Home » Tevékenységek » Sport-Kirándulás
Sport-Kirándulás
ÚJDONSÁGOK
-
Gólyaface-k, 2021
-
Szalagavató – 2021
Tisztelt igazgatók, tisztelt tanárok, szülők, kedves 12-esek! Nem szeretjük, ha másnak van igaza. Nem szeretjük, ha el kell ismerni, hogy van nálunk okosabb tanuló, rátermettebb…
-
Ünnepeljük együtt Március 15-ét!
Minden év Március 15-én az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Ez a nap jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az ünnepi összeállításban…
-
Bolyai Farkas
246 éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas magyar matematikus, iskolánk névadója, a Magyar Tudós Társaság tagja. Sorsa tipikus magyar sors, sokoldalú tehetsége ellenére nem…
-
Ballagás -2020
Képes beszámoló Videó:https://www.facebook.com/Filmtekercs.Klub/videos/361122734906466
-
Virtuális ballagás a Bolyaiban – 2020
-
Áldott Húsvéti Ünnepet!
-
Felkészítők végzősöknek!
Az órákat vissza lehet nézni az esemény facebook oldalán!! TELESULI
SmekerÁsok Budapesten
Várva várt nap volt a XII. A számára az október 29-ei szombat. Harminc fiatal két oszijuk társaságában, bár kevés erővel az előző esti gólyabál miatt, de annál nagyobb szórakozásvággyal, elindult felfedezni a messzi Budapestet.
Bár nagyrésze a társaságnak valószínüleg már járt a magyar fővárosban, mégis oszinknak sikerült olyan programot összeállítani, mellyel nem a szokásos turistalátványosságokat csodáltuk meg, hisz olyan múzeumokba és tudományos központokban jártunk, melyekbe nem minden nap téved be az ember. A négy nap leforgása alatt mindenki gazdagodott egyaránt egy kis adag kultúrával, tudománnyal, történelemmel, tájékozodási képességgel, valamint a jókedv valószínüleg sosem hiányzott egyikünk arcáról sem.
Utazásunk első megállója a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum volt, ahol az akváriumok között valósággal a víz alatt érezhette magát az ember, hisz percenként úszott el feje felett egy sügér vagy egy keszeg. A Tisza folyó halai melett megismerhettük a környék őshonos állatait is az ökocentrum területén berendezett állatkereti látogatás során. Estére érkeztünk meg Budapestre, ahol a nagyvársoi életünket egy rövidebb szabadprogrammal indítottuk. A vasárnap reggel a történelemnek volt szentelve, hisz együtt meglátogattuk a megrázó kiállítást nyújtó Holokauszt Emlékközpontot, ahol a kisfilmek, képek és jobbnál jobb tudosítások egy valós képet teremtettek fejünkben a magyarországi holokausztról. Ezután osztályunk birtokbavette az Országház folyosóit és az 1956-os emlékmúzeum alagútjait. Néhány fénykép után a Dunaparton elmentünk a Semmelweis Egyetem Anatómiai Múzeumába ahol megismerkedtünk a különböző múltszázad elei orvosi szerszámokkal és anatómiai tankönyvekkel. Az esténk már a művészetekről szólt, hisz meglátogattuk a Művészetek Palotájában helyet kapó modern művészeti kiállitást, majd a Nemzeti Színház Szentivánéji álom című előadása sodort minket ámulatba a fejlett színpadi technika, a lenyűgöző előadásmód és a fényműsor útján. Bár vasárnap már érezhető volt rajtunk az előző napi fáradtság, kiváncsiságunk nem lankadt és az ELTE kísérleti atomreaktorában egy rövidebb fizikaóra után, az ott dolgozók bemutatták, hogy milyen mechanizmusok is zajlanak le naponta egy hasonló építményben. Kis idő elteltével az ELTE Meteorológiai Intézetében jártunk, majd egy előadáson vettünk részt, megfigyelve különböző holdkőzetek alakját. A napunk a továbbiakban is tudományokkal folytatódott, hisz jártunk az egyetem kőzettani múzeumában és anatómiai múzeumában. Miután agysejtjeink kissé kifáradtak, következett egy hosszabb szabadidős program, melyen egyesek hajókáztak, mások vásároltak, azonban mindenki megtalálta a számára megfelelő tevékenységet.
