Várva várt nap volt a XII. A számára az október 29-ei szombat. Harminc fiatal két oszijuk társaságában, bár kevés erővel az előző esti gólyabál miatt, de annál nagyobb szórakozásvággyal, elindult felfedezni a messzi Budapestet.

Bár nagyrésze a társaságnak valószínüleg már járt a magyar fővárosban, mégis oszinknak sikerült olyan programot összeállítani, mellyel nem a szokásos turistalátványosságokat csodáltuk meg, hisz olyan múzeumokba és tudományos központokban jártunk, melyekbe nem minden nap téved be az ember. A négy nap leforgása alatt mindenki gazdagodott egyaránt egy kis adag kultúrával, tudománnyal, történelemmel, tájékozodási képességgel, valamint a jókedv valószínüleg sosem hiányzott egyikünk arcáról sem.

Utazásunk első megállója a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt, ahol az akváriumok között valósággal a víz alatt érezhette magát az ember, hisz percenként úszott el feje felett egy sügér vagy egy keszeg. A Tisza folyó halai melett megismerhettük a környék őshonos állatait is az ökocentrum területén berendezett állatkereti látogatás során. Estére érkeztünk meg Budapestre, ahol a nagyvársoi életünket egy rövidebb szabadprogrammal indítottuk. A vasárnap reggel a történelemnek volt szentelve, hisz együtt meglátogattuk a megrázó kiállítást nyújtó Holokauszt Emlékközpontot, ahol a kisfilmek, képek és jobbnál jobb tudosítások egy valós képet teremtettek fejünkben a magyarországi holokausztról.  Ezután osztályunk birtokbavette az Országház folyosóit és az 1956-os emlékmúzeum alagútjait. Néhány fénykép után a Dunaparton elmentünk a Semmelweis Egyetem Anatómiai Múzeumába ahol megismerkedtünk a különböző múltszázad elei orvosi szerszámokkal és anatómiai tankönyvekkel. Az esténk már a művészetekről szólt, hisz meglátogattuk a Művészetek Palotájában helyet kapó modern művészeti kiállitást, majd a Nemzeti Színház Szentivánéji álom című előadása sodort minket ámulatba a fejlett színpadi technika, a lenyűgöző előadásmód és a fényműsor útján. Bár vasárnap már érezhető volt rajtunk az előző napi fáradtság, kiváncsiságunk nem lankadt és az ELTE kísérleti atomreaktorában egy rövidebb fizikaóra után, az ott dolgozók bemutatták, hogy milyen mechanizmusok is zajlanak le naponta egy hasonló építményben. Kis idő elteltével az ELTE Meteorológiai Intézetében jártunk, majd egy előadáson vettünk részt, megfigyelve különböző holdkőzetek alakját. A napunk a továbbiakban is tudományokkal folytatódott, hisz jártunk az egyetem kőzettani múzeumában és anatómiai múzeumában. Miután agysejtjeink kissé kifáradtak, következett egy hosszabb szabadidős program, melyen egyesek hajókáztak, mások vásároltak, azonban mindenki megtalálta a számára megfelelő tevékenységet.

Kedden a jókedv mellett már egy kis szomoruság is ült az arcunkon, hisz bántuk azt, hogy máris indulunk haza. Adódott  egy kis időnk, hogy megálljunk a Debreceni Egyetem botanikus kertjében, majd onnan buszra ülve vágtattunk haza Marosvásárhelyre.

A programok sokszínűsége és ezek jó összehngolása a szabadidővel valószínüleg mindenkinek egy remek kirándulást varázsoltak, melyet még e meglepően erős szél sem tudott elrontani. A SmekerÁsoknak sikerült felfedezni Budapestet. A kirándulás végére már csak az az egy kérdés maradt, hogy vajon ez volt-e az utolsó (titokban reménykedve abban, hogy még adódik esély legalább egyszer együtt időt tölteni) ?

Portik Sándor, XII.A