Home » Rendezvények (Page 6)
Rendezvények
ÚJDONSÁGOK
-
Gólyaface-k, 2021
-
Szalagavató – 2021
Tisztelt igazgatók, tisztelt tanárok, szülők, kedves 12-esek! Nem szeretjük, ha másnak van igaza. Nem szeretjük, ha el kell ismerni, hogy van nálunk okosabb tanuló, rátermettebb…
-
Ünnepeljük együtt Március 15-ét!
Minden év Március 15-én az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Ez a nap jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. Az ünnepi összeállításban…
-
Bolyai Farkas
246 éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas magyar matematikus, iskolánk névadója, a Magyar Tudós Társaság tagja. Sorsa tipikus magyar sors, sokoldalú tehetsége ellenére nem…
-
Ballagás -2020
Képes beszámoló Videó:https://www.facebook.com/Filmtekercs.Klub/videos/361122734906466
-
Virtuális ballagás a Bolyaiban – 2020
-
Áldott Húsvéti Ünnepet!
-
Felkészítők végzősöknek!
Az órákat vissza lehet nézni az esemény facebook oldalán!! TELESULI
Évzáró – 2015
Eredmények: Évzaró-2015
Nyolcadikosok búcsúztatása – 2015
Játékosan, komoly megmérettetés keretében, „bírósági döntéssel” állapították meg a hetedikesek, hogy végzős társaik alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy a nyolcadik osztályban maradjanak, ezért előttük a kilencedik osztály…
Higgyünk a varázslatban, reménykedjünk a csodákban…
Úgy gondolom, minden emberben megvan az igény arra, hogy bizonyos eseményeket csodaként fogjon fel, s a szokatlanhoz, valószínűtlenhez illő áhítattal vágyjon újbóli megismétlődésükre. Pedig ott vannak a csodák a mindennapjainkban is, csak megszoktuk természetesként, nekünk kijáró dolgokként elfogadni őket: a születést, a gyermekkor felhőtlen élvezetét, a lélekét, hogy szeretteink mindig mellettünk állnak. És most is csoda történik: számunkra készített egyedi varázslat, amelynek során együtt ünnepelhetünk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium, valamint a Római Katolikus Teológiai Líceum közös ballagási ünnepségén.
Nem olyan rég volt, amikor még mesékben éltünk, s úgy gondoltuk, a csodához varázsló szükségeltetik. Kedves Diáktársaim, a varázslók mi magunk kell, hogy legyünk, erőnk pedig a megszerzett tudás, az összetartozás és a remény apró dolgokból összeálló bűvös ötvözete. A pillanat, amikor először léptünk be az iskola kapuján, a megértés öröme, amikor megtanultunk valamit, a nagyszünetek szabadsága, a barátok vidám szava, a szalagavató, a tanár-diák mérkőzések és az utolsó iskolai hét csodája örökre megmarad. A bocskais, izgatott arcok kártyaosztogatása, ami aztán furcsa szorongássá változik át. Millió emlék, majd utoljára történő esemény zúg egyszerre a fejünkben, mint mikor a négy év például egyáltalán nem telt el, hanem van: az utolsó csengőszó, az utolsó Gaudeamus, az utolsó alkalom, hogy az osztály együtt foglal helyet az iskolapadokban. Aztán útjaink új csodákra várva százfelé válnak. Az épület viszont, amely sok varázslójával otthont nyújtott nekünk, marad, hogy megismétlődhessék másokkal is a természetes és mégis nagyszerű esemény: apró kis emberek felnőtté válnak a falai között. Ez a varázslat sosem múlik el. Ezért kedves ballagó diákok, higgyünk a varázslatban, reménykedjünk a csodákban, hiszen már részesei vagyunk.
Pap Tímea, XII.A
A vadmadár kiszabadult a kalickájából. Hová repül a vadmadár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt? Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája, milyen nyájasan hízelgett gazdája, milyen gazdagon táplálták, milyen védve volt a hideg ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni? A vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön.
Bizonyára az iskola nem csupán a külvilágtól elzáró kalitka volt. De melengető, biztonságot nyújtó fészek, ahol próbálgathattátok szárnyaitokat, bővíthettétek tudásotokat, és kibonthattátok személyiségeteket.
Itt megtanultatok vadmadárként énekelni. A közös ének mellett a négy év során mindenikőtök megírta saját dallamát, egyedi zenéjét, amelyről évek múltán is felismeritek egymást. Bennünk, itt maradó társaitokban is visszhangzik dalotok, éneketeket nem felejti el az iskola sem.
Most elengednek. Ne féljetek kipróbálni a szárnyaitokat, ösztönözzön benneteket az itt szerzett tudás és a tanáraitok bátorító szava.
