A marosvásárhelyi magyar középiskolások, és főként a bolyaisok körében az elmúlt héten szállóigévé vált ez a mondat, ugyanis a Bolyai Diákszövetség idén is megszervezte a Tavaszi Bált, mely nagyon sok középiskolás szívébe lopkodja be magát, immáron nyolc éve.

 Március 30-án, este hat óra előtt pár perccel egy nagyjából tizenhat éves srác érkezik a Nemzeti Színház elé. Hátrafésült frizuráját feje fölé tartott ernyőjével védi a méretes esőcseppektől. Sétál ide-oda, néha rápillant karórájára, látszik, hogy vár valakire. Kabátja gallérja mögül kikandikál egy kis csokornyakkendő, melyet ideges szaporasággal igazít meg többször is. Cikázó tekintete egyszer csak megakad egy ponton. Egy lány közeledik felé, aki kecsesen szedi egymás után a Színház tér lépcsőit. Ahogy észreveszi az őt figyelő fiatalembert, széles mosollyal integetni kezd neki. A fiú arca kivirul, de az izgatottság nem tűnik el róla. Szórakozottan köszön a kishölgynek, és dicséri meg: „Szép vagy!”. Még egyszer ránéz órájára és megpróbálja kinyitni a színház ajtaját. Megfordul a fejében, hogy talán az ajtó csupán nehezen jár, azért nem nyílik, de inkább nem erőlködik.

Úgy véli, a legjobb az lesz, ha még várnak néhány percet. Alig hozza meg döntését, a Színház tér Kossuth utca felőli bejáratánál egy kisebb csapat fiú jelenik meg. A másik oldalon egy csapat lány. Szemből vegyesen érkeznek, már lassan özönlenek, a fiúk öltönyben, a lányok estélyiben. A színház ajtói kinyílnak, az elegáns társaság bevonul az előcsarnokba. Bent szemkápráztató díszítés, lágy hegedűmuzsika és fotósok egész serege fogadja őket. A társaság szép lassan eloszlik az előcsarnokban, egyik része az emeleten süpped a fotelekbe, másik része a földszinten társalog egy pohár pezsgő mellett. Hirtelen mindannyian két ember szavaira lesznek figyelmesek. Bustya Orsolya és Magos Zsolt, az est házigazdái köszöntik a jelenlévőket. A 2015-ös Tavaszi Bál kezdetét veszi. A táncot a 2013-as bolyais gólyabál résztvevői nyitják meg, káprázatos produkciójukkal.

Elérik céljukat, sokaknak meghozzák kedvét a tánchoz. Nem sokkal később a jelentkező párok táncos kedvüket az összes jelenlévő előtt bemutathatják, ugyanis a bálkirálynő és a bálkirály választása következik. A bálkirály… lehet, hogy táncban mindenkit leteper, de az úri hölgyet megvédeni nem tudja attól a két heves ifjú vitéztől, aki el akarja nyerni kegyeit. Végül a két harcos ifjú férfias módon, a már hagyománnyá vált díszpárbaj során vív meg a bálkirálynő kezéért. A jelenlévő úrfik és úri hölgyek újra visszavonulnak meghitt társalgásaikba, megkóstolják a kifejezetten a Tavaszi Bálra készült ízletes csokoládét, egészen a következő eseményig.

Az idei Tavaszi Bál a Bolyai Diákszövetség alapításának 25. évfordulójának ünnepéül is szolgál, ezért a szervezők egy teljesen új attrakciót találtak ki. A Bolyaiban előzetesen kiosztott kérdőívek alapján díjakat osztanak ki. Díjat kap a legszimpatikusabb tanár, a legokosabb diák, a legszebb szemű lány, a legjobb képű fiú, az iskolarádió tematikái szerint a hét legkedveltebb napjának felelőse, az iskolaújság, a Tentamen legérdekesebb rovatának felelőse és a legnépszerűbb diák.

Miután a Diákszövetség díjazta, Simon János tanár úr, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára szívhez szóló beszédet mondott, melyben kifejezte büszkeségét, hogy ezt a díjat átveheti, és hogy ezt a csodálatos diákközösséget taníthatja. A báli hangulatot, ahogy megkezdték, úgy is zárják le: tánccal. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 2015-ös szalagavatójának tizenegyedikes táncosai adják elő gyönyörű keringőjüket. A Tavaszi Bált a kolozsvári StereoTrombone zenekar koncertje zárja. Este tizenegykor a báli hangulat hírvivői már csak a gyönyörű ruhák. Indul az utóparti. Mindezt a Communitas Alapítványnak köszönhetik a jelenlevők és a szervezők.

Március 31-én reggel hét óra ötven perckor egy nagyjából tizenhat éves srác érkezik a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elé. Haja borzas, arcán álmos, de vidám mosoly ül. Kabátja mögül nem kandikál ki már a kis csokornyakkendő és nem nézegeti karóráját sem idegesen. A pont, amit néz mégis ugyanaz. Ugyanaz a közeledő lány, aki a Bolyaiak szobra felől sétál kecsesen. Egymásra mosolyognak. És kézen fogva ballagnak az iskola kapuja felé..

  Bukur Tamás X.A