Home » 2015 (Page 6)
2015
Bolyaisok focibajnoksága
Április 8-án, az Iskola Másként hét szerdáján, ismét megszervezésre került a Bolyais osztályok focibajnoksága, amely a sportkedvelő diáktársaink óriási örömére szolgált.
A 21 jelentkező csapat a szentkirályi műfüves focipályáján mérkőzött meg egymással, ahol igazi csapatmunkára és összetartásra mutattak példát. A játékosok lelkes hangjánál csupán a szurkolók bátorító zsivaja volt erőteljesebb, akik a hideg ellenére a végsőkig kitartottak kedvenceik mellett így a rendezvényen egy igazi focibajnokság hangulata uralkodott végig.
A csapatok a már előzőleg kisorsolt sorrendben léptek pályára és a meccsek egyenes kieséses rendszer szerint zajlódtak a döntőig. A dobogóig igazán nehéz és hosszú út vezetett, így csupán a három legjobb csapat mérhette össze ügyességét a döntőben.
A megkérdezett résztvevők mind nagyon jól érezték magukat a bajnokság alatt mivel nagyon hangulatos és jól megszervezett rendezvény volt. A legtöbb játékos már türelmetlenül várja, hogy jövőre is jelentkezhessen csapatával, hisz elmondásuk szerint a közös játék rendkívüli csapatépítő erővel bír. Bár nem kerülhetett minden csapat a dobogó valamelyik fokára, kevés arcon mutatkozott mély csalódottság.
Természetesen senki sem szeret veszíteni, de mindannyian tudják, hogy a pályán elért győzelem csupán másodlagos. A közös játék, a kitartó szurkolás és a találkozások jelentették a nap csúcspontját. A dobogó legfelsőbb fokára ugyan csak a 10.A csapata állhatott, de minden résztvevő győztesként távozott. A második helyen a 12.D osztály csapata, míg a harmadikon a 11.E osztály csapata végzett. Gratulálunk!
Köszönet jár a 12.E osztály szervező csapatának, valamint a tornakatedra tanárainak a felelősségteljes munkájáért és mindenkit arra biztatunk, hogy az elkövetkezendő években se hagyja ki a már hagyománnyá vált Bolyais focibajnokságot.
Szabó Kinga, XI.E
Ha tavasz, akkor bál!
A marosvásárhelyi magyar középiskolások, és főként a bolyaisok körében az elmúlt héten szállóigévé vált ez a mondat, ugyanis a Bolyai Diákszövetség idén is megszervezte a Tavaszi Bált, mely nagyon sok középiskolás szívébe lopkodja be magát, immáron nyolc éve.
Március 30-án, este hat óra előtt pár perccel egy nagyjából tizenhat éves srác érkezik a Nemzeti Színház elé. Hátrafésült frizuráját feje fölé tartott ernyőjével védi a méretes esőcseppektől. Sétál ide-oda, néha rápillant karórájára, látszik, hogy vár valakire. Kabátja gallérja mögül kikandikál egy kis csokornyakkendő, melyet ideges szaporasággal igazít meg többször is. Cikázó tekintete egyszer csak megakad egy ponton. Egy lány közeledik felé, aki kecsesen szedi egymás után a Színház tér lépcsőit. Ahogy észreveszi az őt figyelő fiatalembert, széles mosollyal integetni kezd neki. A fiú arca kivirul, de az izgatottság nem tűnik el róla. Szórakozottan köszön a kishölgynek, és dicséri meg: „Szép vagy!”. Még egyszer ránéz órájára és megpróbálja kinyitni a színház ajtaját. Megfordul a fejében, hogy talán az ajtó csupán nehezen jár, azért nem nyílik, de inkább nem erőlködik.
