Home » 2016 (Page 2)
2016
Névadási évforduló
1956. november 16-18 között, Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából, három napos megemlékezést rendeztek, melynek keretén belül, bejelentették, hogy a kormány döntése értelmében az ősi iskola felveszi leghíresebb professzorának nevét. Az ötlet az akkori igazgatótól, Dr. Kozma Bélától szármozott.
Eme rangos esemény 60. évfordulóját ünnepelte meg, november 17-én, a tanintézmény diáksága és tanári kara, a díszteremben szervezett előadás által. A rendezvényen beszédet tartott, Bálint István, igazgató úr, Dr. Gyéresi Árpád, volt diák és Ilyés Attila, az Öreg Diákok Baráti Körének képviselője. Szavaikból megtudhattuk, milyen is volt az intézmény hangulata 60 évvel korábban, valamint azt, hogy mennyire voltak nehezek a törekvések az új név felvételére. Az előadás hátramaradt részében, iskolánk furulyaköre és zeneköre, vidám dallamokkal, míg Madaras Mónika (XI.F), Köllő Magor Örs (XI.E), László Otília (XI.F) és Bíró Hanna (XI.B), versmondással szórakoztatta a közönséget.
Végezetül, elhangzott , hogy mit is jelent valójában a Bolyai-szellem. Dr. Kozma Béla, volt igazgató szavaival élve : “ Zászló, melyet mi tűztünk ki lelkünk várának ormára: mi, a Bolyaiak utódai. Ők egyesítik mindazt, ami érték, Erdély és Európa szellemiségében … A Bolyai-szellem híd Marosvásárhely és Göttinga, Marosvásárhely és Európa között. Világít, figyelmeztet, megvéd és kötelez.”
Portik Sándor, XI. A
KRAKKÓI EMLÉKKÉPEK
2016. november 4-én reggel fél kilenc és kilenc óra között a Bolya 39 diákja megérkezett Krakkóba, Lengyelország volt királyi fővárosába.
A királyi vár, a Wawel meglátogatásával kezdtük a sétánkat, ott is a Wawel – vagy Szent Szaniszló – székesegyházat jártuk be.
Díszes kriptáival, kicsiny, de mégis tágas tereivel mindenkit elvarázsolt a szépsége. Felmásztunk a székesegyház tornyába, ahol a Zsigmond harang nyelvét megfogva mindenki kívánhatott egyet-egyet, már ha hisz a babonákban. Mindenesetre bolondság lett volna kihagyni. Lementünk a kriptába, ahol többek között megtaláltuk Báthory István sírhelyét is (érdekes, hogy ő nem csupán Erdély fejedelme, hanem lengyel király is volt – beházasodott az uralkodói házba), majd nem csupán a föld alatti, hanem föld feletti emlékét is megtekintettük (igaz, csak kívülről, mert csak imádkozóknak fenntartott kápolna)- megcsodáltuk vörösmárványból készült síremlékét. Ugyancsak a templom belsejében meglátogattuk Szent Hedwig magyar királylány és lengyel királynő sírját és a neki készült feszületet, végighallgatva a nevéhez fűződő legendát – ami ebben az esetben igaz történeten alapul.
Ezek után lesétáltunk a főtérre, ahol egy páran bementünk a Szent Mária „Mariacki” templomba. Megnéztük híres, aranyozott, fából faragott szárnyasoltárát és volt egy kis időnk végigcsodálni a templom freskóit, különlegességeit.
Maga a templom a 13. században épült, a 14. században viszont gótikus stílusban építették át. A templom tornyából minden órában felharsan a trombitaszó. A legenda szerint, amikor a mongolok megtámadták Krakkó városát, egy trombitás a templom tornyából észrevette a közeledő sereget és játékával figyelmeztette a város lakóit. A lakók így megmenekültek, viszont a szemfüles trombitást lelőtték. Az ő emlékére játszanak még mindig a templom tornyában és hirtelen haláláért sosem fejeződik be a trombitajáték.
Harmadiknak a Jagelló Egyetem régi, ma múzeumként használatos, eredeti épületét, a Collegium Maiust tekintettük meg.
Bemenetel előtt végignéztük, ahogy az óra (amely minden 60 perc után kinyílik, eljátssza a Gaudeamust és hírességeket sorakoztat fel) teljes pompájában kitárulkozik, majd továbbhaladtunk és bementünk a múzeumba.
