Szerintem a kamaszkor minden gyerek életében egy érdekes, izgalamkkal teli időszaka. Ez a pár év a gyerekkortól a felnőttéválásig, talán az egész életünk egyik legszebb része. Nem kell még nagy, fontos döntéseket meghoznunk, de nekünk sem könnyű. A többség most kezd el nőni, fejlődni. Igaz, néha hisztisek és kibirhatatlanok vagyunk, de ez az időszak minden ember életben jelen van. Mindenki volt, van vagy lesz egyszer kamasz.

Számomra a kamaszkor egy “hosszú út, melyen az események sűrűjében néha elveszek”, hisz minket, tinédzsereket, “visz magával az ár”, s egyszercsak észrevesszük, hogy felnőttünk.

Sikó Krisztina, VII.osztály

“Mindig büszkén válaszoltam arra a kérdésre, hogy ” Melyik iskolába jársz?”, hiszen 5. osztályos korom óta tanulok a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban. Nem is tudom elképzelni, hogy egy más iskola diáklánya legyek. Az iskola kapuin kivűl is velem van a “Bolyai szelleme”, mivelhogy igyekszem egy elitt líceum tanulójaként viselkedni. Meggyőződésem, hogy az iskola is besegít a felnőtté válásomban. Ez a líceum messzire nyúló történelemmel rendelkezik, és ezt nem sok iskola mondhatja el magáról. Az olyan személyek, akik tisztában vannak az igazi értékekkel, mindig felnéznek egy Bolyaiba járó diákra, akik pedig, lenéznek minket, mert mi tudunk is valamit, azok még a tekintetünket sem érdemlik meg. 🙂 “

Kárp Andrea

XI . A Osztály

           ,,Már többször tapasztaltam, hogy valahányszor megkérdezték, hogy milyen líceumba járok a „Bolyai” szó hallatán elkomolyodott arccal beszéltek továbba és teljesen més szemszögből viszonyultak hozzám. Az iskola arculata , eredményei, nagyban tökrözik a diákok jellemét is.

            A líceum befolyása végülis a környezettől függ, ahol éppen vagyunk és az emberek mentalitásától. Mindenki másképp tekint ránk, de szerintem mindenképpen büszkék lehetünk arra, hogy itt diákok lehetünk és ezt bármikor, bármilyen helyzetben fel kell vállalnunk.”

Orbán Eszer-Antónia

XI . A Osztály

           ,,Az, hogy bolyais vagyok nem feltétlenül egy létmeghatárzó elem számomra. Inkább a fordítottja érvényes: az életemet alakítottam úgy, hogy az bolyaishoz méltó legyen. Iskolán belül elsősorban a tanulásra való összpontosítás és a fegyelem jellemző rám, de teret engedek a szórakozásnak is, amikor azt a helyzet megengedi. Iskolán kívül is nagyjából ez jellemző rám, próbálok minél fegyelmezettebben és kötelességtudatosabban élni, bárhol legyek. Nem kedvelem az egyesek által választott „nagymenő” stílust, soha nem tudnám magamat többre tartani, mint bárki mást. Úgy gondolom, hogy bolyaisnak lenni inkább felelősség, mint kitüntetés, mert nem az iskola választott minket, hanem mi választottuk azt, ezért kell annak megfelelően élnünk.”

Tamás Zsolt

XI . A Osztály