Kedden a jókedv mellett már egy kis szomoruság is ült az arcunkon, hisz bántuk azt, hogy máris indulunk haza. Adódott egy kis időnk, hogy megálljunk a Debreceni Egyetem botanikus kertjében, majd onnan buszra ülve vágtattunk haza Marosvásárhelyre.
A programok sokszínűsége és ezek jó összehngolása a szabadidővel valószínüleg mindenkinek egy remek kirándulást varázsoltak, melyet még e meglepően erős szél sem tudott elrontani. A SmekerÁsoknak sikerült felfedezni Budapestet. A kirándulás végére már csak az az egy kérdés maradt, hogy vajon ez volt-e az utolsó (titokban reménykedve abban, hogy még adódik esély legalább egyszer együtt időt tölteni) ?
Portik Sándor, XII.A
KRAKKÓI EMLÉKKÉPEK
2016. november 4-én reggel fél kilenc és kilenc óra között a Bolya 39 diákja megérkezett Krakkóba, Lengyelország volt királyi fővárosába.
A királyi vár, a Wawel meglátogatásával kezdtük a sétánkat, ott is a Wawel – vagy Szent Szaniszló – székesegyházat jártuk be.
Díszes kriptáival, kicsiny, de mégis tágas tereivel mindenkit elvarázsolt a szépsége. Felmásztunk a székesegyház tornyába, ahol a Zsigmond harang nyelvét megfogva mindenki kívánhatott egyet-egyet, már ha hisz a babonákban. Mindenesetre bolondság lett volna kihagyni. Lementünk a kriptába, ahol többek között megtaláltuk Báthory István sírhelyét is (érdekes, hogy ő nem csupán Erdély fejedelme, hanem lengyel király is volt – beházasodott az uralkodói házba), majd nem csupán a föld alatti, hanem föld feletti emlékét is megtekintettük (igaz, csak kívülről, mert csak imádkozóknak fenntartott kápolna)- megcsodáltuk vörösmárványból készült síremlékét. Ugyancsak a templom belsejében meglátogattuk Szent Hedwig magyar királylány és lengyel királynő sírját és a neki készült feszületet, végighallgatva a nevéhez fűződő legendát – ami ebben az esetben igaz történeten alapul.
Ezek után lesétáltunk a főtérre, ahol egy páran bementünk a Szent Mária „Mariacki” templomba. Megnéztük híres, aranyozott, fából faragott szárnyasoltárát és volt egy kis időnk végigcsodálni a templom freskóit, különlegességeit.
Maga a templom a 13. században épült, a 14. században viszont gótikus stílusban építették át. A templom tornyából minden órában felharsan a trombitaszó. A legenda szerint, amikor a mongolok megtámadták Krakkó városát, egy trombitás a templom tornyából észrevette a közeledő sereget és játékával figyelmeztette a város lakóit. A lakók így megmenekültek, viszont a szemfüles trombitást lelőtték. Az ő emlékére játszanak még mindig a templom tornyában és hirtelen haláláért sosem fejeződik be a trombitajáték.
Harmadiknak a Jagelló Egyetem régi, ma múzeumként használatos, eredeti épületét, a Collegium Maiust tekintettük meg.
Bemenetel előtt végignéztük, ahogy az óra (amely minden 60 perc után kinyílik, eljátssza a Gaudeamust és hírességeket sorakoztat fel) teljes pompájában kitárulkozik, majd továbbhaladtunk és bementünk a múzeumba.