Végigvezettek a termeken, ahol megtudhattuk, hogy Szent Hedwig királynő jóvoltából újult meg az egyetem (először Nagy Kázmér király indította el, viszont az csupán hat évig, a király halálának időpontjáig maradt fent), mivel halálakor pénzét, ruháit, ékszereit, sőt a koronázási ékszereit is az egyetemnek ajánlotta fel – férje, Jagelló Ulászló pedig kívánsága szerint cselekedett, így az összegyűlt összegből újra lehetett indítani az egyetemet. Hedwiget pedig fából készült jogarral és országalmával temették el, ami a mai napig ki van állítva a Szent Szaniszló székesegyházba a lengyel nép hálája jeléül. Többek között azt is megtudtuk, hogy mit tehetett és mit nem tehetett egy tanár abban az időben, hogy miért kell ülve aludni, hallottunk Kopernikusz tanulmányairól és megtekinthettük az egyik első olyan földgömböt, amely tartalmazza Amerikát (igaz, az Madagaszkár alatt helyezkedik el).
Ezután összeszedtük magunkat és elsétáltunk a város másik oldalán fekvő Oskar Schindler gyárhoz, amelyből múzeumot készítettek. A kiállítás a krakkói polgárok életét mutatja be a náci megszállás alatt, 1939-től 1945-ig. Ebben az időben a város zsidó származású polgárait gettóba tömörítették, elzárták a külvilágtól és a majd’ egyetlen biztos kiút a halál volt.
Schindler gyárában csak zsidó nemzetiségűeket alkalmazott. Elérte, hogy a neki dolgozók ne a gettóban, hanem az ő szállóiban lakjanak. Az ő gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. A dolgozók kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettókban, nem verték, nem gyilkolták az embereket, és ami még fontosabb – senki sem került Auschwitzbe.
Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették, így Schindler gyára sem maradhatott. Nagy erőfeszíteések között, sok befolyással elintézte, hogy a Szudétavidéken folytathassák a munkálkodást. A gyár költöztetése alkalmából írodott Schindler híres listája, amely több, mint 1000 nevet tartalmaz. Gyerekekét, felnőttekét, időseként egyaránt. A gyermekeket általában 15-20 évvel idősebbnek, míg az öregeket 15-20 évvel fiatalabbnak tüntették fel. Az orvosok, jogászok neve mellé szakmunkási végzettséget gépeltek a hatóságok megtévesztése céljából.
1945. május 8.-án Schindlernek menekülnie kellett, ekkor dolgozóitól egy gyűrűt kapott, amibe a „Wer nur ein einziges rettet, rettet die ganze Welt” („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”), mára már ikonikussá vált mondatot vésték.
A múzeum maga óriási hatással van az ember lelkületére. Nagyon szépen, érthetően mutatja be a történteket, bábuk, figurák segítségével élethűnek, hozzánk közelinek érezhetünk mindent. Engem személy szerint nagyon megfogott.
A gyár után szabadidőt kaptunk, amikor bejárhattuk Krakkót este. A csodás fények közt sétálva biztosan mindenkinek maradt egy-két jó emléke.
A székesegyház bejárata
Kilátás a Zsigmond-harang mellől
A híres szárnyasoltár
A templom mennyezete
A Collegium Maius udvara
A Collegium Maius udvara
Nevek a Schindler listáról
Fotók és szöveg: Pávai-Marossy Zsófia (X.E)
Egyetemi nyílt napok Marosvásárhelyen
2016. november 11-13 között, a marosvásárhelyi egyetemisták, XIII. alkalommal szervezték meg, az egyetemi nyílt napokat. A rendezvény keretein belül, a résztvevőknek, lehetőségük volt meglátogatni a marosvásárhelyi Sapientia, Színművészeti, valamint Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemet, és különböző információkra tehettek szert, úgy az egyetemi felvételivel kapcsolatba, mint a különböző humán vagy reál tudományokat illetően. A rendezvény célja, az egyetemi élet bemutatása, valamint a különböző szakok iránti figyelemfelkeltés volt, a XI-XII-es diákok körében. Ugyanakkor, a hétvége során, folyamatosan jelen volt a jókedv valamint a játék is, és barátokat is nagyon könnyen lehetett szerezni.
Az eseményre, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai mellett, számos erdélyi városból érkeztek érdeklődők (pl. Szatmárnémeti, Nagyenyed, Kovászna). Talán ennek köszönhetően sikerült megdönteni az eddigi részvételi rekordot.
