… az osztályt talán meg is viselte 4 év együttlét. Amilyen szomorúan búcsúztatott el minket a Tanci, olyan szomorúan fogjuk elhagyni utolsó vizsga után a termet. A termet, melyben először volt és utoljára lesz együtt az osztály. A cél ugyanaz: a bejutás. A különbség, pedig csak annyi: 8 éve azért küzdöttünk, hogy összekerüljünk, most pedig azért, hogy minél nagyobb jeggyel minél több lehetőségünk legyen szétkerülni. 

Ahogy az engem megelőző szövegben is elhangzott a kérdés, fog-e hiányozni az osztály?, úgy vélem mindenkinek, bármennyire próbálja bújtatni, fog hiányozni a “szolgi kaja!”, a “Boró, tanulj”… meg a többi szállóige. De ha ez nem is, akkor a reggeli házimásolás, a délutáni facebookos viták: hogy írjuk-e meg a házit másnapra, a nyári locsolkodás, a téli hógolyózás. Bizony, ennek mind vége lesz és egy új osztály fog hívni az udvarra, locsolkodjatok a napon, s te mész, nem tudod miért, csak annyi tudsz, hogy ez már nem lesz olyan, mint rég. És ahányszor elmész majd a 63-as terem előtt és látod a kissebbeket, rohangálni, sarokban hasdörzsiket adni, büszkén mondod: én is ilyen voltam… Ők meg csak nézik, hogy milyen dilis ez a 12.-es, aki csak ott ácsorog az osztályuk előtt. És majd, amikor nekik is sikerül majd betörni a táblát, jönnek rá, hogy ez az osztály nem csak az övéké.

Úgy gondolom, hogy mivel száz szónak is egy a vége … Na! Azon véleményen vagyok, hogy a sok ünnepi beszéd csak nehezebbé teszi ezt a búcsúzkodást, hát részünkről be is fejeztük.

Mindent köszönünk!

Gáspárik Márton Pál 

 További képek a képgalériában láthatók.