Végigvezettek a termeken, ahol megtudhattuk, hogy Szent Hedwig királynő jóvoltából újult meg az egyetem (először Nagy Kázmér király indította el, viszont az csupán hat évig, a király halálának időpontjáig maradt fent), mivel halálakor pénzét, ruháit, ékszereit, sőt a koronázási ékszereit is az egyetemnek ajánlotta fel – férje, Jagelló Ulászló pedig kívánsága szerint cselekedett, így az összegyűlt összegből újra lehetett indítani az egyetemet. Hedwiget pedig fából készült jogarral és országalmával temették el, ami a mai napig ki van állítva a Szent Szaniszló székesegyházba a lengyel nép hálája jeléül. Többek között azt is megtudtuk, hogy mit tehetett és mit nem tehetett egy tanár abban az időben, hogy miért kell ülve aludni, hallottunk Kopernikusz tanulmányairól és megtekinthettük az egyik első olyan földgömböt, amely tartalmazza Amerikát (igaz, az Madagaszkár alatt helyezkedik el).
Ezután összeszedtük magunkat és elsétáltunk a város másik oldalán fekvő Oskar Schindler gyárhoz, amelyből múzeumot készítettek. A kiállítás a krakkói polgárok életét mutatja be a náci megszállás alatt, 1939-től 1945-ig. Ebben az időben a város zsidó származású polgárait gettóba tömörítették, elzárták a külvilágtól és a majd’ egyetlen biztos kiút a halál volt.
Schindler gyárában csak zsidó nemzetiségűeket alkalmazott. Elérte, hogy a neki dolgozók ne a gettóban, hanem az ő szállóiban lakjanak. Az ő gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. A dolgozók kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettókban, nem verték, nem gyilkolták az embereket, és ami még fontosabb – senki sem került Auschwitzbe.
Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették, így Schindler gyára sem maradhatott. Nagy erőfeszíteések között, sok befolyással elintézte, hogy a Szudétavidéken folytathassák a munkálkodást. A gyár költöztetése alkalmából írodott Schindler híres listája, amely több, mint 1000 nevet tartalmaz. Gyerekekét, felnőttekét, időseként egyaránt. A gyermekeket általában 15-20 évvel idősebbnek, míg az öregeket 15-20 évvel fiatalabbnak tüntették fel. Az orvosok, jogászok neve mellé szakmunkási végzettséget gépeltek a hatóságok megtévesztése céljából.
1945. május 8.-án Schindlernek menekülnie kellett, ekkor dolgozóitól egy gyűrűt kapott, amibe a „Wer nur ein einziges rettet, rettet die ganze Welt” („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”), mára már ikonikussá vált mondatot vésték.
A múzeum maga óriási hatással van az ember lelkületére. Nagyon szépen, érthetően mutatja be a történteket, bábuk, figurák segítségével élethűnek, hozzánk közelinek érezhetünk mindent. Engem személy szerint nagyon megfogott.
A gyár után szabadidőt kaptunk, amikor bejárhattuk Krakkót este. A csodás fények közt sétálva biztosan mindenkinek maradt egy-két jó emléke.
A székesegyház bejárata
Kilátás a Zsigmond-harang mellől
A híres szárnyasoltár
A templom mennyezete
A Collegium Maius udvara
A Collegium Maius udvara
Nevek a Schindler listáról
Fotók és szöveg: Pávai-Marossy Zsófia (X.E)
Auschwitzban jártunk
Miután átsétáltunk a szögesdróttal körülvett kapu alatt, amin gusztustalanul ironikus felirat hírdette: “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz), kezdtük felfogni, hogy hol is vagyunk…
A második világháború idején öt éven át keltett félelmet az auschwitzi tábor híre és neve a hitleri Németországban.
1940-ben a lengyel politikai foglyok részére nyitották meg a tábort, amely kezdetben megfélemlítést és a lengyel nép megsemmisítését szolgálta. A hitleristák egész Európából szállítottak ide különböző nemzetiségű foglyokat: cseheket, jugoszlávokat, franciákat, németeket, magyarokat, főleg zsidókat, szovjet hadifoglyokat, valamint cigányokat. Éhség, erejükön felüli munka, különböző “orvosi” kísérletek, vagy azonnali egyéni vagy tömeges kivégzés volt a sorsuk.