Úgy gondolom, hogy a rendezvény, a bizonytalan diákok számára, egy iránymutató volt, a pályaválasztás szempontjából, de ugyanakkor, minden résztvevő, legfőképp tapasztalatot szerezhetett, hisz minden szakterem feltérképezése után, valami újat lehetett tanulni.
Portik Sándor, XI.A
Auschwitzban jártunk
Miután átsétáltunk a szögesdróttal körülvett kapu alatt, amin gusztustalanul ironikus felirat hírdette: “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz), kezdtük felfogni, hogy hol is vagyunk…
A második világháború idején öt éven át keltett félelmet az auschwitzi tábor híre és neve a hitleri Németországban.
1940-ben a lengyel politikai foglyok részére nyitották meg a tábort, amely kezdetben megfélemlítést és a lengyel nép megsemmisítését szolgálta. A hitleristák egész Európából szállítottak ide különböző nemzetiségű foglyokat: cseheket, jugoszlávokat, franciákat, németeket, magyarokat, főleg zsidókat, szovjet hadifoglyokat, valamint cigányokat. Éhség, erejükön felüli munka, különböző “orvosi” kísérletek, vagy azonnali egyéni vagy tömeges kivégzés volt a sorsuk.
1942-től ez a tábor vált az európai zsidóság elpusztításának központi helyszínévé. Legtöbbjük azonnal a gázkamrákba került anélkül, hogy regisztrálták és tábori számmal ellátták volna – ezért rendkívül nehéz megállapítani az itt megölt zsidók számát. A történészek különböző számokat adnak meg, leginkább 1,5 millió körül.
Az Auschwitzbe szállított zsidók többsége azzal a meggyőződéssel érkezett ide, hogy új életet kezdhetnek Kelet-Európában. Különösen a magyar és görögországi zsidókat hitegették, akiknek építési telkeket, parasztgazdaságokat, üzleteket “adtak el”, munkahelyet ajánlottak nemlétező gyárakban. Ezért a pusztulásra ítéltek gyakran magukkal hozták legértékesebb tárgyaikat.
A távolság, ahonnan a koncentrációs táborba szállították a deportáltakat, néha elérte a 2400 km-t is. Ezt az utat leplombált, bedrótozott tehervagonokban tették meg élelem és ivóvíz nélkül. A telezsúfolt vagonokban 7-10 napig voltak bezárva, és amikor a táborban felnyitották a zárakat, a foglyok egy része, különösen az öregek és gyerekek, már halottak voltak, és a többiek is teljesen ki voltak készülve.
Láttunk egy modellt, ahogy a foglyokat a gázkamrába vezetik. Az apró gipszfiguráknak nyugodt, megkönnyebbült arcuk volt. Az SS katonák azt mondták nekik, hogy a fürdőbe mennek, ahol lezuhanyozhatnak, hogy felfrissüljenek a hosszú út után. A helyiség valóban úgy nézett ki, mint egy fürdő. A mennyezeten zuhanyrózsák voltak felszerelve, ezekben azonban sohasem folyt víz. A 210 négyzetméternyi alapterületű helyiségbe kb. 2000 áldozatot tereltek be egyszerre. A gázkamra ajtajának bezárása után az SS-személyzet a mennyezeten levő nyílásokon ciklon-B gázkristályokat szórt le. Az emberek 15-20 perc alatt haltak meg. A megöltek szájából kitépték az aranyfogakat, levágták a hajukat, leszedték róluk az ékszereket, a testeket pedig a földszinten levő krematórium kemencéibe, vagy amikor már azok nem győzték, máglyákra hordták és ott égették el. Csak Auschwitzben 1942-43 között 20.000 kg ciklon-B gázt használtak el. 1500 ember megölésére 5-7 kg gáz volt szükséges.
Bementünk egy terembe, amit egy üvegfal két részre osztott. Az egyik oldalon voltunk mi, a másikon pedig hatalmas kupacokba rendezett, összecsomósodott emberi haj… A tábort felszabadító Vörös Hadsereg a raktárakban több, mint 7 tonna emberi hajat talált, amelyet a tábor vezetőségének már nem sikerült eladni és elszállítani a Birodalomban működő üzemekbe. Az emberi hajból német cégek többek között szitavásznat készítettek. A hideg futkosott a hátamon. Csak álltam az üveg túloldalán, és nem tudtam felfogni, hogy az emberek képesek ekkora kegyetlenségre.
