Tisztelt Közönség,

Kedves Tizenkettedikes Diáktársaink!

A főkapu nemsokára kitárul, és Ti, 300-an, kiballagtok rajta. Ballagtok… az erős ’b’ és ’g’ között lágy ’ll’-eket hordozva, az ’a’ mély ünnepélyességével.

Különleges érzés látni ezt a bennetek ébredő és kisugárzó ünnepélyességet, melyet nem a külsőségek és a felszínesség határoz meg, sokkal inkább az érzések, gondolatok, viszonyulások.

Ezt mi teljesen felfogni még nem tudjuk, de azért érezzük, hogy ballagáskor minden kissé lelassul. Az őrült tempó, a féktelen rohanás nyugodt, megfontolt lépésekre vált át. Ma van időtök körbenézni, és rácsodálkozni eddig lényegtelennek tűnő dolgokra. Ma megérzitek, ha lengedez a szellő; meghalljátok az ünneplő tömeg moraját; elgondolkodtok azon, hogy milyen messze elhallatszik a nektek szóló taps; észreveszitek, hogy az iskola falai milyen kedvesen-védelmezőn ölelik körül az udvart, és elmosolyodtok azon, hogy ez mennyire csodálatos. Ma jelentősége van minden érintésnek, ölelésnek, mosolynak. Ma különös élességgel törnek fel a múlt emlékei, s lehetségesnek tűnik a jelen minden pillanatát megélni.

Aztán kiléptek a kapun. Fületekben még visszhangozni fog egy ideig az utolsó csengőszó, de elhalkul az is fokozatosan, s hunyorogva álltok majd a kitárult láthatár előtt. És ismét fel fog gyorsulni minden. Nem lesz idő tétovázni. Mindenki előtt ott áll majd egy külön út, a saját kis életvonala. Egyesek őrjítő sebességgel vágnak majd neki, mások megfontoltabbak lesznek. Párhuzamosan törtök majd a végtelenbe, de a Bolyai név gondoskodni fog róla, hogy valahol ismét találkozzatok.

Ballagjatok majd egyet akkor is… ballagjatok néha. S ha befogadóbban, elfogadóbban körbenézve megéltétek a pillanat varázsát, üzenjétek majd rohanó hétköznapokbeli önmagatoknak Márai szavait: Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.

Köszönöm, hogy meghallgattátok ezt a néhány gondolatot. A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. évfolyama nevében köszönöm nektek, hogy négy évig előttünk járva utat mutattatok, felhívtátok figyelmünket az értékre, az érdemesre. Kívánok nektek tántoríthatatlan hitet és kitartást, nagyratörő célokat és kalandvágyat, elfogadást és szeretetet.

Köszönöm a figyelmet!

Kiss Anna XI.osztály

További képek a képgalériában láthatók.