Lazsádi Anna, XI.A
Csocsóbajnokság eredmények
Idén május 21-én a tornacsarnokban tartottuk a csocsóbajnokságot, amire 11 kezdő és 9 haladó csapat nevezett be.
Díjazzottak:
Kezdőknél:
1. hely – Fárr László, Tőkés Bálint
2. hely – Birton Csaba, Jakó Zsolt
3. hely – Dávid Szilárd, Kiss Levente
Haladóknál:
1. hely – Csongvay Péter, Kiss Botond
2. hely – Hegedűs Róbert, Magyarosi Tamás
3. hely – Lorenzovici Zsombor, Szabó Szilárd
Gratulálunk, és reméljük mindenki jól szórakozott! 😀
Általános Ki Mit Tud?-VIP részleg
Ugye mindenki emlékszik a lassan már több mint egy hete lezajlott Általános Ki Mit Tud? csapatos versenyre, amit idén a 10 A-s tanulók szerveztek meg a Bolyai dísztermében? Fergetes élmény volt, rengeteget kacaghattunk az előadáson, ugyanakkor „kis” kilencedikesek lévén természetesen nagyon büszkén figyeltük osztálytásainkat, amint a színpadon ügyeskednek és ordítoztuk a neveiket amikor és amilyen hangosan csak tudtuk. Mi azok a szerencsés emberkék közé tartozunk, akik belépést nyerhettek a kulisszák mögé, így közelebbről is megismerkedhettünk a csapattagokkal…mindezt rövid interjúk formájában.
A kérdések megszeppent, furcsa megválaszolásában közrejátszodt talán az is, hogy közvetlenül a színpadra lépésük előtt fagattuk ki őket, ezért is árulkodik jó néhány mondat izgalomról, annak viszont nagyon örvendünk, hogy sikerült általánosan megtudnunk néhány apróságot, többek között azt, hogy a csapatok többsége Borsos Szabolcs tanárúrat vinné magával a Langerhans-szigetekre, azt is, hogy legtöbbjüknek a színdarab volt a kedvence, arról viszont, hogy Mózes hányat vihetett fel egy-egy állatból a bárkájára megoszlottak a vélemények…
Az F-es lányok (Göktas Leyla, Joldes Xénia, Orza Blanka, Sebastian Barbara Roxana) közül egy lovaggal és egy ősemberrel találkoztunk, érthetődő tehát amiért azzal indokolták a csapatuk esélyes győzelmét, hogy „mert jók vagyunk, hisz van egy mamutunk”…sőt, jelképüknek is nem mást, mint a mamutot választották volna, a versenyen pedig önmaguktól féltek a legjobban.
A B-s csapattagok arcán (Boga Balázs, Kiss Levente, Krika Andor, Tar Ingrid) magabiztosság látszódott, amíg Mózes állatairól kérdezősködtünk, amikről elmondásuk szerint kiderült, hogy 160-at vihetett, a Langerhans-szigetekre határozottan kijelentették, hogy senkit se vinnének, hisz a hasnyálmirigybe nehezen jutnának el…A jelképük vagy a manguszta vagy az oroszlán lenne, mert „mi vagyunk a legjobbak”, három szóban pedig úgy jellemezték magukat, hogy „MiniPiaf bérlettel rendelkezünk.”
A második helyezett , „lányok és Cseke” E-s csapat (Bordi Sára, Cseke Tamás, Lengyel Katalin, Menyhárt Karola) a meglepetés próbát várta a legjobban, a Langerhans-szigetekre pedig Rațiu tanárúrat és az oszijukat, Balázs Katalin tanárnőt vitték volna el. A nagy izgalom közepette a kreatívitásuk került reflektorfénybe, hiszen nem tudtak dönteni az őket jellemző állatot illetően, ezért maradtak Csikócsőr és Unikornis Béla mellett…
A harmadik helyezett csapat, vagyis az A-sok (Cseke Brigitta, Cseke Kata Sára, Nagy András, Végh Andrea-Bettina) az E-s csapatoktól tartottak leginkább, a kedvenc állatuk pedig az „kutyaoroszlánmacska”. Amikor arra kértük, hogy 3 szóban írják le magukat, szinte kórusban zengett, hogy „mindenre elszántak vagyunk”, az oknak, amiért ők nyerhették volna meg azt tartották, hogy mindegyikük máshoz ért és végül az is elhangzott, hogy „mert valóra vált az álmom, hogy mennyasszonyi ruhában álljak a színpadon” (András).
