Elmenni. Talán nem tudjuk jelen pillanatban átérezni ennek súlyát. Megszoktuk, hogy annyi minden csak úgy történik, anélkül, hogy kitüntetett jelentőséget tulajdonítanánk neki. Vannak dolgok, amiknek egyszerűen meg kell történniük – gondoljuk. Nem is tévedünk olyan nagyot, viszont a dolgok szükségessége nem vonja maga után azok magyarázásának és megértésének szükségtelenségét. Hajlamosak vagyunk sok mindent túlmagyarázni, a lényeges dolgokkal pedig kevesebbet foglalkozunk.

Elengedni. Rólunk is szól ez, de a szülőkről is, tanárokról is. Tudom, sok gondot okoztunk, ugyanakkor tudom, hogy örömet is. Az elválás mindig ráébreszt arra, hogy mennyire értékes az, amit hátrahagyunk. Ezen a napon a legfegyelmezetlenebb osztálytárs is megmozgat valamit a tanár szívében: tapasztaltam. Sokszor voltunk rosszak, zúgolódtunk, vitatkoztunk, de mégiscsak, valljuk be: együtt és egymásért tettük. Ezt kívánjuk a jövőben is tenni, drága szülők, tisztelt tanárok, kedves diákok: együtt és egymásért élni, egymást segíteni és őszinte hálával visszagondolni arra az időszakra, amelyet most magunk mögött hagyunk.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai nevében szeretném megköszönni a tanáraink segítségét, azt hogy bizalommal és türelemmel fordultak felénk. Köszönöm, hogy bátorítottak s elismerésben részesítettek bennünket. Higgyék el, hogy ha nem is mutattuk ki ezt őszintén, nagyon sokat jelentett számunkra!

Kedves diáktársak, köszönöm, hogy egy egészséges és befogadó közösség tagjaivá válhattunk, köszönöm a sok boldog, humoros pillanatot, amelyben bennünket részesítettek! Ez úton szeretném megköszönni a 11. osztályos diákok támogatását, hogy feldíszítették az osztályainkat, ám szól ez a köszönet az összes többi diáknak, akik mellett megtiszteltetés lehetett a legidősebbeknek lenni egy évig.

Drága szülők, köszönjük a sok fáradalmat, a belénk vetett bizalmat, az értünk hozott áldozatot. Úgy gondolom, egyelőre nem tudunk kellően hálásaknak lenni, de idővel meg fogjuk érteni, mit is jelent gyereket nevelni, aggódni érte, olykor könnyeket hullajtani érte. Köszönjük szépen!

Jakab István, XII.A – Ballagók Beszéde – teljes ünnepi köszöntő

Álmok helyett célokkal – ballagási beszámoló a Népújság hasábjain

Az utolsó séta – videó felvétel