Úgy véli, a legjobb az lesz, ha még várnak néhány percet. Alig hozza meg döntését, a Színház tér Kossuth utca felőli bejáratánál egy kisebb csapat fiú jelenik meg. A másik oldalon egy csapat lány. Szemből vegyesen érkeznek, már lassan özönlenek, a fiúk öltönyben, a lányok estélyiben. A színház ajtói kinyílnak, az elegáns társaság bevonul az előcsarnokba. Bent szemkápráztató díszítés, lágy hegedűmuzsika és fotósok egész serege fogadja őket. A társaság szép lassan eloszlik az előcsarnokban, egyik része az emeleten süpped a fotelekbe, másik része a földszinten társalog egy pohár pezsgő mellett. Hirtelen mindannyian két ember szavaira lesznek figyelmesek. Bustya Orsolya és Magos Zsolt, az est házigazdái köszöntik a jelenlévőket. A 2015-ös Tavaszi Bál kezdetét veszi. A táncot a 2013-as bolyais gólyabál résztvevői nyitják meg, káprázatos produkciójukkal.
Elérik céljukat, sokaknak meghozzák kedvét a tánchoz. Nem sokkal később a jelentkező párok táncos kedvüket az összes jelenlévő előtt bemutathatják, ugyanis a bálkirálynő és a bálkirály választása következik. A bálkirály… lehet, hogy táncban mindenkit leteper, de az úri hölgyet megvédeni nem tudja attól a két heves ifjú vitéztől, aki el akarja nyerni kegyeit. Végül a két harcos ifjú férfias módon, a már hagyománnyá vált díszpárbaj során vív meg a bálkirálynő kezéért. A jelenlévő úrfik és úri hölgyek újra visszavonulnak meghitt társalgásaikba, megkóstolják a kifejezetten a Tavaszi Bálra készült ízletes csokoládét, egészen a következő eseményig.
Az idei Tavaszi Bál a Bolyai Diákszövetség alapításának 25. évfordulójának ünnepéül is szolgál, ezért a szervezők egy teljesen új attrakciót találtak ki. A Bolyaiban előzetesen kiosztott kérdőívek alapján díjakat osztanak ki. Díjat kap a legszimpatikusabb tanár, a legokosabb diák, a legszebb szemű lány, a legjobb képű fiú, az iskolarádió tematikái szerint a hét legkedveltebb napjának felelőse, az iskolaújság, a Tentamen legérdekesebb rovatának felelőse és a legnépszerűbb diák.
Miután a Diákszövetség díjazta, Simon János tanár úr, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára szívhez szóló beszédet mondott, melyben kifejezte büszkeségét, hogy ezt a díjat átveheti, és hogy ezt a csodálatos diákközösséget taníthatja. A báli hangulatot, ahogy megkezdték, úgy is zárják le: tánccal. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum 2015-ös szalagavatójának tizenegyedikes táncosai adják elő gyönyörű keringőjüket. A Tavaszi Bált a kolozsvári StereoTrombone zenekar koncertje zárja. Este tizenegykor a báli hangulat hírvivői már csak a gyönyörű ruhák. Indul az utóparti. Mindezt a Communitas Alapítványnak köszönhetik a jelenlevők és a szervezők.
Március 31-én reggel hét óra ötven perckor egy nagyjából tizenhat éves srác érkezik a Bolyai Farkas Elméleti Líceum elé. Haja borzas, arcán álmos, de vidám mosoly ül. Kabátja mögül nem kandikál ki már a kis csokornyakkendő és nem nézegeti karóráját sem idegesen. A pont, amit néz mégis ugyanaz. Ugyanaz a közeledő lány, aki a Bolyaiak szobra felől sétál kecsesen. Egymásra mosolyognak. És kézen fogva ballagnak az iskola kapuja felé..
Bukur Tamás X.A
BIT -2015
Általános Ki Mit Tud?-VIP részleg
Ugye mindenki emlékszik a lassan már több mint egy hete lezajlott Általános Ki Mit Tud? csapatos versenyre, amit idén a 10 A-s tanulók szerveztek meg a Bolyai dísztermében? Fergetes élmény volt, rengeteget kacaghattunk az előadáson, ugyanakkor „kis” kilencedikesek lévén természetesen nagyon büszkén figyeltük osztálytásainkat, amint a színpadon ügyeskednek és ordítoztuk a neveiket amikor és amilyen hangosan csak tudtuk. Mi azok a szerencsés emberkék közé tartozunk, akik belépést nyerhettek a kulisszák mögé, így közelebbről is megismerkedhettünk a csapattagokkal…mindezt rövid interjúk formájában.
