Magyar népdalok és tapsvihar. Így kezdődött a mai, 13. alkalommal megszervezésre kerülő Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának megnyitója. Székely Szilárd műsorvezető adta meg a hangot a soron következő beszédeknek és köszöntötte a találkozón résztvevő iskolák igazgatóit a szecessziós jellegben épült, marosvásárhelyi Városházán  .

Mint elhangzott ez a találkozó rengeteg lehetőséget nyújt úgy a diákok, mint a tanárok számára. Nézőpontok, képzetek, különböző szokások, stílusok. Az ember azt hinné ennyi iskola különböző szivárványskáláin nehezen kapni közös pontot de ez a találkozó tökéletesen ellentmondott a felvetett kijelentésnek. Mindegyik Bolyai nevet viselő iskolának létezik közös magja, szülőföldje. Ezt nem kell a két híres matematikusig visszavezetni hisz a Bolyai iskolák mentalitása, az úgynevezett “Bolyais szellem“, mind-mind magja az intézményeknek.

A már említett  “Bolyais szellem”-et hűen tükrözték az eseményt színesebbnél színesebbé tevő, valamint hagyományörző jelleggel rendelkező, dalok, amelyeket a Kájoni János furulyaegyüttes mutatott be, László József tanár kezdeményezésére, a Bukovinszky Csáky Mátyás által elszavalt, Bolyainak emléket állító vers.

Természetesen az esemény mindenkinek mást-mást jelent, sokak számára “hazaérkezést”, lelkesedést, lehetőséget arra, hogy a diákok megismerjék a sokszínűséget, megbecsülést, viszont az biztos, hogy mindenkihez eljutott a találkozó talán legjelentősebb mondata, amely akár válasza lehetne a Király László által feltett költői kérdésnek,- “mennyit kell vándorolni egy igazi mondatért”- , mert az évek múlhatnak, de a lelkesedés örök!

Tordai Aletta, X.E