1942-től ez a tábor vált az európai zsidóság elpusztításának központi helyszínévé. Legtöbbjük azonnal a gázkamrákba került anélkül, hogy regisztrálták és tábori számmal ellátták volna – ezért rendkívül nehéz megállapítani az itt megölt zsidók számát. A történészek különböző számokat adnak meg, leginkább 1,5 millió körül.
Az Auschwitzbe szállított zsidók többsége azzal a meggyőződéssel érkezett ide, hogy új életet kezdhetnek Kelet-Európában. Különösen a magyar és görögországi zsidókat hitegették, akiknek építési telkeket, parasztgazdaságokat, üzleteket “adtak el”, munkahelyet ajánlottak nemlétező gyárakban. Ezért a pusztulásra ítéltek gyakran magukkal hozták legértékesebb tárgyaikat.
A távolság, ahonnan a koncentrációs táborba szállították a deportáltakat, néha elérte a 2400 km-t is. Ezt az utat leplombált, bedrótozott tehervagonokban tették meg élelem és ivóvíz nélkül. A telezsúfolt vagonokban 7-10 napig voltak bezárva, és amikor a táborban felnyitották a zárakat, a foglyok egy része, különösen az öregek és gyerekek, már halottak voltak, és a többiek is teljesen ki voltak készülve.
Láttunk egy modellt, ahogy a foglyokat a gázkamrába vezetik. Az apró gipszfiguráknak nyugodt, megkönnyebbült arcuk volt. Az SS katonák azt mondták nekik, hogy a fürdőbe mennek, ahol lezuhanyozhatnak, hogy felfrissüljenek a hosszú út után. A helyiség valóban úgy nézett ki, mint egy fürdő. A mennyezeten zuhanyrózsák voltak felszerelve, ezekben azonban sohasem folyt víz. A 210 négyzetméternyi alapterületű helyiségbe kb. 2000 áldozatot tereltek be egyszerre. A gázkamra ajtajának bezárása után az SS-személyzet a mennyezeten levő nyílásokon ciklon-B gázkristályokat szórt le. Az emberek 15-20 perc alatt haltak meg. A megöltek szájából kitépték az aranyfogakat, levágták a hajukat, leszedték róluk az ékszereket, a testeket pedig a földszinten levő krematórium kemencéibe, vagy amikor már azok nem győzték, máglyákra hordták és ott égették el. Csak Auschwitzben 1942-43 között 20.000 kg ciklon-B gázt használtak el. 1500 ember megölésére 5-7 kg gáz volt szükséges.
Bementünk egy terembe, amit egy üvegfal két részre osztott. Az egyik oldalon voltunk mi, a másikon pedig hatalmas kupacokba rendezett, összecsomósodott emberi haj… A tábort felszabadító Vörös Hadsereg a raktárakban több, mint 7 tonna emberi hajat talált, amelyet a tábor vezetőségének már nem sikerült eladni és elszállítani a Birodalomban működő üzemekbe. Az emberi hajból német cégek többek között szitavásznat készítettek. A hideg futkosott a hátamon. Csak álltam az üveg túloldalán, és nem tudtam felfogni, hogy az emberek képesek ekkora kegyetlenségre.
Meglátogattuk a Birkenaui tábort is. Kísérteties látvány volt, ahogy a mohával benőtt romok közt gomolygott a köd. Elsétáltunk a tavak mellett, amelyekbe annak idején a hamvakat szórták. Körülöttük hatalmas öreg fák álltak. Azon gondolkodtam, mennyi mindent tudnának mesélni. Az Auschwitzbe érkező fogolyszállítmányok egy részét szelektálás nélkül rögtön a táborba irányították, ahol különböző módokon, de a biztos pusztulás várt rájuk. A táborvezető, már az ottlétük első napján közölte, hogy “…koncentrációs táborban vannak, ahonnan csak a krematórium kéményén át van kiút.”
Szöveg és fotók: Ács Eszter – X.E
Focibajnokság
Ebben az évben is megszervezésre került az iskolai focibajnokság, október 24-én, az Iskola Másként héten a marosszentkirályi FC Junior edzőközpontjában a BDSz és a testnevelési katedra szervezésében.