A kérdések megszeppent, furcsa megválaszolásában közrejátszodt talán az is, hogy közvetlenül a színpadra lépésük előtt fagattuk ki őket, ezért is árulkodik jó néhány mondat izgalomról, annak viszont nagyon örvendünk, hogy sikerült általánosan megtudnunk néhány apróságot, többek között azt, hogy a csapatok többsége Borsos Szabolcs tanárúrat vinné magával a Langerhans-szigetekre, azt is, hogy legtöbbjüknek a színdarab volt a kedvence, arról viszont, hogy Mózes hányat vihetett fel egy-egy állatból a bárkájára megoszlottak a vélemények…
Az F-es lányok (Göktas Leyla, Joldes Xénia, Orza Blanka, Sebastian Barbara Roxana) közül egy lovaggal és egy ősemberrel találkoztunk, érthetődő tehát amiért azzal indokolták a csapatuk esélyes győzelmét, hogy „mert jók vagyunk, hisz van egy mamutunk”…sőt, jelképüknek is nem mást, mint a mamutot választották volna, a versenyen pedig önmaguktól féltek a legjobban.
A B-s csapattagok arcán (Boga Balázs, Kiss Levente, Krika Andor, Tar Ingrid) magabiztosság látszódott, amíg Mózes állatairól kérdezősködtünk, amikről elmondásuk szerint kiderült, hogy 160-at vihetett, a Langerhans-szigetekre határozottan kijelentették, hogy senkit se vinnének, hisz a hasnyálmirigybe nehezen jutnának el…A jelképük vagy a manguszta vagy az oroszlán lenne, mert „mi vagyunk a legjobbak”, három szóban pedig úgy jellemezték magukat, hogy „MiniPiaf bérlettel rendelkezünk.”
A második helyezett , „lányok és Cseke” E-s csapat (Bordi Sára, Cseke Tamás, Lengyel Katalin, Menyhárt Karola) a meglepetés próbát várta a legjobban, a Langerhans-szigetekre pedig Rațiu tanárúrat és az oszijukat, Balázs Katalin tanárnőt vitték volna el. A nagy izgalom közepette a kreatívitásuk került reflektorfénybe, hiszen nem tudtak dönteni az őket jellemző állatot illetően, ezért maradtak Csikócsőr és Unikornis Béla mellett…
A harmadik helyezett csapat, vagyis az A-sok (Cseke Brigitta, Cseke Kata Sára, Nagy András, Végh Andrea-Bettina) az E-s csapatoktól tartottak leginkább, a kedvenc állatuk pedig az „kutyaoroszlánmacska”. Amikor arra kértük, hogy 3 szóban írják le magukat, szinte kórusban zengett, hogy „mindenre elszántak vagyunk”, az oknak, amiért ők nyerhették volna meg azt tartották, hogy mindegyikük máshoz ért és végül az is elhangzott, hogy „mert valóra vált az álmom, hogy mennyasszonyi ruhában álljak a színpadon” (András).
A másik B-s csapat (Dávid Szilárd, Kedves Zsuzsanna Bernadett, Pálosi Péter, Szekernyés Tünde) Hajdú Zoltán tanárúrat vitte volna el egy kirándulásra a szigetekre, a jelképük pedig vagy egy galamb vagy egy pillangó lett volna. A szerepüket alig várták, hogy végre előadhassák, mert nagyon jól szórakoztak próbákon, ahol igen csak összekovácsolódott a csapatuk, ezért is tartották volna esélyesnek, hogy ők nyerjenek, hiszen sokat készültek.
