Kedves olvasóm! Nehéz több iskolás évet, jót és rosszat egy papírlapra összezsúfolni.Szeretném, ha megértenéd, miért vagyok hálás, szomorú és mégis bizakodó, ha a Diákszövetségre gondolok. A DSz olyan volt sokunknak, mint egy tükör. A tükörben sem mindig azt látod, amit szeretnél látni, de sokszor észreveszel dolgokat, amire azelőtt nem volt lehetőséged. Ezért örvendek, hogy ezelőtt egy évvel, szinte a véletlenül és váratlanul bekerültem a BDSz elnökségébe. Beugrik a Tavaszi bál, a Diákszervezeti tábor, a képzéshétvégék, az Évnyitó gyűlés, a BDSzerdák, az elnökségi gyűléseken elfogyasztott rengeteg kávé, és ami kilencedikes korom óta álmom: a Csocsóbajnokság. A DSz egy hangulat, egy színes folt és egy óriási eredmény a licista éveinkben.Ha tehetném, egyenként megköszönném a segítséget mindenkinek, aki velünk volt az elmúlt egy évben. Hálás vagyok a többi elnökségi tagnak a türelemért, a DSz-nek az élményekért, a sok dologért, amit tanultam az emberektől és az emberekről. Szomorú csak azért vagyok, mert vége.Bizakodó meg azért mert látom, hogy milyen vagány, talpraesett csapatot hagyunk itt. Sok sikert, kitartást nekik! Annak meg, aki azon gondolkozik, hogy csatlakozzon-e a BDSz-hez, csak ajánlani tudom. Egy ilyen kalandot kár lenne kihagyni.

Marosvásárhely                                                       Szilágyi Réka

2014. 03. 01.                                               leköszönő „ügyvezető alelnök”