Home » Diákszövetség » Kisdiákok

Kisdiákok

MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

December 2024
M T W T F S S
« Nov    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

A felnőttben is ott van a gyermek – Rendhagyó irodalomóra KAF-fal

DSC_1010

 

 

DSC_1023DSC_0967DSC_0966Nyitott, érdeklődő fogadtatás, őszinte kérdések, jól megírt és felolvasott házi feladatok, szépen előadott versek, megzenésített szövegek – így jellemezhető röviden a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium negyedik osztályában kedd délelőtt tartott rendhagyó irodalomóra, ahová Kovács András Ferenc költőt hívta meg Pop Ágnes tanítónő.

A Kossuth-díjas költőt, a Látó folyóirat főszerkesztőjét (képünkön) először Bálint István iskolaigazgató köszöntötte, aki kiemelte Pop Ágnes tanítónő évekre visszanyúló kezdeményezésének jelentőségét is – hiszen Kovács András Ferenc nem az első irodalmár volt, akit a pedagógus elhívott diákjaihoz.

A gyerekség lényege

A rendkívüli magyaróra a házi feladatok ismertetésével vette kezdetét. A negyedik osztályos tanulóknak köszöntőt kellett írniuk Kovács András Ferenchez. Néhányan fel is olvasták a fogalmazásaikat, amelyekből kiderült, hogy melyik a kedvenc KAF-versük, vagy miért örvendenek, hogy ilyen jeles vendég érkezik az osztályukba, sőt még egy rövid verselemzés is elhangzott.

Pop Ágnes elmondta, közös megegyezéssel előre hozták a magyar kultúra napját (január 22.), hogy „az egyik legnagyobb magyar költővel” ünnepelhessék azt meg. Miután valamennyi gyerek elmondott egy-egy verset, László József furulyatanár irányításával pedig énekeltek és zenéltek is, a meghívottnak adták át a szót. A költő negyedik vagy ötödik alkalommal vett részt abban az osztályteremben hasonló rendezvényen, mint mondta, mindig más és más arcokat lát, és az utcán is megszólítják néha azzal, hogy „ismerem a költő bácsit, a Pop Ágnes tanító néni osztályában találkoztunk”.

A felnőttben mindig ott van a gyermek – mondta Kovács András Ferenc, aki azt is elmagyarázta a hallgatóságának, hogyan is van ez, hol rejtőzik a „gyerekség lényege”? „Szívben, fejben, agyban? Vagy tán a szemben, a pillantásban, a mozdulatban, az emlékezetben? Mindezekben benne lehet a gyermeki lény, ahogyan a nyitottságban, a kedvben, a humorban, a kacagásban, abban, ahogy önmagán tud nevetni az ember” – magyarázta.

A teljes cikk a krónikában olvasható, Antal Erika tollából.

Karácsonyra hangolódva

vasar4kantalas1 kantalas2 kantalas3 kantalas4 kantalas5 kantalas6 A diákok kántálása a tanáriban – 2015.

A 3.osztály év végi tanulmányi kirándulása Háromszéken

1.Nagyajtai unitárius bástyás vártemplom12.Szent Anna tó11.Szent Anna tó10.Szent Anna tó9.Kézdivásárhely.Babamúzeum8.Csernáton.Helytörténeti Múzeum7.Csernáton.Helytörténeti Múzeum6.Eresztevény.Gábor Áron síremléke5.Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum4.Benedek Elek emlékmúzeum3.Benedek Elek emlékmúzeum2.Benedek Elek emlékmúzeum

Kisballagás – 2015

kis1 kis2 kis3 kis4 kis5 kis6

Búcsúlevél
„Lassan, de biztosan lezárul egy fejezet az életutatokon. Még emlékeztek? Nemrég volt, amikor összeszorult szívvel léptétek át az iskola kapuját remegő kézzel édesanyátok kezét szorítva. Beköltöztetek egy meleg fészekbe, ahol a tanító néni második édesanyátok volt. Tőle tanultátok meg, hogy a betűk örömet is tudnak okozni, ha összeolvassák őket, hogy a számokkal játszani is lehet. Őszinte köszönettel tartoztok neki, hiszen bűvös erejével új titkokra nyitotta szemeteket, megalapozva a jövőtöket.

Friedrich Schiller költő szavaival élve:
» Minden elmúlik, mint az álom, elröpül, mint a vándormadár,
csak az emlék marad meg a szívben, halványan, mint a holdsugár. «
Én azt kívánom nektek, hogy szeretettel gondoljatok vissza az elmúlt négy évre, soha ne feledjétek a drága kezet, aki írni-olvasni tanított, nevelkedjetek Bolyai szellemében, és a megszerzett tudást százszorosan kamatoztassátok.”