A meccsek 9 órakor kezdődtek, egy időben két meccs játszódott két pályán Bálint Julianna és Albertini Zoltán testnevelési tanárok vezényletével. 26 csapat jelentkezett, egyenes kieséses rendszer szerint mérkőztek meg egymással, a játékidő két tizenkét perces félidőből állt, amennyiben az eredmény egyenlő volt, nem volt hosszabbítás, csak a büntetők, a hétméteresek. „Szerencsére nem voltak komolyabb balesetek és konfliktusok, a csapatszellem és a fair-play mindegyik meccset végigkísérte.” – tudtuk meg az esemény főszervezőjétől, Boga Balázstól. Albertini Zoltán tanár úr elmondta, hogy az eseményen szinte 300 diák részt vett, hiszen 26 csapat mérkőzött meg egymással, ezeknek szurkolótáboruk is akadt.
A mérkőzések egytől egyig izgalmasak voltak, volt olyan, amin már az elején sejthettük, ki lesz a győztes, például a X. C – XII. A (0-15); XI. α – XII. D (0-6); IX. G – XII. A (0-5); X. α – XII. A (1-10); XII. E – XII. G (5-0); XII. H – XI. G (1-8); XII. E – XI. G (0-6) meccseken, de voltak olyanok is, ahol csak a büntetők tudtak dönteni, mint például a X. α – XI. B (2 (2)-2 (0)); XI. E – XII. H (1 (6)-1 (7)); XII. E – XII. A (2 (3)-2 (2)) meccseken.
Négy órára meg is voltak a győztesek, a XI. G nyerte az első, a XII. E a második, a XII. H a harmadik, míg a XII. A a negyedik helyet.
Czimbalmos Szabolcs (X. A osztály)
Sportolimpia – 2016
Tanár-Diák záró foci mérkőzés – 2016
Régóta hagyomány a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a pedagógusok és diákok közti mérkőzés, amely az idén sem maradhatott el, hiszen már napok óta színes, örömmel és meglepetésekkel teli hagyományőrző tanár–diák labdarúgó-mérkőzéseknek lehettünk tanúi a Fülöp Györgyről elnevezett sportbázison.
Tovább olvashatjuk a Népújságban.
Focibajnokság
„Iskola másként” hét focibajnokság nélkül? Na még mit nem! Idén is ugyanúgy megszervezésre került, ahogy az előző években, bár most a hét első napján, hétfőn került sor az eseményre. A testnevelés katedra mellett a diákszövetség is részt vett a torna szervezésében, sikeresen reklámozva, népszerűsítve a sporteseményt, amelynek eredményeképpen 24 csapat jelentkezett a bajnokságra.
A tavalyi torna első nyolc helyezett csapata automatikusan kvalifikálta magát a nyolcaddöntőbe, ahol az előző kör nyolc győztes csapatával mérettették meg magukat. A bajnokság egyenes kieséses rendszerben zajlott, azaz egy elveszített mérkőzés után az adott csapata számára véget is ért a bajnokság.
A ragyogó, később égető napsütésben egyes csapatok szenvedtek, azonban nagyrészüknek pompásan ment a játék, így káprázatos, szenvedéllyel és izgalommal teli összecsapásoknak lehettünk tanúi.
A végső négyesbe végül a X.G, a XII.C, a X.E, illetve a XI.E vehetett részt. Az első két csapat mérkőzéséből a X.G, míg utóbbiak összecsapásából, tizenegyesrúgások után a XI.E jutott a végső döntőbe. A bronzmérkőzésen a X.E kerekedett felül, elhódítva az igazán előkelő 3. helyet, a döntőt pedig a XI.E nyerte meg, megismételve két évvel ezelőtti teljesítményüket.
Gratulálunk minden résztvevő csapatnak, kiváltképp a győzteseknek, illetve a szervező gárdának! És köszönjük szépen a Communitas Alapítvány támogatását.
Magyari Mátyás, XI. A