Tanévzárós pillanatok – 2016
- Elhalasztanád a vakációt?
- Nem!!! Én örülök a nyárnak!
- Minek örülnél jobban, ha hosszabb vagy rövidebb lenne a vakáció?
- Jó így!!!
Tanévzárós gondolatok bővebben…
Mindenkinek jó vakációt!
Ballagás – 2016
Elmenni. Talán nem tudjuk jelen pillanatban átérezni ennek súlyát. Megszoktuk, hogy annyi minden csak úgy történik, anélkül, hogy kitüntetett jelentőséget tulajdonítanánk neki. Vannak dolgok, amiknek egyszerűen meg kell történniük – gondoljuk. Nem is tévedünk olyan nagyot, viszont a dolgok szükségessége nem vonja maga után azok magyarázásának és megértésének szükségtelenségét. Hajlamosak vagyunk sok mindent túlmagyarázni, a lényeges dolgokkal pedig kevesebbet foglalkozunk.
Elengedni. Rólunk is szól ez, de a szülőkről is, tanárokról is. Tudom, sok gondot okoztunk, ugyanakkor tudom, hogy örömet is. Az elválás mindig ráébreszt arra, hogy mennyire értékes az, amit hátrahagyunk. Ezen a napon a legfegyelmezetlenebb osztálytárs is megmozgat valamit a tanár szívében: tapasztaltam. Sokszor voltunk rosszak, zúgolódtunk, vitatkoztunk, de mégiscsak, valljuk be: együtt és egymásért tettük. Ezt kívánjuk a jövőben is tenni, drága szülők, tisztelt tanárok, kedves diákok: együtt és egymásért élni, egymást segíteni és őszinte hálával visszagondolni arra az időszakra, amelyet most magunk mögött hagyunk.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a Református Kollégium és a Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai nevében szeretném megköszönni a tanáraink segítségét, azt hogy bizalommal és türelemmel fordultak felénk. Köszönöm, hogy bátorítottak s elismerésben részesítettek bennünket. Higgyék el, hogy ha nem is mutattuk ki ezt őszintén, nagyon sokat jelentett számunkra!
Kedves diáktársak, köszönöm, hogy egy egészséges és befogadó közösség tagjaivá válhattunk, köszönöm a sok boldog, humoros pillanatot, amelyben bennünket részesítettek! Ez úton szeretném megköszönni a 11. osztályos diákok támogatását, hogy feldíszítették az osztályainkat, ám szól ez a köszönet az összes többi diáknak, akik mellett megtiszteltetés lehetett a legidősebbeknek lenni egy évig.
Drága szülők, köszönjük a sok fáradalmat, a belénk vetett bizalmat, az értünk hozott áldozatot. Úgy gondolom, egyelőre nem tudunk kellően hálásaknak lenni, de idővel meg fogjuk érteni, mit is jelent gyereket nevelni, aggódni érte, olykor könnyeket hullajtani érte. Köszönjük szépen!
Jakab István, XII.A – Ballagók Beszéde – teljes ünnepi köszöntő
Álmok helyett célokkal – ballagási beszámoló a Népújság hasábjain
Az utolsó séta – videó felvétel
Tanár-Diák záró foci mérkőzés – 2016
Régóta hagyomány a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban a pedagógusok és diákok közti mérkőzés, amely az idén sem maradhatott el, hiszen már napok óta színes, örömmel és meglepetésekkel teli hagyományőrző tanár–diák labdarúgó-mérkőzéseknek lehettünk tanúi a Fülöp Györgyről elnevezett sportbázison.
Tovább olvashatjuk a Népújságban.
WER WEISS WAS?
Június 7-én szervezték meg iskolánkban a NÉMET KI MIT TUD?-ot.
A versenyző csapatok előzetesen egy válogatón vettek részt, mely során kiválasztottak 6 csapatot. Így június 7-én, a díszteremben mérhették össze némettudásukat a csapatok különböző feladatokban. Megtekinthető volt minden csapat bemutatkozó videója, ezután különböző kérdésekre kellett válaszolniuk, majd az improvizációra is sor került.
A zsűri tagjainak (Gál Enikő némettanárnő, Jánosi Ágnes némettanárnő és Marton László 12.B osztályos diák) nehéz dolga volt, ugyanis minden csapat kiválóan teljesített.
Díjazottak:
I.díj: Magyari Zsuzsanna, Fischer Otto, Nagy Antal (X.E)
II.díj: Belza Tímea, Székely Orsolya, Szekernyés Tünde (X.B)
III.díj: Dávid Adrien, Kentelki Márton, Rigmányi Zsombor (IX.B)
Köszönettel tartozunk Gál Enikő tanárnőnek és a XI.B és XI.D osztályoknak, hogy megszervezték ezt a felejthetetlen NÉMET KI MIT TUD?-ot.
Búcsúdal
A végzős diákok tanéve utolsó hétfőjén sok fehér inges ballagó fürkészte kiváncsi szemmel mi készül az udvaron nagyszünet elején. A technikusok fürgén dolgoztak, hogy minnél előbb kihangosítva legyen és elkezdődjön a „meglepetés”.
Mire az ünnepeltek kiérkeztek, a Bolyai Zenekör egy kis töredéke is mikrofonokhoz állt és hangolgatta hangszereit. Majd Szőcs Boróka, XI. B osztályos diák, a zenész csapat nevében is elkezdte búcsúbeszédét, buzdította a ballagókat, hogy minden egyes hátralevő percből a legtöbbet, legjobbat hozzák ki. Végül hozzátette, hogy a dalok sokkal inkább az új kezdetre bíztatják őket, hiszen a ballagás újabb élményeket tartogat számukra. Gondolatait jókívánságokkal zárta: „Kívánjuk, hogy azon az úton járjatok, amelyet megálmodtatok!”
Ekkor fölhangzott az első dal, amelyet mosolyogva és meghatódva hallgatott az ünnepelt közönség. Mire a Menj az úton ének sorai is felcsendültek jobban fénylettek a fiatal szempárok, néhányan pityeregni kezdtek, talán a felismeréstől, hogy hamarosan elhagyják a második otthonná vált Bolyait, vagy csupán a pillanat meghittségétől. De mindnyájan a záródal végére, a vidámabb Gyermekembert hallgatva, újra mosolyogtak és boldogan tapsolták a dallamos meglepetést.
„Csak tanulj és taníts, hogy majd tanítva megtanuld: a helyed ott van, ahol szeretnek”
„Hosszú az út, menni kell,
a szivemet vinni és hagyni kell,
az emlékeimmel ébredek és alszom el.”
(Dumitru Hadassa XI.H)