Home » Rendezvények » Ballagás

Ballagás

MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

December 2017
M T W T F S S
« Nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Következnek:

There are no upcoming events at this time.

Minden vég valami újnak a kezdete…

Tisztelt Vezetőség, Tanárok, Ünneplő Közönség!

Kedves Ballagó Diákok!

Főleg a csíki falvakban, de még itt a környező településeken is él az a nemes hagyomány, miszerint napszentültével „a falu bölcsei” összegyűlnek a kertszéli padokra azzal a céllal, hogy elosszák a napi bajokat, s megvitassák az élet igazságait. Az egyik ilyen alapigazság így szól: „minden vég valami újnak a kezdete”. Azaz, hiába az aratás, ha nem követi a szántás; hiába a szüret, ha nincs utána préselés, és hiába az első félév, ha nem érkezik a második. (És hiába a disznóvágás, ha nem követi kolbásztöltés). Ha egy történet befejeződik, a helyébe egy új kezdődik, talán egy jobb. A mai nappal lezárul egy fejezet az életetekben, nevezzük ezt akár „bolyais”, akár iskolás korszaknak. A holnappal együtt azonban az életnek egy új szakaszába léptek, immáron nagyobb felelősséggel, önállósággal és a szabad döntés jogával, hogy hol és miként folytatjátok az életeteket.

 

 

 

 

Mindenki egy új közegben fog elhelyezkedni, ahol az iskoláétól eltérő impulzusok fogják érni, és lesznek olyan szokások, kapcsolatok, amelyek egyszerűen eltűnnek az életetekből. Természetesen kerülnek az üres helyekre újak, azonban ezek a kötelékek már nem lesznek olyan erősek. Ezért fontos, hogy amit ebben az iskolában a batyutokba pakoltatok, azt őrizzétek, gyarapítsátok és használjátok. Hiszen a felhalmozott tudás mellett az iskola tanított meg titeket ismerkedni, emberként viselkedni, érett döntéseket hozni, és megadta az egyik legfontosabb alapot az élethez: a barátokat.

 

 

 

 

Három évvel ezelőtt, amikor azon morfondíroztam, hogy hol folytassam tovább a tanulmányaimat, és kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy Marosvásárhelyre jövök a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, voltak, akik bíztattak, de akadtak olyanok is, akik óva intettek Marosvásárhelytől: mert igen, Marosvásárhelyen sok a lehetőség, Marosvásárhely egy olyan város, ahol a székely gyermek is meg tud tanulni románul, és igen, Marosvásárhely relatíve, székely szemmel nézve bizony egy nagyváros. Igen ám, de ha nagyváros, akkor valószínűleg sem az iskolákban, sem más közösségekben nem alakulhatnak ki olyan erős kötelékek, barátságok, mint mondjuk egy községben vagy egy mezővárosban. Számomra az volt a legkellemesebb csalódás a  Bolyaiban, hogy nemcsak erős kötelékek alakulnak ki itt, hanem életre szóló barátságok és esetenként olyan összetartó osztályközösségek, amelyek második családként funkcionálnak.

 

 

 

 

Sokan mennek közületek majd Kolozsvárra, Magyarországra, sőt olyan is akad, aki Dániába tart, de bárhova is sodorjon bennetek a sors, tudnotok kell, hogy az itt kialakult kapcsolatokra mindig számíthattok. De ahogyan a termőföld ápolása nélkül nem lesz szép a termés, úgy törődés és odafigyelés nélkül ezek a barátságok sem lesznek mindvégig termékenyek, hiába a sok szép és közös régi emlék.

Teljes ünnepi közöntő…

Végezetül szeretnék egy kicsit hazabeszélni. A mai nappal ti nemcsak jelképesen hagyjátok el az iskolát. A ballagás valóban pontot tesz a 12 évre. De az új életlapotokon hagyjatok helyet a zárójeleknek, amikor visszatértek hozzánk. Keressetek fel! Minket, tanáraitokat, az ódon falakat. Hiányozni fogtok, hiszen sok jót, útmutatást, bátorító szót köszönhetünk nektek, ne feledkezzetek meg rólunk! Az alma mater visszavár.

Sok sikert az érettségihez, a felvételikhez! Isten veletek!

