ÚJDONSÁGOK
-
Gólyaface-k, 2021
-
Szalagavató – 2021
Tisztelt igazgatók, tisztelt tanárok, szülők, kedves 12-esek! Nem szeretjük, ha másnak van igaza. Nem szeretjük, ha el kell ismerni, hogy van nálunk okosabb tanuló, rátermettebb…
-
Ünnepeljük együtt Március 15-ét!
Minden év Március 15-én az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Ez a nap jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az ünnepi összeállításban…
-
Bolyai Farkas
246 éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas magyar matematikus, iskolánk névadója, a Magyar Tudós Társaság tagja. Sorsa tipikus magyar sors, sokoldalú tehetsége ellenére nem…
-
Ballagás -2020
Képes beszámoló Videó:https://www.facebook.com/Filmtekercs.Klub/videos/361122734906466
-
Virtuális ballagás a Bolyaiban – 2020
-
Áldott Húsvéti Ünnepet!
-
Felkészítők végzősöknek!
Az órákat vissza lehet nézni az esemény facebook oldalán!! TELESULI
A felnőttben is ott van a gyermek – Rendhagyó irodalomóra KAF-fal
Nyitott, érdeklődő fogadtatás, őszinte kérdések, jól megírt és felolvasott házi feladatok, szépen előadott versek, megzenésített szövegek – így jellemezhető röviden a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium negyedik osztályában kedd délelőtt tartott rendhagyó irodalomóra, ahová Kovács András Ferenc költőt hívta meg Pop Ágnes tanítónő.
A Kossuth-díjas költőt, a Látó folyóirat főszerkesztőjét (képünkön) először Bálint István iskolaigazgató köszöntötte, aki kiemelte Pop Ágnes tanítónő évekre visszanyúló kezdeményezésének jelentőségét is – hiszen Kovács András Ferenc nem az első irodalmár volt, akit a pedagógus elhívott diákjaihoz.
A gyerekség lényege
A rendkívüli magyaróra a házi feladatok ismertetésével vette kezdetét. A negyedik osztályos tanulóknak köszöntőt kellett írniuk Kovács András Ferenchez. Néhányan fel is olvasták a fogalmazásaikat, amelyekből kiderült, hogy melyik a kedvenc KAF-versük, vagy miért örvendenek, hogy ilyen jeles vendég érkezik az osztályukba, sőt még egy rövid verselemzés is elhangzott.
Pop Ágnes elmondta, közös megegyezéssel előre hozták a magyar kultúra napját (január 22.), hogy „az egyik legnagyobb magyar költővel” ünnepelhessék azt meg. Miután valamennyi gyerek elmondott egy-egy verset, László József furulyatanár irányításával pedig énekeltek és zenéltek is, a meghívottnak adták át a szót. A költő negyedik vagy ötödik alkalommal vett részt abban az osztályteremben hasonló rendezvényen, mint mondta, mindig más és más arcokat lát, és az utcán is megszólítják néha azzal, hogy „ismerem a költő bácsit, a Pop Ágnes tanító néni osztályában találkoztunk”.
A felnőttben mindig ott van a gyermek – mondta Kovács András Ferenc, aki azt is elmagyarázta a hallgatóságának, hogyan is van ez, hol rejtőzik a „gyerekség lényege”? „Szívben, fejben, agyban? Vagy tán a szemben, a pillantásban, a mozdulatban, az emlékezetben? Mindezekben benne lehet a gyermeki lény, ahogyan a nyitottságban, a kedvben, a humorban, a kacagásban, abban, ahogy önmagán tud nevetni az ember” – magyarázta.
A teljes cikk a krónikában olvasható, Antal Erika tollából.
Jónak lenni – szalagavatós beszéd – 2016
Tisztelt igazgatók, igazgatóasszony, tisztelt tanárok, szülők, kedves diáktársaim!