A másik B-s csapat (Dávid Szilárd, Kedves Zsuzsanna Bernadett, Pálosi Péter, Szekernyés Tünde) Hajdú Zoltán tanárúrat vitte volna el egy kirándulásra a szigetekre, a jelképük pedig vagy egy galamb vagy egy pillangó lett volna. A szerepüket alig várták, hogy végre előadhassák, mert nagyon jól szórakoztak próbákon, ahol igen csak összekovácsolódott a csapatuk, ezért is tartották volna esélyesnek, hogy ők nyerjenek, hiszen sokat készültek.
Az aranyérmes A-s csapat (Giliga Dóra, Farkas-Hegyi Beatrix, Markó Balázs, Tempfli Ákos) mosollyal az arcukon érkeztek hozzánk, hogy feltehessük kérdéseinket. Tisztában voltak azzal, hogy a hasnyálmirigybe nem utazhatunk és Mózesnek nem volt bárkája. A magukat „smekker, smekker, smekker”-nek leíró csapat a bagolyt választotta volna jelképnek és a versenypróbák közül a kedvencük egyértelműen a kérdések voltak.
A H-s irodalmár csapatot (Kovács Zsolt, Marton Richárd Zoltán, Nagy Márta, Péter Richárd- Gotthárd) aligha el tudtuk érni, azonban kreatív válaszaikat mégis sikerült meghallgatnunk. A Langerhans-szigetekre nem vittek volna senkit, Mózes azonban „igen, kettő” állatot vihetett fel a bárkájára. Amikor a kedvenc próbáról kérdeztük őket igen-nel válaszoltak, utólag kiderítettük, hogy a színdarabot élvezték a legjobban, és az a 3 szó, amivel a csapatot leírnák az nem is lehetett volna más, mint „igen, nem, igennem”.
A közönségdíjas E-s csapat (Koós Imola, Köllő Magor Örs, Sólyom László, Szabó Henrietta) nagyon felszabadultnak és vidámnak tűnt az interjú alatt, így hát rögtön rájöttek első kérdésünk furfangosságára, „Há’de milyen Mózes? Noénak volt bárkája”-t válaszolván. Osztályuk másik csapatától tartottak leginkább, a szigetekre pedig Borsos tanúrat vitték volna el. Jelképük a zsiráf lett volna és a nyerés lehetőségét illetően pedig, elmondásuk szerint „csak ránk kell nézni”.
Az ÁKMT csapatjai tehát nagyon kedvesnek, türelmesnek és természetesen ügyesnek bizonyultak nem csak a színpadon, hanem a VIP-részlegnél is.
Dósa Bea Boglárka IX.A, Portik Kriszta IX.A
Városi Gólyabál- a színfalak mögött
Fel-alá járkáló egymást keresgélő emberek,izgatottan várakozó,mélyeket lélegző gólyák,utolsó jó tanácsok,erőt adó ölelések…talán így lehetne leginkább jellemezni a kulisszák mögötti utolsó fél órát a Városi Gólyabál kezdete előtt. A nagy megmérettetés előtt még feltennünk néhány kérdést pár gólyának.
Elsőként az örök vidám , László Otíliát,líceumunk Városi Gólyabálon való képviselőjét csíptük el, előadás előtt egy gyors interjúra. Látszott rajta az izgatottság, fel-alá járkált, az utolsó simításokat végezve mégis szánt ránk egy pár percet. Elmondása szerint ,nagyon jó érzés,hogy ő képviselhette a Bolyait ezen az eseményen ,mivel számára ez egy olyan dolog volt,ami azt szimbolizálta,hogy a sok munkájának megtermett a gyümölcse,tehát nagyon örült és jó érzést keltett benne,hogy eljutott idáig. Megtudtuk tőle, hogy a bolyais gólyabált egyáltalán nem vette ilyen komolyan,mint a városit ,mert szerinte ott egy ilyen igazi sulis baráti társaság alakult ki,itt a városin viszont hogy minden suliból két gólya jött el,ez azért már magában véve egy kis rivalizálást éreztetett. Mindezek után, nem állhattuk meg, hogy ne faggassuk egy picit, arról, hogy változtatna-e valamin ha megnyerné a gólyabált. A mosolygós gólyalány, egy kis bulival levezetné a fáradalmait, de különösebb változásra nem számít. De itt véget is ért a beszélgetésünk, mert készülnie kellett.
Amint Oti kénytelen volt otthagyni bennünket,kezeink közé került iskolánk másik képviselője,Lengyel Gábor. Válaszait alapul véve Gabi úgy gondolta,hogy nem bír túlon-túl nagy hatással az életére a gólyabál,és leginkább az lehetőséget látja benne,hogy jobban megismerhessék őt.A gólyatársaival kapcsolatban pedig jó véleménnyel volt,a rivalizás és az óriási tét ellenére is barátként tekintett rájuk. Párjával,Otival,ha akadtak is nézeteltérések,büszkén kijelentette,hogy azok már mind a múlt emlékei. Gabitól továbbá megtudhattuk azt,ami kívülállóként talán a leginkább foglalkoztatott bennünket:a Facebook-on szereplő képük témája Mexikó,és a téma választhatóságából kifolyólag választották ezt az országot.