Köllő Magor Örs, XI.E

Ballagás – 2016

baallag000

Elmenni. Talán nem tudjuk jelen pillanatban átérezni ennek súlyát. Megszoktuk, hogy annyi minden csak úgy történik, anélkül, hogy kitüntetett jelentőséget tulajdonítanánk neki. Vannak dolgok, amiknek egyszerűen meg kell történniük – gondoljuk. Nem is tévedünk olyan nagyot, viszont a dolgok szükségessége nem vonja maga után azok magyarázásának és megértésének szükségtelenségét. Hajlamosak vagyunk sok mindent túlmagyarázni, a lényeges dolgokkal pedig kevesebbet foglalkozunk.

baallag31baallag55baallag33Elengedni. Rólunk is szól ez, de a szülőkről is, tanárokról is. Tudom, sok gondot okoztunk, ugyanakkor tudom, hogy örömet is. Az elválás mindig ráébreszt arra, hogy mennyire értékes az, amit hátrahagyunk. Ezen a napon a legfegyelmezetlenebb osztálytárs is megmozgat valamit a tanár szívében: tapasztaltam. Sokszor voltunk rosszak, zúgolódtunk, vitatkoztunk, de mégiscsak, valljuk be: együtt és egymásért tettük. Ezt kívánjuk a jövőben is tenni, drága szülők, tisztelt tanárok, kedves diákok: együtt és egymásért élni, egymást segíteni és őszinte hálával visszagondolni arra az időszakra, amelyet most magunk mögött hagyunk.

baallag30baallag0baallag19A Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai nevében szeretném megköszönni a tanáraink segítségét, azt hogy bizalommal és türelemmel fordultak felénk. Köszönöm, hogy bátorítottak s elismerésben részesítettek bennünket. Higgyék el, hogy ha nem is mutattuk ki ezt őszintén, nagyon sokat jelentett számunkra!

baallag20baallag13baallag15Kedves diáktársak, köszönöm, hogy egy egészséges és befogadó közösség tagjaivá válhattunk, köszönöm a sok boldog, humoros pillanatot, amelyben bennünket részesítettek! Ez úton szeretném megköszönni a 11. osztályos diákok támogatását, hogy feldíszítették az osztályainkat, ám szól ez a köszönet az összes többi diáknak, akik mellett megtiszteltetés lehetett a legidősebbeknek lenni egy évig.

baallag50baallag12baallag11Drága szülők, köszönjük a sok fáradalmat, a belénk vetett bizalmat, az értünk hozott áldozatot. Úgy gondolom, egyelőre nem tudunk kellően hálásaknak lenni, de idővel meg fogjuk érteni, mit is jelent gyereket nevelni, aggódni érte, olykor könnyeket hullajtani érte. Köszönjük szépen!

Jakab István, XII.A – Ballagók Beszéde – teljes ünnepi köszöntő

Álmok helyett célokkal – ballagási beszámoló a Népújság hasábjain

Az utolsó séta – videó felvétel

Higgyünk a varázslatban, reménykedjünk a csodákban…

ballagas10Úgy gondolom, minden emberben megvan az igény arra, hogy bizonyos eseményeket csodaként fogjon fel, s a szokatlanhoz, valószínűtlenhez illő áhítattal vágyjon újbóli megismétlődésükre. Pedig ott vannak a csodák a mindennapjainkban is, csak megszoktuk természetesként, nekünk kijáró dolgokként elfogadni őket: a születést, a gyermekkor felhőtlen élvezetét, a lélekét, hogy szeretteink mindig mellettünk állnak. És most is csoda történik: számunkra készített egyedi varázslat, amelynek során együtt ünnepelhetünk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium, valamint a Római Katolikus Teológiai Líceum közös ballagási ünnepségén.

 Nem olyan rég volt, amikor még mesékben éltünk, s úgy gondoltuk, a csodához varázsló szükségeltetik. Kedves Diáktársaim, a varázslók mi magunk kell, hogy legyünk, erőnk pedig a megszerzett tudás, az összetartozás és a remény apró dolgokból összeálló bűvös ötvözete. A pillanat, amikor először léptünk be az iskola kapuján, a megértés öröme, amikor megtanultunk valamit, a nagyszünetek szabadsága, a barátok vidám szava, a szalagavató, a tanár-diák mérkőzések és az utolsó iskolai hét csodája örökre megmarad. A bocskais, izgatott arcok kártyaosztogatása, ami aztán  furcsa szorongássá változik át. Millió emlék, majd utoljára történő esemény zúg egyszerre a fejünkben, mint mikor a négy év például egyáltalán nem telt el, hanem van: az utolsó csengőszó, az utolsó Gaudeamus, az utolsó alkalom, hogy az osztály együtt foglal helyet az iskolapadokban. Aztán útjaink új csodákra várva százfelé válnak. Az épület viszont, amely  sok varázslójával otthont nyújtott nekünk, marad, hogy megismétlődhessék másokkal is a természetes és mégis nagyszerű esemény: apró kis emberek felnőtté válnak a falai között. Ez a varázslat sosem múlik el. Ezért kedves ballagó diákok, higgyünk a varázslatban, reménykedjünk a csodákban, hiszen már részesei vagyunk.