Az aranyérmes A-s csapat (Giliga Dóra, Farkas-Hegyi Beatrix, Markó Balázs, Tempfli Ákos) mosollyal az arcukon érkeztek hozzánk, hogy feltehessük kérdéseinket. Tisztában voltak azzal, hogy a hasnyálmirigybe nem utazhatunk és Mózesnek nem volt bárkája. A magukat „smekker, smekker, smekker”-nek leíró csapat a bagolyt választotta volna jelképnek és a versenypróbák közül a kedvencük egyértelműen a kérdések voltak.
A H-s irodalmár csapatot (Kovács Zsolt, Marton Richárd Zoltán, Nagy Márta, Péter Richárd- Gotthárd) aligha el tudtuk érni, azonban kreatív válaszaikat mégis sikerült meghallgatnunk. A Langerhans-szigetekre nem vittek volna senkit, Mózes azonban „igen, kettő” állatot vihetett fel a bárkájára. Amikor a kedvenc próbáról kérdeztük őket igen-nel válaszoltak, utólag kiderítettük, hogy a színdarabot élvezték a legjobban, és az a 3 szó, amivel a csapatot leírnák az nem is lehetett volna más, mint „igen, nem, igennem”.
A közönségdíjas E-s csapat (Koós Imola, Köllő Magor Örs, Sólyom László, Szabó Henrietta) nagyon felszabadultnak és vidámnak tűnt az interjú alatt, így hát rögtön rájöttek első kérdésünk furfangosságára, „Há’de milyen Mózes? Noénak volt bárkája”-t válaszolván. Osztályuk másik csapatától tartottak leginkább, a szigetekre pedig Borsos tanúrat vitték volna el. Jelképük a zsiráf lett volna és a nyerés lehetőségét illetően pedig, elmondásuk szerint „csak ránk kell nézni”.
Az ÁKMT csapatjai tehát nagyon kedvesnek, türelmesnek és természetesen ügyesnek bizonyultak nem csak a színpadon, hanem a VIP-részlegnél is.
Dósa Bea Boglárka IX.A, Portik Kriszta IX.A
Városi Gólyabál- a színfalak mögött
Fel-alá járkáló egymást keresgélő emberek,izgatottan várakozó,mélyeket lélegző gólyák,utolsó jó tanácsok,erőt adó ölelések…talán így lehetne leginkább jellemezni a kulisszák mögötti utolsó fél órát a Városi Gólyabál kezdete előtt. A nagy megmérettetés előtt még feltennünk néhány kérdést pár gólyának.
Elsőként az örök vidám , László Otíliát,líceumunk Városi Gólyabálon való képviselőjét csíptük el, előadás előtt egy gyors interjúra. Látszott rajta az izgatottság, fel-alá járkált, az utolsó simításokat végezve mégis szánt ránk egy pár percet. Elmondása szerint ,nagyon jó érzés,hogy ő képviselhette a Bolyait ezen az eseményen ,mivel számára ez egy olyan dolog volt,ami azt szimbolizálta,hogy a sok munkájának megtermett a gyümölcse,tehát nagyon örült és jó érzést keltett benne,hogy eljutott idáig. Megtudtuk tőle, hogy a bolyais gólyabált egyáltalán nem vette ilyen komolyan,mint a városit ,mert szerinte ott egy ilyen igazi sulis baráti társaság alakult ki,itt a városin viszont hogy minden suliból két gólya jött el,ez azért már magában véve egy kis rivalizálást éreztetett. Mindezek után, nem állhattuk meg, hogy ne faggassuk egy picit, arról, hogy változtatna-e valamin ha megnyerné a gólyabált. A mosolygós gólyalány, egy kis bulival levezetné a fáradalmait, de különösebb változásra nem számít. De itt véget is ért a beszélgetésünk, mert készülnie kellett.
