Már hetekkel az első alkalommal beiktatott elő-vakációs hét előtt diákok és tanárok egyaránt elkezdtük a szervezést-tervezést: egymást érték a javaslatok, hogy hová legyen az egynapos kirándulás, amit a vezetőség osztályonként engedélyezett, hogy a hét minden értékes napját mi hasznossal-érdekessel töltsük ki, hogy melyik másik osztállyal „szövetkezzünk”.

Bár – mivel az eseménynek még nincs hagyománya – nem igazán tudtuk, milyen típusú rendezvényekre gondoljunk, mégsem csüggedtünk, hanem azt tettük, amit mindig: feltaláltuk magunkat és mindenből a legjobbat hoztuk ki. Minden nap bővelekedett rendezvényekben, lezajlott a Bio Ki Mit Tud is a X.B. osztály szervezésében, a Látványlabornak keresztelt kísérletbemutató a fizikumban, biciklitúra a Marosparton; naponta voltak különböző tematikus beszélgetések és filmvetítések.

A X.A. osztály és osztályfőnöke, Szász Ágota hétfőn, április másodikán különleges szabadtéri körutat tett: résztvettünk a Fókusz Öko Központ és a Maros Megyei Tanács által megszervezett „Só útja” rendezvényen. Az út, vagyis a bejelölt gyalogosösvény Marosszentgyörgyről indul, de mi csak Mikházán léptünk rá, odáig busszal vittek bennünket és többszázadmagunkat, és a legendák szerint valamikor itt elmenő római út nyomvonalát követve több mint ötven kilométer után érkezik Parajdra, így összeköti a marosszentgyörgyi sósfürdőt a parajdi Sóbányával.

Pihentető utunk során gyönyörű erdőkön, festői mezőkön, réteken haladtunk át, és olyan pici, eldugott falvakban gyönyörködhettünk a távolban, melyekről talán nem is hallottunk még – mint Székelybő vagy Nyárádselye. Nyárádszereda közelében házigazdáink finom krumpligulyással és szórakoztató csapatjátékokkal vártak bennünket, délután hat óra tájban pedig autóbuszra ültünk és lebarnulva, szélfúttan, kissé rekedten és bizonyára sok élménnyel gazdagabban hazatértünk.

A Bolyai Diákszövetsége sem tétlenkedett, egyebek között harácsolást szervezett és a csíki Márton Áron gimnázium diákjainak fogadása is e hét keretében zajlott le.

Bár dolgunk korántsem volt könnyű, hiszen nem követhettük az előző évek jól bevált sablonjait a különleges iskolai hét programjának összeállításában, úgy gondolom, derekasan helytálltunk úgy szervezőként, mint résztvevőként és bízunk abban, hogy az esemény a jövőben is megismétlődik majd.

Keresztes Krisztina, X.A. osztály