Pap Tímea, XII.A

Teljes Ünnepi Köszöntő

A vadmadár kiszabadult a kalickájából. Hová repül a vadmadár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt? Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája, milyen nyájasan hízelgett gazdája, milyen gazdagon táplálták, milyen védve volt a hideg ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni? A vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön.

Bizonyára az iskola nem csupán a külvilágtól elzáró kalitka volt. De melengető, biztonságot nyújtó fészek, ahol próbálgathattátok szárnyaitokat, bővíthettétek tudásotokat, és kibonthattátok személyiségeteket.

Itt megtanultatok vadmadárként énekelni. A közös ének mellett a négy év során mindenikőtök megírta saját dallamát, egyedi zenéjét, amelyről évek múltán is felismeritek egymást. Bennünk, itt maradó társaitokban is visszhangzik dalotok, éneketeket nem felejti el az iskola sem.

Most elengednek. Ne féljetek kipróbálni a szárnyaitokat, ösztönözzön benneteket az itt szerzett tudás és a tanáraitok bátorító szava.

Lazsádi Anna, XI.A

Teljes köszöntő Ballagásra

 

Ballagás – 2015

ballagas1 ballagas2 ballagas3 ballagas4 ballagas5 ballagas6 ballagas7 ballagas8 ballagas9

További képek, Bukur Tamástól

Elért eredmények, Díjak – 2015

Ballagás – 2014

10390239_629325257154583_624086917840063236_nballag1ballag2ballag3Körültekintek.. Mennyire más most az iskolaudvar, az egykor félelmetesen magasló falak ma ünneplőben állnak, a hely összezsugorodott és az idő is tömör. Iskolánk világa olyan kicsi és mégis mennyire hatalmas, annyi merész álom született itt és még megannyinak helye van. A magunkra- és egymásratalálás fészkét hagyjuk el ma. Mit viszünk magunkkal a Bolyaiból? A lebegő képeket: osztályterem és szünetek, félhomályban az iskolafolyosó, kilátás az utolsó emeletről. Számunkra a múló pillanat hangulatát hűen felidézhetik diákkorunk képei, iskolaillat a nagy hangzavar és a dallam, a csengő szava. Ezen a héten sokszor felfigyeltem rá és azon töprengtem milyen lehet majd a ballagásunk napján hallani azt a hangot, mely olykormegnyugtat vagy éppen ránkszól, hogy adjuk be a kész munkát. Az elmúlt négy év során a csengő hangja mindig egy új érzést keltett bennünk és így van ez ma is. … FOLYTATÁS

„ Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;

            Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;

             Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;

Merész leszek, mert annak kell lennem;

Barátja leszek mindenkinek – ellenségnek, társtalannak;

            Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;

            Alázatos leszek, mert ismerem gyengéimet;

            Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek.”

Howard Arnold Walter

Gáll Anna, XII.A

Szántó Judit-Katalin, XII.B

Tovabbi képek,  fotók a végzősökről

Ballagási videó

Kedves végzős diáktársaink!

TABLAg„Van ez álmom…” így kezdte egykor szónoki beszédét emberi értékekről és az egyenjogúságról Martin Luther King. Valóban, felemelő és magasztos minden olyan pillanat, mely álmokról, értékekről és egyenjogúságról szól.Úgy gondolom nem tévedek ha szememben hasonlónak tűnik fel iskolánk mai ünnepe, a ballagás, melyre közelről és távolról sokan egybegyűltünk.

Kedves 12.-esek!  A mai nap ünnepélyessége nektek, egyéni álmaitoknak, kalandvágyatoknak tulajdonítható, személyessége és egyedisége pedig éppen abban áll, ahogyan ti 300-an ezt megélitek.