Nehéz elmondani, hogy tulajdonképpen miért is vagyunk itt. Felnőtteké váltunk, legalábbis hivatalosan. Úgy gondolom, mindannyian vártuk ezt a pillanatot. Lehet egyesek jobban, mások kevésbé sóvárogtak a felnőttkor után, de azért mindannyian kíváncsian vártuk, vajon mit is tartogat számunkra. Most sem tudunk sokkal többet, talán egyre inkább felismerjük tapasztalatlanságunk, s minél közelebb érezzük magunkhoz a felnőttkort, annál homályosabbnak tűnik számunkra.
Talán az élet legnagyobb mérföldkövei így jelennek meg. Akkor tudjuk csak, hol volt az a bizonyos változás, amikor tőle már jó messze vagyunk. Lehet, hogy hetekkel ezelőtt váltam igazán felnőtté, lehet, most válok igazán felnőtté, de az is lehet, hogy csak évek múltán történik meg mindez. De úgy gondolom, nem is a mikor a lényeg. Persze, azért remélem, hogy nem akkor érek el egy elfogadható érettségi szintet, amikor az első nyugdíjam a kezemben fogom tartani. Viszont sietni nem kell, és túlbonyolítani sem a dolgokat. Egy tanárom mondta a következőket, mely úgy hiszem, egész életemben elkísérhet: „hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az életet, pedig olyan egyszerűen is lehet boldogan élni”.
Jónak lenni. Nincs szükség nagy szavakra, melyek magyarázatához és megértéséhez sokéves tanulásra van szükség. Jónak lenni. Ennyire törekedjünk. Manapság egyre inkább hajlamosak vagyunk az efféle szavakat közhelyesnek nevezni és olyanok után sóvárogni, melyeket nem igazán értünk, de okosan szólnak. Viszont ha ennyivel megelégszünk, akkor mindennel megelégszünk. Jónak lenni.
Jakab István, XII.A – 2016
Ebben mi is segítettünk!
A Hargita Népe 2016. január 7-i számában olvasom, hogy sokaknak (teszem hozzá sokunknak) mindennapjai részévé vált a műanyag kupakok gyűjtése, így a Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezete által támogatott akció sikerrel zárult Csíkszeredában. 2015 áprilisától december végéig 770 ezer kupak gyűlt össze, amelynek kilójáért 1 lejt adott a felvásárló – összesen 1540 lejt ért a felajánlás. Ebből az összegből 1250 lejért nem triciklit (ahogy kezdetben gondolták), hanem háromkerekű robbanómotoros mopedet vásároltak, és a fennmaradt összeggel együtt átadták a 22 éves mozgássérült András Ervinnek. „Jelentősen meg fogja könnyíteni számomra a közlekedést, ugyanis nem kell hajtani, hanem motorral működik. Köszönöm mindenkinek, aki segített” – fejezte ki háláját a fiatalember.
Örülünk, hogy mi is segíthettünk, hiszen kb. 73 ezer kupak a Bolyai gyűjtőakciója révén került Csíkszeredába, pedig csak szeptemberben kezdtük el e célból a gyűjtést. A csatolt táblázat is mutatja, hogy mennyire lelkesen kapcsolódtak be az osztályok, tanárok, szülők és volt bolyaisok is. A pálmát a kicsik viszik el: a legtöbbet a 0. osztály (13,2 kg), II. osztály (12,5 kg), valamint a szervező IX.D osztály (12,7 kg) gyűjtött. Volt akit nem is tudtunk azonosítani, egyszerűen csak ott találtuk a kupakokkal tele dobozokat/pillepalackokat az osztályunkban.
Köszönet érte mindenkinek, minden egyes nem kukába dobott kupakkal talán Földünknek is kevésbé fáj az ember.
Még nem tudjuk kinek, de a gyűjtést továbbra is folytatjuk, a hargitai szervezet vállalja a kupakok tárolását és eladását.
