Körültekintek.. Mennyire más most az iskolaudvar, az egykor félelmetesen magasló falak ma ünneplőben állnak, a hely összezsugorodott és az idő is tömör. Iskolánk világa olyan kicsi és mégis mennyire hatalmas, annyi merész álom született itt és még megannyinak helye van. A magunkra- és egymásratalálás fészkét hagyjuk el ma. Mit viszünk magunkkal a Bolyaiból? A lebegő képeket: osztályterem és szünetek, félhomályban az iskolafolyosó, kilátás az utolsó emeletről. Számunkra a múló pillanat hangulatát hűen felidézhetik diákkorunk képei, iskolaillat a nagy hangzavar és a dallam, a csengő szava. Ezen a héten sokszor felfigyeltem rá és azon töprengtem milyen lehet majd a ballagásunk napján hallani azt a hangot, mely olykormegnyugtat vagy éppen ránkszól, hogy adjuk be a kész munkát. Az elmúlt négy év során a csengő hangja mindig egy új érzést keltett bennünk és így van ez ma is. … FOLYTATÁS

„ Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;

            Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;

             Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;

Merész leszek, mert annak kell lennem;

Barátja leszek mindenkinek – ellenségnek, társtalannak;

            Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;

            Alázatos leszek, mert ismerem gyengéimet;

            Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek.”

Howard Arnold Walter

Gáll Anna, XII.A

Szántó Judit-Katalin, XII.B

Tovabbi képek,  fotók a végzősökről

Ballagási videó