Biró Vivien Beáta, 3. osztályos tanuló

A hagyományokhoz hűen az idén is volt KISBALLAGÁS a Bolyai Farkas Líceumban.
A 4.osztály 30 tanulója, Jánosi Szerén tanárnő vezetésével közvetlen és zárt ünnepség keretében elköszönt az alsó tagozattól. Öröm és szomorúság egyszerre töltötte el valamennyiük lelkét… Öröm, hogy most már szerencsés ötödikeseknek mondhatják magukat, de szomorúság is, hisz a védett, régi, meleg fészekből ki kell repülniük.
Dr. Bálint István iskolaigazgató gratulált a kisballagóknak a tanév folyamán kifejtett munkáért, az elért eredményekért, és elismerő szavakkal méltatta az osztály tanítójának áldozatos munkáját. Horváth Gabriella igazgatóhelyettes az ötödik osztály kezdetén jelentkező, az alsó-felső tagozat közti különbségekből adódó nehézségekről tett említést, majd azon reményét fejezte ki, hogy mindenkinek sikerülni fog ezen nehézségek áthidalása.
A 2015-ös KISBALLAGÁS meghitt, érzelemdús hangulatához hozzájárult a 3. osztályosok búcsúztató köszöntése, az általuk biztosított virágos háttér, és nem utolsó sorban a tulipános emlékkitűző, amelyet nagy szeretettel tűzték a kisballagók mellére. A rendezvény mindenki örömére furulyaszóval és közös énekléssel zárult.

Pop Ágnes, alsó tagozatos tanár

A Brenyó Mihály Országos Pontszerző Matematikaverseny margójára

brenyoTizenhárom, tizenháromszor, tizenharmadik…

Hát megéltük ezt is, hogy a tizenharmadikon elgondolkodjunk.

Mondhatjuk róla, hogy a 13 nem más, mint egy szám, egy megálló a végtelenségből kiemelve, egy stáció az örökkévalóság felé. Mondhatunk róla szépet, rosszat, festhetjük szivárványosan, avagy rettegő halálfélelemmel, bárhogyan közelítenénk, egy biztos, a 13 különleges szám. Mindenekelőtt prímszám. Számjegyeinek különbsége 2, a kettes szám jelentése a két nemmel, a férfival és nővel hozható kapcsolatba, ami a számmisztikában a bölcsesség száma. Számjegyeinek összege pedig a kettőnek a kétszerese, a 4-es szám, amelynek jelentése a teljességhez és a tökéletességhez kapcsolódik, szimbolizálásával az ember száma (négy évszak, az emberélet négy stádiuma stb.)

Majd ha a 13 számjegyeit megszorozzuk, a szorzat nem más, mint a rokonszenves 3-as szám, amely a világ hármas osztottságát szimbolizálja, mint például: születés+élet+halál, vagy múlt+jelen+jövő stb.

Egyik érdekes megfigyelés, hogy 13 eggyel több a 2-vel, 3-mal, 6-tal osztható tucatnál, a sok pozitív tulajdonsággal felruházott 12-nél. A nagyon kiegyensúlyozott 12 mellé hozzáadatik még egy, amitől az egyensúly, az egység felborulhat. Talán ez a +1 az oka azoknak az évszázadok óta keringő babonáknak, a tizenhármas számtól való tartózkodásnak, félelemnek, amit görögösen triszkaidekafóbiának neveztek el a tudósok.

A pontszerző matematikaverseny életében a 13-as szám elsősorban az öröm jelképe. Minden eredményesen lezárt versenyév tanúskodik az előző évek fáradalmairól is, az addig átélt nehézségeiről, gondjairól, amelyeket kénytelenek voltunk megoldani, hogy a következő szintre átjuthassunk. De mindig örömmel társul, a jól befejezett munka örömével.

Hihetetlen, hogy a 2001-ben 68 benevezővel induló pontszerző verseny a tizenhárom év alatt mennyire fontos versennyé nőtte ki magát, s ma már érdemleges szép számban mozgatja meg Erdély kis matematikusait.

Az évek csak úgy repülnek, rohannak, sőt, kedves szavakkal pontosítva, negyvenen felül már vágtatnak. Ez a kis világunk felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan rendje. De az idő múlása okozta szomorúság szinte elillan a kisdiákok közelében, hisz velük, körükben élve az örök fiatalság csíráját ajándékba kapjuk. Gondolom és vallom is, hogy a legfontosabb nevelési célunk a munka és a szeretet skáláján végigjárni gyerekeinkkel, minden arculatát megmutatni és átélni velük együtt, anyanyelvünkön. Csakis ezt érdemes: nevelni és szeretni, értéket adni, hogy értéket adhassanak vissza, alázattal és bölcsességgel elfogadni, hogy ez által a küldetés által az élet legtitokzatosabb pontja felé tartunk, oda, ahol a kezdet és a vég örömmé örökül.

