Március 15-e minket, magyarokat, egységesen és örökösen összetart. Nem csak egy dátum, amely feledésbe vész egyszer, hanem indok arra, hogy visszatekintsünk a régmúltra és megemlékezzünk elődjeink hősiességéről. E nap történelemről szól, küzdelemről, bátorságról, függetlenségről és mindenről, ami a múltból merített tanulságot és a jövőbe vetett hitet jelenti.

Petőfi Nemzeti dala vagy Irinyi 12 pontja csak néhány elem azok közül, amelyek újra felébreszthetik öntudatunkat, hogy magyar vér folyik bennünk és céljainkért küzdenünk kell. Idén pedig az iskola célja ismét az volt, hogy hűen megemlékezzünk a szabadságharc eseményeiről, személyiségeiről, a közönség elé tárva a magyar nemzet jelképeit, büszkeségeit és meghatározó elemeit. A Hajdú Zoltán tanár úr által szervezett március 15-i előadáson megismerhettük a nép kiemelkedő egyéniségeit, valamint történelme fordulópontjait a szabadságról, hovatartozásról és otthonról valló versek, történetek, beszámolók, illetve zeneszámok révén.

A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium igazgatóinak lelkesítő nyitó beszédeit követően a tanulók verseket szavaltak, illetve énekeltek, majd a két iskola diákjai különféle bemutatókat tartottak a zászlóról, vérszerződésről, koronázási jelvényekről, himnuszról, de a honfoglalásról és a Fehér-ló mondájáról is, melyek betekintést nyújtottak az őstörténelmünket meghatározó eseményekbe és az általuk képviselt értékeinkbe. A „nemzet imádságai”, a magyar, székely valamint ősszékely himnuszok elénekléséről a Református Kollégium kórusa és vezetőjük, Enyedi Csaba gondoskodott, különlegessé téve az előadást magasztos hangjukkal.

A műsor tetőpontja minden bizonnyal iskolánk néptánccsoportjának lendületes és életteli tánca volt, amely a hagyományőrzésről illetve ennek ápolásáról árulkodott. Az előadás záró részében az összetartást, a célba érést a közös éneklés hangsúlyozta ki, amikor a díszterem a tanárok és tanulók hangjától zengett Máté Péter alkotása, Ez itt az én hazám dallamára.

Végül a másfél órányi, magyar múltat és jelent egybefonó megemlékezésünket egy szívhez szóló Kosztolányi Dezső idézettel zárták bemondóink: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.”

Portik Kriszta, X.A