Nehéz volt a kezdet, s a továbbiakban sem vált könnyebbé… De most, hogy véget ért, bizton állíthatom, hogy megérte. Megérte egy teljesen idegen környezetbe kerülni, mert olyan embereket ismerhettem meg, akiket sehol máshol nem lett volna lehetőségem; mert a középiskolában befektetett munka megtérül, és itt megkövetelik a következetes és kitartó munkát.

Négy éve, mikor először léptem át a Bolyai kapuját, minden idegen, ismeretlen és új volt. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet ide iskolába járni. Féltem, hogy nehéz lesz, reméltem, hogy könnyű. De hamar rájöttem, hogy ez a skála irreleváns és értelmetlen. Ha valami érdekel, s érdemesnek tartod arra, hogy foglalkozz vele, bármennyire sok munkát is fektetsz bele, nem lesz megterhelő. Attól válik valami nehézzé, hogy nem tudja felkelteni az érdeklődésed. A nehézség nem a tantárgyat jellemzi, hanem a hozzáállásodat, és azt tapasztaltam, hogy – általános negativitásom ellenére – sikerült pozitívan tekintenem a legtöbbre, s ez jelentős részben a tanáraimnak volt köszönhető.

Természetesen nem volt mindig minden tökéletes. Sokszor nem értettem egyet azzal, ahogy tanítanak, s azzal, amit. De majd’ mindenki részéről éreztem a törekvést arra, hogy az oktatás színvonala minél magasabb legyen – még akkor is, ha ez objektív okokból kifolyólag nem volt lehetséges.

De az iskola nem csak az órákról szól, s a Bolyai a dolgozatokon, házi feladatokon és tantárgyversenyeken túl is az élvonalba tartozik, mert egy olyan közösség, amelyben mind megtalálhatjuk a helyünket.

Sütő Ágoston