Szalagavató emlékére – 2015
„Nézz vissza most egy percre, nézz az útra/ nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka/ Nézz vissza…aztán ismét csak előre/ s indulj tovább az alkotó jövőbe.” (Kis Jenő)
Kedves tizenkettedikes diáktársaim!
Úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, hogy bejöttetek az osztályunkba összerázóra hívni bennünket. Lázasan szerveztétek a közös kirándulásunkat, s rejtélyesen készülődtetek arra, hogy mivel lepjétek meg a titokban kiválasztott kilencedikes „lányotokat, fiatokat”. Mert a ti dolgotok volt a mi felkészítésünk, beavatásunk a bolyais diákvilág rejtelmeibe.
Ma a szerepek felcserélődtek. Mi szorgoskodunk izgatottan, hogy meghitt és méltóságteljes pillanatokkal ajándékozhassunk meg felnőtté avatásotok szimbolikus ünnepén. Mert veletek szeretnénk lenni, amikor beléptek a felnőttkor kapuján.
És itt vannak szüleitek is, akik meghatottan emlékeznek első botladozó lépéseitekre, maguk előtt látják, miként csodálkoztok rá a világra minden megtett lépésnél, vagy remélték, hogy veletek lehetnek a megtorpanás, botladozás, bolyongás, útkeresés pillanataiban is. Vagy amikor határozott lépésekkel közeldetek a kijelölt cél felé. Vagy amikor diadalmasan célba értek.
És itt vannak tanáraitok is, akik az évek során beavattak a tudományok és a művészetek titkaiba, hogy könnyebben megtaláljátok az egymáshoz és az önmagatokhoz vezető utat.
A 11.-es diáktársaim nevében kívánom mindnyájatoknak, hogy a felnőttkorba lépve emelt fővel járhassatok, bármilyen utat is kell megtennetek a kijejöt lcélig. Hogy az út során vegyétek észre a körülöttetek rejtőző apró csodákat, s mindvégig őrizzétek meg a gyermekkor varázsát.
Befejezésképpen hadd idézzem Hamvas Béla szavait:
„ Ne feledd, hogy a boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik. Elbocsátunk Téged is, mint mindenkit: Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.” / Hamvas Béla
A XI. évfolyam nevében: Fülöp Dorottya