A színfalak mögött nem csak iskoláink képviselőit,hanem a címvédő iskolák idei gólyáit,valamint magát a címvédőt is elkaptuk néhány rövid kérdés erejéig:
A tavalyi Városi Gólyabál győztese,Gáspár Attila mentorsegédként úgy vélte,hogy idén,lévén az ötödik alkalom a szervezők valami újat,és valami többet nyújtanak majd a nagyközönség számára. Bár Atti a tavaly refisként nyert,idén már Bolyai diákja,ezért amikor arról kérdeztük őt,hogy kinek szurkol,diplomatikusan azt felelte,hogy mindkét iskolát ugyanannyira méltónak tartja a győzelemre.
A Református Kollégium gólyái,Darkó Réka-Katalin és Birizdó Szabolcs megtiszteltetésként és élményként élték meg a felkészülés pillanatait,ha pedig bárhova elutazhatnának,Korfut választanák,mivel az egy tengerrel körülvett sziget.A zsűrit pedig ahelyett,hogy szavaikkal győzködnék,a tehetségükkel vennék le a lábukról.
Az Unirea Nemzeti Kollégium képviselői,Tóth Blanka és Varga Norbert boldogan és eltökélten nyilatkoztak a felkészülésről.Blankát,elmondása szerint felismerték néhány üzletben,Norbert,pedig ha lehetősége adódna,valami trópusi erdőbe menne azért,hogy ne csináljon egész nap semmit,továbbá „jó meleg legyen”.A kérdésekből az is kiderült,hogy Norbi,bár egoistaként,szórakozottként,és felkészületlenként jellemezte magát,valójában egy kiváló bűvész.
A gólyabál során három próba várt a gólyákra,ahol megmutathatták a bennük rejlő tehetség minden porcikáját:elsőként az egyéni produkcióikat mutatták be,amelyet az általános műveltségi kérdések követtek,a megmérettetés pedig egy játékos próbával zárult,amely során a gólyapárok közül az egyikük elmutogatott egy zeneszámot,a másik pedig próbálta kitalálni a szám címét.
A zsűri kifogásolta a folyékony beszédkészség hiányát,de ezzel egyidőben elégedett volt a látottakkal,és ígéretesnek tartotta a gólyákat a jövő számára.
A gólyabál a hölgyek közül iskolánk képviselőjének,László Otíliának győzelmével zárult,míg a fiúknál Varga Norbert,az Unirea Nemzeti Kollégium gólyája nyert. A második helyezést Darkó Réka-Katalin érte el,a Református Kollégiumból,a fiúknál pedig líceumunk másik képviselőjéé,Lengyel Gáboré a megtiszteltetés. A harmadik díjat Tóth Blanka,az Unirea Nemzeti Kollégium és Birizdó Szabolcs,a Református Kollégium képviselői kapták.
Reméljük jövőre is ilyen színvonalas előadásnak lehetünk fül- és szemtanúi,valamint jövőre is ilyen kiemelkedő eredményekkel végez iskolánk. Szívből gratulálunk minden résztvevőnek,kiváltképp iskolánk képviselőinek,akikről azt hiszem bátran elmondhatjuk,hogy kedvenceinkké és büszkeségeinkké váltak.
Demeter Dóra IX.D, Góga Andrea IX.E
Public Speaking Competition
A nemzetközi Public Speaking verseny iskolai és megyei szakasza után, 2015 február 27-én megtartottuk a verseny regionális szakaszát. Szeben, Fehér és Maros megye diákjai mérték össze szónoki tehetségüket a „To Be Ignorant of the Past is to Remain a Child” Cicero idézetet értelmezvén, majd válaszoltak a közönség kérdéseire. A régiót a következő diákok képviselik a bukaresti döntőn, március 23-24-én:
I. Díj: Albert László – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Nagy Lehel – Bolyai Farkas Elmeleti Líceum
Truţa Vlad – Petru Maior Elmeleti Líceum, Marosújvár
II. Díj: Bustya Orsolya – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Oproiu Nicolette – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Ungur Mirela Ligia – Unirea Nemzeti Kollégium
III. Díj: Jakab István – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Magdó Sándor – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Molnár Dávid – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Dícséret : Domahidi Dávid – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
Jisri Nazhem – Octavian Goga Nemzeti Kollégium, Nagyszeben
Kántor Zsolt – Sapientia Egyetem, Marosvásárhely
Vintilă Cristina – Bolyai Farkas Elméleti Líceum