Bár a képességeimhez képest sokszor túlméretezettnek éreztem a rám szabott feladatokat, most, a 13 év távlatából úgy gondolom, semmi sem történt hiába, minden versenyévnek kellő súlya volt, és a bejárt utak porából ma tavaszi virágok nőnek.

Kedves gyerekek, ti vagytok a virágjaink. Idén 36 szál, Erdély legügyesebb, magyar nyelven tanuló pontszerzőse, akiket most a matematika szeretete hoz össze itt, Marosvásárhelyen, a 6. országos döntőn. Remélem, eme siker a legfontosabb diákélményeitek közé sorolható. Hiszen egyéves munkafolyamat gyümölcseit most felszabadulva élvezhetitek, sőt, újabb sikereket arathattok, bár ilyen szinten ez nem lényeges. A fontos, hogy ide eljutottatok, hogy az élet szépségét a matematika birodalmában keresitek, és e keresés számotokra és tanáraitok számára is örömforrást jelent. Mindannyian nyertesek vagytok. Ti, mert a sikerre való törekvésetek által megtanulhatjátok a rendes, pontos, kitartó munkát, az önálló és kreatív gondolkodás előnyeit. Tanáraitoknak is nagy siker, hiszen munkájuk megkoronázásának örömét élik meg. Lelkes tanáraitok nemcsak erre a versenyre nevelnek Benneteket, nemcsak a 13.-ra, hanem élettávlatban mindenre: hogy a szépet keresni kell, az érték létezik, csak meg kell találni, meg kell dolgozni érte, ki kell érdemelni.

Kívánom nektek, hogy értékvadászokká váljatok, hogy a matematika szeretete legyen segítségetekre a nagyvilág megismerésében, a benne uralkodó rendszerek és összefüggések megértésében. A lényeg, hogy tanuljatok meg önállóan gondolkodni és következtetni, sőt újat gondolni és alkotni. Legyetek e világ előmozdítói, haladásához szükségszerű a ti kreatív munkátok!

Mert „szép a világ, jó a világ, és nincs hiba benne…”, ez a holisztikus világ, amelyben minden összefügg mindennel.

Kedves versenyzők, tanárok, tisztelt meghívottak és támogatók, szívemből köszöntelek a remélhető legsikeresebb, legszerencsésebb tizenharmadikon! Legyen ez a szerencseszámunk! A kínaiak szerint is minden, ami 13-mal kapcsolatos, szerencsét hoz, s ami/aki ezen a nap születik, egyenesen maga a szerencse fia/lánya.

Pop Ágnes,

alsó tagozatos tanár,

Bolyai Farkas Elméleti Líceum

a verseny országos koordinátora

FÜRKÉSZ helyesírási és nyelvhelyességi verseny

furkeszA Diákokért Egyesület által meghirdetett nyelvhelyességi versenyen, kis diákjaink megcsillogtatták tehetségüket a  nyelvi feladványok, a használt szólások, közmondások és betűrejtvények megfejtésében.

A következő díjazott diákjaink jutottak az országos döntőre:

          •  I. osztály – Barta-Zágoni Csongor   –    1. Díj
          •  I. osztály –  Fejér Máté   –                             1. Díj
          • II. osztály – Szántó Brigitta  –                     1. Díj   
          • IV. osztály – Bárczi Ingrid  –                        2. Díj    

Vajon mi is a vers?

iro4iro37 iro7 iro8kolto1 iro3

 

Író-olvasó találkozó VÖRÖS ISTVÁN József Attila – díjas költővel és prózaíróval 

2013. november 14.

 

Városunk legrangosabb rendezvényeinek egyike vitathatatlanul a novemberi nemzetközi könyvvásár. „Ha Marosvásárhelyen könyvvásár, akkor a Bolyaiban író-olvasó találkozó…”,  hangzott el évekkel ezelőtt iskolánk dísztermében az egyik hasonló rendezvényen. És valóban, eme szavak jóslatként simultak a Bolyai líceum kulturális életébe.

A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rangos meghívottjainak egyikével találkozhattak idén a bolyais diákok: Vörös István József Attila-díjas költővel és prózaíróval, a kortárs magyar irodalom jelentős alakjával.

Vörös István 1964. szeptember 20-án született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–cseh szakán végezte tanulmányait, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. 2004-ben indítja el az első magyarországi egyetemi Kreatív írás programot Lackfi Jánossal.