Meglátogattuk a Birkenaui tábort is. Kísérteties látvány volt, ahogy a mohával benőtt romok közt gomolygott a köd. Elsétáltunk a tavak mellett, amelyekbe annak idején a hamvakat szórták. Körülöttük hatalmas öreg fák álltak. Azon gondolkodtam, mennyi mindent tudnának mesélni. Az Auschwitzbe érkező fogolyszállítmányok egy részét szelektálás nélkül rögtön a táborba irányították, ahol különböző módokon, de a biztos pusztulás várt rájuk. A táborvezető, már az ottlétük első napján közölte, hogy “…koncentrációs táborban vannak, ahonnan csak a krematórium kéményén át van kiút.”
Szöveg és fotók: Ács Eszter – X.E
Újraindul a Filozófiai vitakör
Szerdán 3-tól újraindul a Filozófiai vitakör a X.A osztály és a BDSz szervezésében. Megújult struktúrája minden témakörben két vitakört és egy disputát foglal magába. A vitakörök a megszokott “családias” hangulatban fognak zajlani, a társadalomtudomány szakkabinetben, míg a disputák az amfiteátrumban, nézőközönség jelenlétében. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak, az akár vitázni, akár nézni vágyókat. Az első téma: A MANIPULÁCIÓ.
A plakátot készítette: György Tamás
Új főszerkesztőket választottunk
Új emberek, új kreativitás. A Diákvilág szerkesztősége megújult november 6-án. Íme az új csapat:
Főszerkesztők:
Portik Sándor (XI. A)
Czimbalmos Szabolcs Attila (X. A)
György Tamás (X. A) – fotó felelős
Szász Balázs (XI. A) – videó felelős
Szerkeszők:
Bíró Noémi (X. D)
Tőkés Edina (X. D)
Gábor Anita (X. G)
Nagy Anita (IX. D)
Imecs Endre (X. F) – helyesírásért felelős munkatárs
Pávai-Marossy Zsófia (X. E)
Ács Eszter (X. E)
Kupakgyűjtés részletei

SmekerÁsok Gyimes vidékén
Nem is olyan rég, kezdetét vette egy újabb tanév, de a XI.A. osztály máris megtalálta a lehetőséget, hogy kirándulni induljon. Az „Iskola másként” hét keretein belül, mindenki elővette kalandori énjét, és nekivágtunk felfedezni a varázslatos és misztikus hangulatú Gyimes vidékét.
Útközben beékelődött néhány megálló, hisz túlságosan fűtött minket a kultúra, valamint az adrenalin utáni vágy. Miután megfigyeltük Farkaslakán a Tamási Áron emlékművet, és néhányszor átsiklottunk egy tó felett a Balu Parkban, bebizonyítva Oszinknak, hogy nem a lustaság passzol a legjobban a SmekerÁsokhoz, megérkeztünk szálláshelyünkre, Borospatakra. A szokásos buli után, másnap, ellenállva az esőnek és hidegnek, eljutottunk az Ezeréves határhoz, ahonnan megfigyeltük úgy Erdély bérceit, mint Moldva fenyveseit, hisz csak egy fejmozdulatot igényelt az egész mechanizmus. Néhány kép után, meghallgattuk az Őrház, valamint a helyi vasút érdekes történetét és már indultunk is vissza autentikus szálláshelyünkre, ahol várt minket a meleg ebéd és az érdekesebbnél érdekesebb csapatépítő játékok. Talán a program fénypontjának, mégis a táncház bizonyult, ahol sikerült elsajátítani a gyimesi kultúra alapjait és letáncolni a vacsoránál felszedett kalóriákat. Az idő előrehaladtával, a mi kedvünk is egyre csak gyarapodott, valamint lábunk is egyre jobban alkalmazkodott a gyorsuló lépésekhez és dobbantásokhoz.
A harmadik nap már főleg a hazamenetelről szólt, de útközben még jutott idő bepillantani a Csíki Székely Múzeum kiállításába, ahol természettudomány osztályként, észrevettük azt, hogy a fizika még a képzőművészetekben is jelen van, a különböző fényjátékok és hologramok által. A Csíksomlyói Kegytemplom, valamint a marosfői Mária forrás meglátogatása után, utunk hazafelé nagyon hamar véget ért, hisz a csángó népdaloknak, valahogy sikerült felgyorsítani az idő múlását.
Portik Sándor, XI. A
Focibajnokság
Ebben az évben is megszervezésre került az iskolai focibajnokság, október 24-én, az Iskola Másként héten a marosszentkirályi FC Junior edzőközpontjában a BDSz és a testnevelési katedra szervezésében.
