveszel dolgokat, amire azelőtt nem volt lehetőséged. Ezért örvendek, hogy ezelőtt egy évvel, szinte a véletlenül és váratlanul bekerültem a BDSz elnökségébe. Beugrik a Tavaszi bál, a Diákszervezeti tábor, a képzéshétvégék, az Évnyitó gyűlés, a BDSzerdák, az elnökségi gyűléseken elfogyasztott rengeteg kávé, és ami kilencedikes korom óta álmom: a Csocsóbajnokság. A DSz egy hangulat, egy színes folt és egy óriási eredmény a licista éveinkben.Ha tehetném, egyenként megköszönném a segítséget mindenkinek, aki velünk volt az elmúlt egy évben. Hálás vagyok a többi elnökségi tagnak a türelemért, a DSz-nek az élményekért, a sok dologért, amit tanultam az emberektől és az emberekről. Szomorú csak azért vagyok, mert vége.Bizakodó meg azért mert látom, hogy milyen vagány, talpraesett csapatot hagyunk itt. Sok sikert, kitartást nekik! Annak meg, aki azon gondolkozik, hogy csatlakozzon-e a BDSz-hez, csak ajánlani tudom. Egy ilyen kalandot kár lenne kihagyni.

Marosvásárhely                                                       Szilágyi Réka

2014. 03. 01.                                               leköszönő „ügyvezető alelnök”

Kedves bolyaisok!

Mit is jelent DSz tagnak lenni? Én többször hasonlítottam már a diákszövetséget egy nagy olasz családhoz. Nem azért, mert olyan sokszor eszünk együtt ínyencségeket…hanem mert sokan vagyunk, hangosak, és jókedvűek. Amivel  kiegészül, BDSz-es mivoltunkból, hogy nagyon-nagyon vagányak is vagyunk! És mit jelentett nekem így visszagondolva? A legkifizetődőbb dolog, amit a líceumban tehettem(de igazából így van ez a rádiózással és a tentamenezéssel is, csupán ízlés dolga). Rengeteget tanulhattam, tapasztalhattam, és fejlődhettem, mint személy. A BDSz által eljuthattam MAKOSZ – rendezvényekre, ahol most is tevékenykedem, és így egy kicsit még az egyetemi éveim elején is lesz kapcsolatom a DSz-szel.Tavaszi bál, Irodalmi Kreativitási verseny, a sok-sok BDSzerda, a Diákszervezeti – tábor, egy karácsonyi műsor, vagy akár csocsóbajnokság… Néhány a rendezvények közül, amelyeket megszervezhettünk, és amivel…már nem foglalkozom többet. Amiért idegeskedhettünk, fáradozhattunk, és visszagondolva: ami igen is, megérte! Amire viszont a legbüszkébb vagyok, hogy egy hihetetlenül vagány elnökséggel volt dolgunk, és így sokkal népszerűbbé, és jobban működővé tettük a diákszövetséget, mint azelőtt volt.

A köszönöm-része pedig így hangzik: Köszönöm minden DSz tagnak (beleértve az elnökséget is), hogy jó volt velük dolgozni, hogy jó volt velük lenni. És igazán nem tudom, kinek lehet ezt megköszönni, de köszönöm, hogy részese lehettem mindennek.

A beszámoló végére pedig valami igazán hangzatosat szerettem volna, viszont szorít az idő, ezért csak annyit, hogy legyetek akaratosak, lelkesek, vagányak, mint eddig, és büszkék arra, hogy BDSz-eztek!

 Marosvásárhely,                                                                     Gáll Anna,

2014. március 1.                                                                   elköszönő elnök

Kedves diáktársak, tisztelt igazgatóság, tanári kar! Az utóbbi 3 évem a Bolyai DiákSzövetségben rengeteg élménnyel, tapasztalattal, tanulságos helyzetettel és szép emlékekkel ajándékozott meg engem. Amikor kilencedikesen nekifogtam „DéeSzezni” még nem tudtam, hogy hány embert ismerek meg, mennyi helyre jutok el, és milyen helyzetekbe kerülök általa, minden esetre így visszatekintve egy kellemes meglepetésben részesültem.

Nosztalgiázni nincs értelme, mert azokat a pillanatokat amiket a BDSz-től kaptam már nem fogom újra  átélni, nem fogok DiákSzervezeti Tábort szervezni, vagy BDSzerdákon agyalni, egyik napról a másikra összedobni, IKV tételeket írni úgy, hogy másnap van a verseny, vagy akár Tavaszi bál miatt futkorászni azért, hogy egy minél jobb, minőségibb rendezvényt szervezzünk meg! A diáktanácsos éveim során Erdélyt összejártam, még Észtországba is eljutottam általa, képviseltem a BDSz-t és Maros megyét a különböző MAKOSZ (Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége) rendezvényeken illetve rengeteg tapasztalatot szereztem, érdekes személyekkel találkoztam és olyan ismereteket sajátítottam el, amelyeket az iskola keretein belül nem tehettem volna meg, hiszen ezeket diákok által szervezett képzéseken és előadásokon tanultam meg. Nem mindig volt szép, kellemes vagy egyszerű, csalódtam, tévedtem, félreléptem, de megérte, így váltam azzá a személlyé aki most vagyok, hiszen tanultam belőle.  Meg szeretném köszönni a BDSz csapatának a sok segítséget és odaadást, amit az utóbbi évek során tapasztalhattam, az elnökségnek, hogy mindig ott voltak és támogattak akármilyen posztom is volt, a diákoknak, hogy eljöttek a rendezvényeinkre és jól érezték magukat, értetek dolgoztunk, és áldoztuk fel a szabadidőnket, energiánkat illetve az igazgatóságnak is köszönjük, hogy engedélyezte a rendezvényeinket és segítettek, ahogyan tudtak.

Végül, de nem utolsó sorban, mosolyogva tekintek vissza ezekre az évekre, mert színessé, eseménydússá és aktívvá tették az iskolai éveket, szürke mindennapokat. Csak ajánlani tudom nektek is, hogy próbáljátok ki, menjetek el egy gyűlésre, hogyha tetszik, akár ti is becsöppenhettek ebbe a világba és tapasztalatokat szerezhettek; folytassátok, mert megéri!
Sziasztok, sok sikert, kitartást és energiát a továbbiakban is!

Marosvásárhely,                                                          Henter Győző Zorán,

2014.03.01.                                                                   ex-elnök/alelnök/tag