Prózát, verset, színművet, kritikát, tanulmányt és fordítást egyaránt publikál. Írásaiból angolra, franciára, kínaira, csehre, németre, olaszra, oroszra és sok más nyelvre fordítottak.

A líceum dísztermében összegyűlt kis bolyaisok serege előtt Horváth Gabriella igazgatóhelyettes köszöntötte a rangos vendéget, majd Pop Ágnes tanítónő, a rendezvény szervezője az írót faggatta a gyermekkorról, a pályaválasztásról, a pályakezdetről, kedvenc tanárairól, kedvenc mestereiről, a versről. Lorenzovici Zsófia, Adorjáni Sára, Bárczi Ingrid és Nagy Brigitta kisdiákok a költő verseiből szavaltak, majd záporszerűen zúdultak a nézőközönségből az őszinte érdeklődéssel feltett kérdések: mikor írta meg első versét, milyen gyerek volt, milyen volt számára az óvoda, mit szeret, hány gyereke van stb.

Nem maradhatott el a közös versmondás sem: „Jön a kicsi, fut a nagyi, széles mosolyok…” –zengett a díszterem Weöres Sándor Haragosija átírásának elmondásakor. Majd ötletesen a költő felolvasott más versátírást is az Apám kakasa című kötetből, amelyet – rendhagyó vállalkozásként – Lackfi János költővel együtt adott ki.

Öröm, hogy kisdiákjaink személyesen megismerhették Vörös Istvánt. Arra a kérdésre, hogy mi a vers, természetesen a válasz a legegyszerűbb és a legbonyolultabb zónák között ingadozik. Hát mi lehet más, mint létforma, mint örök titok, mint isteni ajándék…

Emlékül iskolánk Aranykönyvébe írta a költő:

„Köszönöm a sok szép, izgalmas igazi két órát, amit itt tölthettem, gratulálok a diákok üde szelleméhez, és jó munkát kívánok!”

Mi is köszönjük az együtt töltött VERSÓRÁT, köszönjük az élményt!

Váljék mindannyiunk szellemi és lelki egészségére!

 

Pop Ágnes

Lackfi János a Bolyaiban

00irotalalkozo 032

Lackfi János író-költővel találkoztak csütörtökön, 2013. június 13-án a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjaink. Immár második alkalommal látogat el hozzánk Lackfi János, a József Attila-díjas költő, a kortárs magyar irodalom egyik kimagasló alakja.

A rendezvény nagy érdeklődést keltett mind a diákok, mind a pedagógusok körében. A zsúfolásig tele díszteremben a líceum igazgatója, dr. Bálint István köszöntötte a meghívottat, és örömét fejezte ki, hogy újra vendégül láthatjuk.

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. Zsámbékon él feleségével és öt gyerekével.

Foglalkozási státuszát nehéz meghatározni, hiszen szinte egyformán ismert és elismert mint író, költő, műfordító, szerkesztő, vagy egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

Rendkívül termékeny és népszerű alkotó. Egyik legfoglaltabb és legfoglalkoztatottabb irodalmi személyiség. Irodalmi estek, író – olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák, könyvhetek, tévé- és rádióműsorok folyamatos meghívottja.

A művészt Pop Ágnes tanítónő faggatta a pályaválasztásról, a gyermekkorról, a versről, a nevelésről, az életről.  A kisbolyaisok a költő verseiből szavaltak, majd kérdésekkel ostromolták.

Író-olvasó találkozó, Rendhagyó irodalomóra, avagy Lyukasóra? A megnevezésétől függetlenül kiváló alkalomnak bizonyult újra találkozni a jó minőségű gyermekverssel, a humorral, a jókedvvel, a színészi tehetséggel áldott művésszel.

Köszönjük a megszámlálhatatlan 1500 verset és a Nagy meséket!

Köszönjük  „A buta felnőtt”-nek és „A részeg elefánt”-nak, hogy a „Domboninneni mesék” szárnyán kedve és ideje volt hozzánk jönni, hogy személyesen elmondta közismert titkait, hogy „Milyenek a magyarok?”, s hogy bemutatta a „Bögre család” régi és újabb kalandjait.

Köszönjük, Lackfi János!

                                                                                                                            Pop Ágnes tanítónő

Médiavisszhang

Lackfi János:

 

Kis tabló

tablo4 copy

Bolyais Mikulás

Immár hagyománymak számít, hogy az Iskolánk  legkisebb tanulóinak  mikulásnapi programjára betoppan a Télapó…

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
 a Mikulás néked int.

  Devecsery László: Jön a Mikulás

Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő