2016. november 4-én reggel fél kilenc és kilenc óra között a Bolya 39 diákja megérkezett Krakkóba, Lengyelország volt királyi fővárosába.
A királyi vár, a Wawel meglátogatásával kezdtük a sétánkat, ott is a Wawel – vagy Szent Szaniszló – székesegyházat jártuk be.
Díszes kriptáival, kicsiny, de mégis tágas tereivel mindenkit elvarázsolt a szépsége. Felmásztunk a székesegyház tornyába, ahol a Zsigmond harang nyelvét megfogva mindenki kívánhatott egyet-egyet, már ha hisz a babonákban. Mindenesetre bolondság lett volna kihagyni. Lementünk a kriptába, ahol többek között megtaláltuk Báthory István sírhelyét is (érdekes, hogy ő nem csupán Erdély fejedelme, hanem lengyel király is volt – beházasodott az uralkodói házba), majd nem csupán a föld alatti, hanem föld feletti emlékét is megtekintettük (igaz, csak kívülről, mert csak imádkozóknak fenntartott kápolna)- megcsodáltuk vörösmárványból készült síremlékét. Ugyancsak a templom belsejében meglátogattuk Szent Hedwig magyar királylány és lengyel királynő sírját és a neki készült feszületet, végighallgatva a nevéhez fűződő legendát – ami ebben az esetben igaz történeten alapul.
Ezek után lesétáltunk a főtérre, ahol egy páran bementünk a Szent Mária „Mariacki” templomba. Megnéztük híres, aranyozott, fából faragott szárnyasoltárát és volt egy kis időnk végigcsodálni a templom freskóit, különlegességeit.
Maga a templom a 13. században épült, a 14. században viszont gótikus stílusban építették át. A templom tornyából minden órában felharsan a trombitaszó. A legenda szerint, amikor a mongolok megtámadták Krakkó városát, egy trombitás a templom tornyából észrevette a közeledő sereget és játékával figyelmeztette a város lakóit. A lakók így megmenekültek, viszont a szemfüles trombitást lelőtték. Az ő emlékére játszanak még mindig a templom tornyában és hirtelen haláláért sosem fejeződik be a trombitajáték.
Harmadiknak a Jagelló Egyetem régi, ma múzeumként használatos, eredeti épületét, a Collegium Maiust tekintettük meg.
Bemenetel előtt végignéztük, ahogy az óra (amely minden 60 perc után kinyílik, eljátssza a Gaudeamust és hírességeket sorakoztat fel) teljes pompájában kitárulkozik, majd továbbhaladtunk és bementünk a múzeumba.
Végigvezettek a termeken, ahol megtudhattuk, hogy Szent Hedwig királynő jóvoltából újult meg az egyetem (először Nagy Kázmér király indította el, viszont az csupán hat évig, a király halálának időpontjáig maradt fent), mivel halálakor pénzét, ruháit, ékszereit, sőt a koronázási ékszereit is az egyetemnek ajánlotta fel – férje, Jagelló Ulászló pedig kívánsága szerint cselekedett, így az összegyűlt összegből újra lehetett indítani az egyetemet. Hedwiget pedig fából készült jogarral és országalmával temették el, ami a mai napig ki van állítva a Szent Szaniszló székesegyházba a lengyel nép hálája jeléül. Többek között azt is megtudtuk, hogy mit tehetett és mit nem tehetett egy tanár abban az időben, hogy miért kell ülve aludni, hallottunk Kopernikusz tanulmányairól és megtekinthettük az egyik első olyan földgömböt, amely tartalmazza Amerikát (igaz, az Madagaszkár alatt helyezkedik el).
Ezután összeszedtük magunkat és elsétáltunk a város másik oldalán fekvő Oskar Schindler gyárhoz, amelyből múzeumot készítettek. A kiállítás a krakkói polgárok életét mutatja be a náci megszállás alatt, 1939-től 1945-ig. Ebben az időben a város zsidó származású polgárait gettóba tömörítették, elzárták a külvilágtól és a majd’ egyetlen biztos kiút a halál volt.
Schindler gyárában csak zsidó nemzetiségűeket alkalmazott. Elérte, hogy a neki dolgozók ne a gettóban, hanem az ő szállóiban lakjanak. Az ő gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. A dolgozók kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettókban, nem verték, nem gyilkolták az embereket, és ami még fontosabb – senki sem került Auschwitzbe.
Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették, így Schindler gyára sem maradhatott. Nagy erőfeszíteések között, sok befolyással elintézte, hogy a Szudétavidéken folytathassák a munkálkodást. A gyár költöztetése alkalmából írodott Schindler híres listája, amely több, mint 1000 nevet tartalmaz. Gyerekekét, felnőttekét, időseként egyaránt. A gyermekeket általában 15-20 évvel idősebbnek, míg az öregeket 15-20 évvel fiatalabbnak tüntették fel. Az orvosok, jogászok neve mellé szakmunkási végzettséget gépeltek a hatóságok megtévesztése céljából.
1945. május 8.-án Schindlernek menekülnie kellett, ekkor dolgozóitól egy gyűrűt kapott, amibe a „Wer nur ein einziges rettet, rettet die ganze Welt” („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”), mára már ikonikussá vált mondatot vésték.
A múzeum maga óriási hatással van az ember lelkületére. Nagyon szépen, érthetően mutatja be a történteket, bábuk, figurák segítségével élethűnek, hozzánk közelinek érezhetünk mindent. Engem személy szerint nagyon megfogott.
A gyár után szabadidőt kaptunk, amikor bejárhattuk Krakkót este. A csodás fények közt sétálva biztosan mindenkinek maradt egy-két jó emléke.

A székesegyház bejárata

Kilátás a Zsigmond-harang mellől

A híres szárnyasoltár

A templom mennyezete

A Collegium Maius udvara

A Collegium Maius udvara

Nevek a Schindler listáról

Fotók és szöveg: Pávai-Marossy Zsófia (X.E)