Amint Oti kénytelen volt otthagyni bennünket,kezeink közé került iskolánk másik képviselője,Lengyel Gábor. Válaszait alapul véve Gabi úgy gondolta,hogy nem bír túlon-túl nagy hatással az életére a gólyabál,és leginkább az lehetőséget látja benne,hogy jobban megismerhessék őt.A gólyatársaival kapcsolatban pedig jó véleménnyel volt,a rivalizás és az óriási tét ellenére is barátként tekintett rájuk. Párjával,Otival,ha akadtak is nézeteltérések,büszkén kijelentette,hogy azok már mind a múlt emlékei. Gabitól továbbá megtudhattuk azt,ami kívülállóként talán a leginkább foglalkoztatott bennünket:a Facebook-on szereplő képük témája Mexikó,és a téma választhatóságából kifolyólag választották ezt az országot.
A színfalak mögött nem csak iskoláink képviselőit,hanem a címvédő iskolák idei gólyáit,valamint magát a címvédőt is elkaptuk néhány rövid kérdés erejéig:
A tavalyi Városi Gólyabál győztese,Gáspár Attila mentorsegédként úgy vélte,hogy idén,lévén az ötödik alkalom a szervezők valami újat,és valami többet nyújtanak majd a nagyközönség számára. Bár Atti a tavaly refisként nyert,idén már Bolyai diákja,ezért amikor arról kérdeztük őt,hogy kinek szurkol,diplomatikusan azt felelte,hogy mindkét iskolát ugyanannyira méltónak tartja a győzelemre.
A Református Kollégium gólyái,Darkó Réka-Katalin és Birizdó Szabolcs megtiszteltetésként és élményként élték meg a felkészülés pillanatait,ha pedig bárhova elutazhatnának,Korfut választanák,mivel az egy tengerrel körülvett sziget.A zsűrit pedig ahelyett,hogy szavaikkal győzködnék,a tehetségükkel vennék le a lábukról.
Az Unirea Nemzeti Kollégium képviselői,Tóth Blanka és Varga Norbert boldogan és eltökélten nyilatkoztak a felkészülésről.Blankát,elmondása szerint felismerték néhány üzletben,Norbert,pedig ha lehetősége adódna,valami trópusi erdőbe menne azért,hogy ne csináljon egész nap semmit,továbbá „jó meleg legyen”.A kérdésekből az is kiderült,hogy Norbi,bár egoistaként,szórakozottként,és felkészületlenként jellemezte magát,valójában egy kiváló bűvész.
A gólyabál során három próba várt a gólyákra,ahol megmutathatták a bennük rejlő tehetség minden porcikáját:elsőként az egyéni produkcióikat mutatták be,amelyet az általános műveltségi kérdések követtek,a megmérettetés pedig egy játékos próbával zárult,amely során a gólyapárok közül az egyikük elmutogatott egy zeneszámot,a másik pedig próbálta kitalálni a szám címét.
A zsűri kifogásolta a folyékony beszédkészség hiányát,de ezzel egyidőben elégedett volt a látottakkal,és ígéretesnek tartotta a gólyákat a jövő számára.
A gólyabál a hölgyek közül iskolánk képviselőjének,László Otíliának győzelmével zárult,míg a fiúknál Varga Norbert,az Unirea Nemzeti Kollégium gólyája nyert. A második helyezést Darkó Réka-Katalin érte el,a Református Kollégiumból,a fiúknál pedig líceumunk másik képviselőjéé,Lengyel Gáboré a megtiszteltetés. A harmadik díjat Tóth Blanka,az Unirea Nemzeti Kollégium és Birizdó Szabolcs,a Református Kollégium képviselői kapták.
Reméljük jövőre is ilyen színvonalas előadásnak lehetünk fül- és szemtanúi,valamint jövőre is ilyen kiemelkedő eredményekkel végez iskolánk. Szívből gratulálunk minden résztvevőnek,kiváltképp iskolánk képviselőinek,akikről azt hiszem bátran elmondhatjuk,hogy kedvenceinkké és büszkeségeinkké váltak.
Demeter Dóra IX.D, Góga Andrea IX.E
























