Bolyaisnak lenni kiváltság. A Bolyai egy lehetőség, az első lépés a felnőtté válás hosszú, néha sötét, néha színes, néha szörnyű, néha felemelő ösvényén. A Bolyai nem csupán egy iskola, pár díszes tanterem, pár nehéz óra, kemény tanulás,szigorú tanárok. Ezek ugyan mind szükségesek ahhoz, hogy mi eredményes, rendezett diákok legyünk, de ez nem elég. Itt nem csak a fizikának, kémiának, matematikának a képleteit, a nyelvek furfangos szójárásait sajátítjuk el, hanem rengeteg rendezvény, szórakozás, munka keretében tanáraink megtanítanak egy fontosabb egy nehezebb dologra, amit meg kell értenünk. Magára az életre.

Mi, az itt tanuló diákok megtapasztalhatjuk a valós élet kihívásait, kudarcait, igazságtalanságait, örömeit, szépségeit kezdő szinten, gyermek kiadásban. Sose tudhatjuk, hogy mi vár ránk holnap, ki végzi majd kinn a táblánál, kinek a házifeladatát osztályozzák, melyik felmérőnek a következményeit kell elviselni. Bár Bolyai szelleme fogja kezünk, hamar megtapasztaljuk, hogy jónak lenni nem elég. A tudás az előszoba, megteremti az alapot, nélküle nehéz állni, de vele is kevés lenni. Szorgalom is önmagában gyenge, értelmetlen, hiába magolod a leckét egész éjjel, ha nem érted. A kettőnek az egyensúlya lesz a végén a sok oklevél érdeme, a kettő alkotja majd a jó jegyet és az eredményeket.

Valaki egyszer azt mondta, hogy egy jó diáknak sokféle jegye van, most látom, hogy ez mennyire igaz. Ellenőrzőink néha lehet, hogy szégyenkeznek a világ előtt, hiszen szinte lehetetlen mindenből 10-est kapni, sokszor bekerül pár rossz jegy, amik ösztönöznek, hogy legyél jobb és jobb legközelebb. De ennek így kell lennie, majd 4 év múlva se lesz minden tökéletes,  mégis, majd úgy távozunk, mint egy becsületes, érett, remek ember.

Vass Tekla – IX. E

Bolyaisnak lenni szerintem igen nagy megtiszteltetés. Sokan mondják hogy a régi falakat már csak a lélek tartja össze a vakolattal; de ez a lélek a kitartás lelke…
Az ember itt belecsöppen egy színes -vegyes társaságba, azt a bizonyos nagybetűs Életet élheti egy társasjáték játékosaként. Mert ez még csak olyan, mint egy játék… nevetünk, igaz elbukunk néha, de alig sérülnk, s könnyedén talpra állhatunk.
S ha már játszunk, tanuljunk is belőle, hisz itt jó tanárok kezében van a tudás hatalma. S itt a cél nem az, hogy magadba szívj mindet, mint egy táblatörlő szivacs, hanem az, hogy metaláld önmagadat. Erre a keresgélésre jó alakalmat ad a tevékenységek sokasága és változatossága.
Hát tömören, ennyi. Örülök, ogy itt koptathatom a régi diákok álltal már műemlékké alakított iskolapadot…

Nagy Imola – IX. E