Evelyn a 9. A osztály komoly és mégis mosolygós gólyalánya, aki el sem tudta volna képzelni a napjait más iskolában, örömében még sírt is, amikor megtudta, hogy a kilencediket is ugyanitt kezdheti el.

A Gólyabál csupa pozitívum: bátrabb és nyíltabb lett az emberekkel. Habár nem vár el különösebben semmit, minden erejét igyekszik belefektetni, hogy egy kreatív és emlékezetes műsort tudjon a közönség elé tárni. Éppen ezért párjával figyelnek egymásra, igyekeznek, hogy senki se unatkozzon majd november 7-én. A színpadon való szerepléstől nem fél, volt már része tömeg előtt megjelenni, a mentorok pedig nagyon sokat segítenek abban, hogy a siker ne maradjon el. A próba a nap legjobb pontja, ahol annyi mindent lehet tanulni és ez kihívás számára. A cirkusz szerinte a komolytalanság, az egyediség keveréke.

Picit vonakodott attól, hogy jellemezze magát, de végül megszületett a három szó: törekvő, szókimondó, kedves. Imád táncolni. Ha a világon bármit megtehetne, láthatatlanná válna és repülve menne el a Himalája tetejére. Igen kreatív választ adott arra, hogy hová rejtene el egy elefántot: a Niagara- vízesés mögé. Úgy látszik, Gólyalányunk szereti a szép helyeket.

A zsűrit az „Én vagyok a legjobb, mert van tapasztalatom a táncban, és sok munkámat belefektettem abba, hogy én legyek a legjobb.” mondattal győzné meg. Szorítsunk Evelynnek, hogy így is történjen.

Dósa Sarolta, X.A