A meccsek 9 órakor kezdődtek, egy időben két meccs játszódott két pályán Bálint Julianna és Albertini Zoltán testnevelési tanárok vezényletével. 26 csapat jelentkezett, egyenes kieséses rendszer szerint mérkőztek meg egymással, a játékidő két tizenkét perces félidőből állt, amennyiben az eredmény egyenlő volt, nem volt hosszabbítás, csak a büntetők, a hétméteresek. „Szerencsére nem voltak komolyabb balesetek és konfliktusok, a csapatszellem és a fair-play mindegyik meccset végigkísérte.” – tudtuk meg az esemény főszervezőjétől, Boga Balázstól. Albertini Zoltán tanár úr elmondta, hogy az eseményen szinte 300 diák részt vett, hiszen 26 csapat mérkőzött meg egymással, ezeknek szurkolótáboruk is akadt.
A mérkőzések egytől egyig izgalmasak voltak, volt olyan, amin már az elején sejthettük, ki lesz a győztes, például a X. C – XII. A (0-15); XI. α – XII. D (0-6); IX. G – XII. A (0-5); X. α – XII. A (1-10); XII. E – XII. G (5-0); XII. H – XI. G (1-8); XII. E – XI. G (0-6) meccseken, de voltak olyanok is, ahol csak a büntetők tudtak dönteni, mint például a X. α – XI. B (2 (2)-2 (0)); XI. E – XII. H (1 (6)-1 (7)); XII. E – XII. A (2 (3)-2 (2)) meccseken.
Négy órára meg is voltak a győztesek, a XI. G nyerte az első, a XII. E a második, a XII. H a harmadik, míg a XII. A a negyedik helyet.
Czimbalmos Szabolcs (X. A osztály)
ÁLBAGOLY-Zene
A gólyák zenei megméredtetésére október 18-án, kedden 16:50- től került sor. Rövid köszöntőbeszéd után a zene iránt rajongó gólyák sorra felvonultak a színpadra és megcsillogtatták tehetségüket.
De mindezek előtt a zenélni, énekelni vágyó gólyáknak egy előválogatón kellett részt venniük, majd szinte minden idejüket a próbáknak áldozták, többek között a nagy szüneteket is. A zenész palánták nem voltak egyedül, 2-3 segéd jutott minden fellépő párosra.
Elsőként Fodor Orsi és Márton Orsolya csodálatos produkcióját láthattuk, melyben a lányok megmutatták, hogy nem csak hogy gyönyörűen éneklik a Radioactive című dal átdolgozását, hanem hegedülni és gitározni is tudnak.
A második fellépő Kiss Bori volt, aki el is nyerte az első helyet a Riptide című dallal és profi gitározásával. Mentorai, Trufán Boglárka és Kiss Etelka nagyon büszkék voltak rá. Elmondásuk szerint Bori végig nagyon lelkiismeretes volt, emellett nagyon tehetséges.
Harmadikként fellépett Balázs Fülöp Mátyás, Kántor Éva Andrea és Harmat Naomi. Mindegyikük tehetséges volt valamiben, van aki a gyönyörűen játszott a csellón, van aki gitárral és van aki hangjával segítette a Counting stars előadását.
Ezután Magyari Boglárka és Takács Kriszta adta elő Rúzsa Magdolnától az Egyszer cimű dalt. Boglárka egy szintetizátorral kísérte az egészet.
Ötödikként Vadadi Tekla, Jakabfi Edina és Krika Orsolya varázsolták el a közönséget csodálatos énekhangjukkal elénekelvén a Cup song-ot.
Orza Kamélia és Orza Andrea az utolsó párosként léptek a színpadra, de nem hiába hiszen gyönyörű hangjukkal beférkőztek a zsűri szívébe és különdíjban részesültek, miután elénekeltek Az Uncovert.
A prodkciók lejárta után a zenász gólyák mentoraikkal együtt léptek színpadra és előadták a Hit the road Jack című szerzeméyt, melyet hatalmas tapssal ünnepelt a közönség.
Helyezések:
- hely: Kiss Bori
- hely: Magyari Boglárka és Takács Kriszta
- hely : Fodor Orsolya és Marton Orsolya
Különdíj: Orza Kamélia és Orza Andrea
Közönségdíj: Vadadi Tekla, Krika Orsolya és Jakabfi Edina
Biró Noémi