Sikó Olga Anna, a IX. D osztályfőnöke
Akit esetleg érdekel:
I_félévi_kupakgyűjtés_2015_16 adatai
Bolyaisok a marossárpataki árvaházban
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum VIII. és VI. osztályai Forgó Erika és Joó Erika tanárnők vezetésével karácsonyi ajándékgyűjtést szerveztek a 0-VIII. osztályosok körében a marossárpataki árvák részére. A kezdeményezés a Jónak lenni jó! jelige szellemében valósult meg, az átélt élményeket, született érzéseket, gondolatokat tükrözik a következő beszámolók és a képanyag:
Jónak lenni jó! – videóösszeállítás
2015 december 18-án, pénteken ellátogattunk a nyolcadik osztállyal együtt Pál atya marossárpataki árvaházába. Természetesen nem mentünk üres kézzel: több mint 50 ajándékdoboz gyűlt össze, ennek nagy része névre szóló volt, ezen kívül egy nagy adag szeretetet és vidám karácsonyi dalokat is magunkkal vittünk.
Ahogy megérkeztünk, bementünk egy kis kápolnába. Egy kicsit várnunk kellett a gyerekekre, mert azelőtt személyesen a Télapóval találkoztak, akitől– úgy tudom- csomagot is kaptak. Nagyon különböző korú gyerekeket ismerhettünk meg: 7-től egészen 16 évesig. Viszonylag rendezettek voltak, látszott rajtuk, hogy nem sok mindenben szenvedtek hiányt, kivéve egy fontos dolgot: a szülőket. Nagyon jó volt látni, ahogyan ragyogó arccal átvették az ajándékokat, főleg a kisebbek (bár szívesen megnéztem volna, amikor kibontják).
Összességében nagyon elgondolkodtató volt, mert ezáltal rájöttünk, hogy jobban meg kell becsülnünk azt, amink van, mert vannak nálunk sokkal nehezebb sorsú emberek is.
Székely Anna és Nagy Brigitta RebekaI. osztály
Érdekesnek találtam azt, hogy nekik ez az otthonuk, számukra más nem létezik. Azt is megfigyeltem, mennyire számított nekik ez a látogatás, milyen nagy szeretettel fogadtak, milyen nagy türelemmel hallgattak végig minket. Továbbá láttam, hogy boldogok ezzel az élettel is, ugyanúgy, mint mi a miénkkel. A látogatás érdekes volt, mivel rég nem jártunk már árvaházban.
Kikeli Botond, VIII. osztály
Megható volt látni az árva gyerekek csillogó szemeit, s ha nem tudnám, akkor meg se fordulna a fejemben, hogy ők árvák, nincsenek szüleik vagy nem ismerik őket.
Nagyon meglepődtem azon, hogy ilyen értékes, aranyos gyerekeket elhagytak a szüleik. Az egyik árva gyerek azt mondta, hogy ő bentlakásban él, és csak hétvégén jön “haza”.
Annyira jó volt látni, ahogyan szaladtak, hogy bontsák ki az ajándékokat, hiszen ez nekik rengeteget jelent.
Marton Orsolya, VIII. osztály
Új év – új szerkesztőség
Főszerkesztők:
- Molnár Eszter – XI.A
- Szőcs Boróka – XI.B
Fotósok:
- Bukur Tamás
- Metz Balázs -XI.A
- György Tamás – IX.A
Szerkesztők:
| IX. A | Benedek Bianka |
| IX. B | Lőrinczi Adrien |
| IX. C | Rózsa Adél |
| IX. C | Nagy Erzsébet |
| IX. D | Székely Evelin |
| IX. E | Pávai-Marossy Zsófia-Réka |
| IX. F | Kamenitczki Anna |
| IX. G | Bán Éden Aida |
| X. A | Portik Kriszta |
| X. B | Székely Orsolya |
| X. D | Demeter Dóra Szidónia |
| X. E | Otto Fischer |
| X. G | Nagy Márta |
| X. H | Láng Borbála |