Lehet nekünk kissé hosszúnak tűnik a csengőszó, talán túl lassúnak a menet, de nektek most az idő tömör, felelevenedik bennetek mindaz, mi tanulót tanárral, bolyais diákot a Bolyai-val és osztályokat összeköt. Eddig már sokféleképpen áthaladtatok az eleinte még labirintusnak tűnő épület folyosóin: hol futólépésben, hol vánszorogva, könnyedén vagy éppen merengve, de minden alkalom, minden nap, minden év más volt. Ma pedig ráértek ballagni, eljutni díszes osztálytermeitekből az iskolaudvarra, hol a tekintetekben és mosolyokban közös emlékek és élmények találkoznak egyéni, merész álmokkal, múlt és jövő összefut, pont most, amikor a legjobb lenne a jelenben élni, csak ballagni, körbenézni, ünneplőben látni a merev falak szigorát, felderülve a teljes iskolát.

Az elmúlt tanévek órarendjei által meghatározott életformátokat felváltja valami új, az, amit ti felfedező útra indulva megtaláltok, egy más világ, melyben elveitek és saját értékrendszeretek az úr.

És ha ez a világnézet kissé idealistának tűnik, hallgassátok Ady szavait: „Az álomképeket nem lehet kinyílt szemmel megölelni, s álmodni sem lehet mindig; az életnek döcögős útja felráz.” 

Kívánom, hogy felnőttes józansággal tovább tudjátok gondolni mindazokat a gyerekkori álmokat, melyek ambíciót adtak minden iskolai hétköznapra. Kívánjuk, hogy legyen erőtök legyőzni azt, mi Erőss Zsolt szerint a legveszélyesebb, a céltalanságot.

Legyetek elég bátrak ahhoz, hogy tudjatok megbirkózni azon nehézségekkel, melyek könnyűnek tűnhetnek, ápoljátok az osztályban és évfolyamban kialakult barátságokat és az iskoláról jussunk majd néha mi is eszetekbe.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium közössége nevében köszönöm nektek mindazt, mit egyéni megvalósításaitokkal és sikereitekkel felmutattatok nekünk, mi ezt mind értékeljük.

Kívánok számotokra sok sikert az elkövetkezendő vizsgákhoz, felvételikhez és minden jövőbeli megmérettetéshez.

Szántó Judit Katalin – XI. B

Ballagási élmények

ballagas2013. május 31.-én búcsúztak el végleg az iskola XII.-es diákjai.
A végzős diákok izgatottan várták az utolsó csengőszót. Eljött a várva várt nap, amire oly sokáig fognak emlékezni. Ez az utolsó nap, amelyen utoljára lesznek együtt a többi diákokkal és ünnepelhetik meg a négy évi munkájuk gyümölcsét.
A ballagás nagy előkészületekkel járt, diákok sokasága hozta meg az áldozatot és kelt fel kora reggel, hogy pompába öltöztesse az iskolát, erre a különleges és egyedi alkalomra.
A végzős diákok bevonulása és megünneplése után az udvaron foglaltak helyet, ahol köszöntő beszédet mondott Dr. Bálint István igazgató úr. A tanulók díjázása következett, amelyben a legjobb eredményeket elért diákok érmével,valamint oklevéllel gazdagodhattak.
A nap fénypontja azonban mégis az ezután történő Bolyai Farkas és Bolyai János szobra előtti tisztelgés volt, ahol a diákok  utoljára megemlékezhettek, hogy milyen is volt ,,Bolyaisnak’’ lenni, valamint hatalmas tapsviharban is részük volt.
Az utolsó pontja a napnak a végzősök felköszöntése volt. A líceum udvara megtelt diákokkal és szülőkkel, rokonokkal akik virágokkal és ajándékokkal ünnepelték szeretteik sikerét.
Ezúttal is sok sikert kívánunk a ballagó diákoknak, és sikeres érettségit!

Albert Blanka, IX.H.

Ballagás – 2013

ballagas 022ballagas 076ballagas 197ballagas 133ballagas 161ballagas 240ballagas 260ballagas 277ballagas 304

 

 

 

 

 

 

 

Vagyunk “Virága a Jövendőnek”

 

„...már be vagy az új kertbe ültetve;
adja Isten, hogy foganj meg, az
ültetessel nemesedj, mint a plánták
szoktak; nőjj magasan fel erről az
alattvaló földről azégre, s térj
vissza valaha onnan szelíd
árnyékkal s jó gyümölcsökkel
erre a fölre, ahonnan felnőttél.


Bolyai Farkas  (  1775-1856  )

Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő