Pénz az iskolának
Ezzel a versennyel akár 10.000 eurót is tudnánk nyerni az iskolának. Mindössze annyit kell tennetek, hogy a linkre kattintva válaszoltok néhány kérdésre, és kitöltitek a személyes adataitokkal. Amennyibena válaszok 55%-a helyes, kaptok egy pontot, amit felajánlhattok az iskolának (a nevét románul kell beírni, idézőjel nélkül). Amelyik 3 iskola a leghamarabb eléri az 1000 pontot, az kapja a pénzt. Ezért fontos lenne, hogy minél többen kitöltsék. Szóljatok a szüleiteknek, nagyszüleiteknek, ismerősöknek, bárkinek aki elmúlt 15 éves.
Dsz tábor egy kilencedikes szemszögéből
Nagy izgatottsággal indult el Vásárhelyről a busz a BDSZ táborba, ami idén először nem három, hanem négy napot tartott a diákok legnagyobb boldogságára. Résztvevőként a tábor nem csak egy életre szóló élményt nyújtott, hanem betekintést is nyerhettünk a rendezvényszervezés világába.
A tábormegnyitó után elrendezkedtünk a házakban, amelyek nagyon jól felszereltek voltak, otthonosnak éreztük. Az első este inkább az ismerkedésről szólt a csapatépítő és ügyességi játékokon keresztül. Igazán csak péntek reggel vette kezdetét a tábor, miután a reggeli friss levegőben mindenki felébredt a tornának köszönhetően. Reggeli után az első képzés következett. Nagy vonalakba felvázolták a rendezvényszervezés csínját-bínját, miután a résztvevők ki is próbálhatták magukat egy rendezvény gyorsan történő megszervezésében. A teaszünet alatt újból ismerkedett a csapat, ezeknek a kis szüneteknek köszönhetően tértünk egy jó csapatként vissza DSZ táborból. Ezt követően kivonult a társaság a szabadba egy kicsit mozogni, ugyanis az idő is nagymértékben kedvezett nekünk. A kültéri játékok alatt is kialakult a felejthetetlen hangulat, jó volt ennyi emberrel együtt szórakozni. A nap további részében még részt vettünk egy képzésen, ami az arculatról szólt, ezt is követte egy gyakorlati foglalkozás, az estet pedig vitakörrel és tábortűzzel zártuk, utóbbin pedig együtt énekelt az egész nagy csapat. Másnap ugyancsak reggeli tornával ébredtünk, és a fáradság ellenére a lelkesedés még mindig nagy volt; ami egy előnye volt a tábornak az, hogy mindenki odatette magát a programokhoz. A szombat reggel játékokkal telt, ebéd után meg szabadtéri program, amit a tábor fénypontja követett. A szimulációs játék. Résztvevőként nem tudtuk pontosan, miről lehet szó, aztán miután megtudtuk a játékszabályokat, nem is gondoltuk volna, hogy milyen nehéz feladat előtt állunk. Négy óránk volt megszervezni egy teljes eseményt, kérvényeket kellett írnunk, szponzorokat keresni a rendezvényünknek, és reklámozni azt. Mindezt megnehezítette a szervezők által vállalt szerep, akik a való életet megtestesítve előszeretettel dobták vissza kérvényeinket több alkalommal is. Ezen a játékon keresztül sikerült egy letisztultabb képet kapnunk a BDSZ munkásságáról és arról, hogy milyen nehezen jöhetnek létre a számunkra természetes rendezvények is. A játék lezárultával buli kezdődött, és meghonosítottuk a DSZ történelmében a „Just Dance” partikat. Vasárnap lezárták és kiértékelték a tábort, aztán meg hazaindultunk.
Résztvevőként, nagyon sok emlékkel és új dologgal tértem haza a táborból, sok embert sikerült megismernem, és nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek az egészben, mert a végére egy olyan családias hangulat alakult ki, amit szerintem nem sok diákszövetség tud megvalósítani.
Lukács Henrietta, IX.C
Köszönjük a támogatást a Communitas Alapítványnak!
Megvan a BDSZ új elnöksége
2016. november 22-én sor került a Bolyai Diákszövetség tisztújítására, valamint az alapszabályzat újításra. Megváltozott az elnökség struktúrája is.
Az új elnökség:
Elnök: Tempfli Ákos
Alelnök: Dávid Szilárd
Arculati referens: Farkas-Hegyi Beatrix
Külügyi referens: Boga Balázs
Titkár: Székely Orsolya
Vezetőségi tagok:
Horváth-Kovács Mátyás
Iszlai András
Markó Balázs
Nagy Dávid Márk
Tiszteletbeli elnök: Molnár Eszter
Tiszteletbeli tagok: Bukur Tamás, Török Enikő
A 60 évvel ezelőtti névadásra emlékeztünk
A mai diákok számára magától értetődő, hogy iskolánk híres tanárának, Bolyai Farkasnak a nevét viseli, holott az egykori Református Kollégium 1957-ben, fennállásának négyszázadik évfordulóján vette fel csupán ezt a nevet. Akkoriban ez nagyon fontos lépésnek számított, hiszen iskolánkat az ’50-es években Iosif Rangheţ kommunista pártvezérről nevezték el. A 60 évvel ezelőtti névadásra emlékeztünk ünnepélyes keretek között, november 17-én a díszteremben. Az ünnepségen az iskola diákjai mellett meghívottként a névcserét átélt öregdiákok is jelen voltak.
Dr. Bálint István igazgató köszöntőjét követően prof. dr. Gyéresi Árpád, a MOGYE nyugalmazott egyetemi tanára osztotta meg velünk, milyen volt az ő idejében a diákélet. Humoros történeteivel megnevettette a hallgatóságot, és visszarepített minket abba az időbe, amikor iskolánkba csak fiúk járhattak és a világháborúban megrongálódott épület javítása miatt más tanintézményekben tartották az órákat. Beszédében kiemelte az iskolában uralkodó fegyelmet és megemlékezett azokról a tanárokról, akik mély nyomot hagytak a diákokban.
Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákok Baráti Köre nevében emlékezett arra a történelmi pillanatra, amikor Bolyai Farkas születésének 100. évfordulójára készülve dr. Kozma Béla, iskolánk egykori igazgatója, kérte, hogy az intézményt Iosif Rangheţ helyett, a Református Kollégium egyik leghíresebb tanáráról nevezzék el. A Bolyai Farkas jelentőségét népszerűsítő mozgalomnak olyan hatása volt, hogy az akkor tartományi pártvezetés beleegyezett a névcserébe.
Az ünnepélyt verses-zenés műsor zárta.
Elsőnek a Kályoni János furulyaegyüttes lépett fel, szavalt László Otília (XI.F), Köllő Magor Örs (XI.E), Madaras Mónika (XI.F), majd a Bolyai Zenekör előadásával folytatódott és Bíró Hanna (XI.B) versmondásával zárult az előadás.
A megemlékezés visszatekintést nyújtott iskolánk történetére, ami azért fontos, mert a jövő építéséhez ismernünk kell a múltunkat is.
Pávai-Marossy Zsófia, X.E
A hála és a tisztelet jegyében – olvashatjuk a Népújságban
Kiadta a MAKOSZ a Diákstatútum hivatalos magyar nyelvű fordítását
A Statútum tartalmazza a diákok alapvető jogait és kötelezettségeit. Olvasását és betartását mindenkinek ajánljuk. Itt található meg:
Névadási évforduló
1956. november 16-18 között, Bolyai Farkas halálának 100. évfordulója alkalmából, három napos megemlékezést rendeztek, melynek keretén belül, bejelentették, hogy a kormány döntése értelmében az ősi iskola felveszi leghíresebb professzorának nevét. Az ötlet az akkori igazgatótól, Dr. Kozma Bélától szármozott.
Eme rangos esemény 60. évfordulóját ünnepelte meg, november 17-én, a tanintézmény diáksága és tanári kara, a díszteremben szervezett előadás által. A rendezvényen beszédet tartott, Bálint István, igazgató úr, Dr. Gyéresi Árpád, volt diák és Ilyés Attila, az Öreg Diákok Baráti Körének képviselője. Szavaikból megtudhattuk, milyen is volt az intézmény hangulata 60 évvel korábban, valamint azt, hogy mennyire voltak nehezek a törekvések az új név felvételére. Az előadás hátramaradt részében, iskolánk furulyaköre és zeneköre, vidám dallamokkal, míg Madaras Mónika (XI.F), Köllő Magor Örs (XI.E), László Otília (XI.F) és Bíró Hanna (XI.B), versmondással szórakoztatta a közönséget.
Végezetül, elhangzott , hogy mit is jelent valójában a Bolyai-szellem. Dr. Kozma Béla, volt igazgató szavaival élve : “ Zászló, melyet mi tűztünk ki lelkünk várának ormára: mi, a Bolyaiak utódai. Ők egyesítik mindazt, ami érték, Erdély és Európa szellemiségében … A Bolyai-szellem híd Marosvásárhely és Göttinga, Marosvásárhely és Európa között. Világít, figyelmeztet, megvéd és kötelez.”
Portik Sándor, XI. A
KRAKKÓI EMLÉKKÉPEK
2016. november 4-én reggel fél kilenc és kilenc óra között a Bolya 39 diákja megérkezett Krakkóba, Lengyelország volt királyi fővárosába.
A királyi vár, a Wawel meglátogatásával kezdtük a sétánkat, ott is a Wawel – vagy Szent Szaniszló – székesegyházat jártuk be.
Díszes kriptáival, kicsiny, de mégis tágas tereivel mindenkit elvarázsolt a szépsége. Felmásztunk a székesegyház tornyába, ahol a Zsigmond harang nyelvét megfogva mindenki kívánhatott egyet-egyet, már ha hisz a babonákban. Mindenesetre bolondság lett volna kihagyni. Lementünk a kriptába, ahol többek között megtaláltuk Báthory István sírhelyét is (érdekes, hogy ő nem csupán Erdély fejedelme, hanem lengyel király is volt – beházasodott az uralkodói házba), majd nem csupán a föld alatti, hanem föld feletti emlékét is megtekintettük (igaz, csak kívülről, mert csak imádkozóknak fenntartott kápolna)- megcsodáltuk vörösmárványból készült síremlékét. Ugyancsak a templom belsejében meglátogattuk Szent Hedwig magyar királylány és lengyel királynő sírját és a neki készült feszületet, végighallgatva a nevéhez fűződő legendát – ami ebben az esetben igaz történeten alapul.
Ezek után lesétáltunk a főtérre, ahol egy páran bementünk a Szent Mária „Mariacki” templomba. Megnéztük híres, aranyozott, fából faragott szárnyasoltárát és volt egy kis időnk végigcsodálni a templom freskóit, különlegességeit.
Maga a templom a 13. században épült, a 14. században viszont gótikus stílusban építették át. A templom tornyából minden órában felharsan a trombitaszó. A legenda szerint, amikor a mongolok megtámadták Krakkó városát, egy trombitás a templom tornyából észrevette a közeledő sereget és játékával figyelmeztette a város lakóit. A lakók így megmenekültek, viszont a szemfüles trombitást lelőtték. Az ő emlékére játszanak még mindig a templom tornyában és hirtelen haláláért sosem fejeződik be a trombitajáték.
Harmadiknak a Jagelló Egyetem régi, ma múzeumként használatos, eredeti épületét, a Collegium Maiust tekintettük meg.
Bemenetel előtt végignéztük, ahogy az óra (amely minden 60 perc után kinyílik, eljátssza a Gaudeamust és hírességeket sorakoztat fel) teljes pompájában kitárulkozik, majd továbbhaladtunk és bementünk a múzeumba.
Végigvezettek a termeken, ahol megtudhattuk, hogy Szent Hedwig királynő jóvoltából újult meg az egyetem (először Nagy Kázmér király indította el, viszont az csupán hat évig, a király halálának időpontjáig maradt fent), mivel halálakor pénzét, ruháit, ékszereit, sőt a koronázási ékszereit is az egyetemnek ajánlotta fel – férje, Jagelló Ulászló pedig kívánsága szerint cselekedett, így az összegyűlt összegből újra lehetett indítani az egyetemet. Hedwiget pedig fából készült jogarral és országalmával temették el, ami a mai napig ki van állítva a Szent Szaniszló székesegyházba a lengyel nép hálája jeléül. Többek között azt is megtudtuk, hogy mit tehetett és mit nem tehetett egy tanár abban az időben, hogy miért kell ülve aludni, hallottunk Kopernikusz tanulmányairól és megtekinthettük az egyik első olyan földgömböt, amely tartalmazza Amerikát (igaz, az Madagaszkár alatt helyezkedik el).
Ezután összeszedtük magunkat és elsétáltunk a város másik oldalán fekvő Oskar Schindler gyárhoz, amelyből múzeumot készítettek. A kiállítás a krakkói polgárok életét mutatja be a náci megszállás alatt, 1939-től 1945-ig. Ebben az időben a város zsidó származású polgárait gettóba tömörítették, elzárták a külvilágtól és a majd’ egyetlen biztos kiút a halál volt.
Schindler gyárában csak zsidó nemzetiségűeket alkalmazott. Elérte, hogy a neki dolgozók ne a gettóban, hanem az ő szállóiban lakjanak. Az ő gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. A dolgozók kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettókban, nem verték, nem gyilkolták az embereket, és ami még fontosabb – senki sem került Auschwitzbe.
Amikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették, így Schindler gyára sem maradhatott. Nagy erőfeszíteések között, sok befolyással elintézte, hogy a Szudétavidéken folytathassák a munkálkodást. A gyár költöztetése alkalmából írodott Schindler híres listája, amely több, mint 1000 nevet tartalmaz. Gyerekekét, felnőttekét, időseként egyaránt. A gyermekeket általában 15-20 évvel idősebbnek, míg az öregeket 15-20 évvel fiatalabbnak tüntették fel. Az orvosok, jogászok neve mellé szakmunkási végzettséget gépeltek a hatóságok megtévesztése céljából.
1945. május 8.-án Schindlernek menekülnie kellett, ekkor dolgozóitól egy gyűrűt kapott, amibe a „Wer nur ein einziges rettet, rettet die ganze Welt” („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”), mára már ikonikussá vált mondatot vésték.
A múzeum maga óriási hatással van az ember lelkületére. Nagyon szépen, érthetően mutatja be a történteket, bábuk, figurák segítségével élethűnek, hozzánk közelinek érezhetünk mindent. Engem személy szerint nagyon megfogott.
A gyár után szabadidőt kaptunk, amikor bejárhattuk Krakkót este. A csodás fények közt sétálva biztosan mindenkinek maradt egy-két jó emléke.
A székesegyház bejárata
Kilátás a Zsigmond-harang mellől
A híres szárnyasoltár
A templom mennyezete
A Collegium Maius udvara
A Collegium Maius udvara
Nevek a Schindler listáról
Fotók és szöveg: Pávai-Marossy Zsófia (X.E)
Egyetemi nyílt napok Marosvásárhelyen
2016. november 11-13 között, a marosvásárhelyi egyetemisták, XIII. alkalommal szervezték meg, az egyetemi nyílt napokat. A rendezvény keretein belül, a résztvevőknek, lehetőségük volt meglátogatni a marosvásárhelyi Sapientia, Színművészeti, valamint Orvosi és Gyógyszerészeti egyetemet, és különböző információkra tehettek szert, úgy az egyetemi felvételivel kapcsolatba, mint a különböző humán vagy reál tudományokat illetően. A rendezvény célja, az egyetemi élet bemutatása, valamint a különböző szakok iránti figyelemfelkeltés volt, a XI-XII-es diákok körében. Ugyanakkor, a hétvége során, folyamatosan jelen volt a jókedv valamint a játék is, és barátokat is nagyon könnyen lehetett szerezni.
Az eseményre, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai mellett, számos erdélyi városból érkeztek érdeklődők (pl. Szatmárnémeti, Nagyenyed, Kovászna). Talán ennek köszönhetően sikerült megdönteni az eddigi részvételi rekordot.
Úgy gondolom, hogy a rendezvény, a bizonytalan diákok számára, egy iránymutató volt, a pályaválasztás szempontjából, de ugyanakkor, minden résztvevő, legfőképp tapasztalatot szerezhetett, hisz minden szakterem feltérképezése után, valami újat lehetett tanulni.
Portik Sándor, XI.A
Auschwitzban jártunk
Miután átsétáltunk a szögesdróttal körülvett kapu alatt, amin gusztustalanul ironikus felirat hírdette: “Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz), kezdtük felfogni, hogy hol is vagyunk…
A második világháború idején öt éven át keltett félelmet az auschwitzi tábor híre és neve a hitleri Németországban.
1940-ben a lengyel politikai foglyok részére nyitották meg a tábort, amely kezdetben megfélemlítést és a lengyel nép megsemmisítését szolgálta. A hitleristák egész Európából szállítottak ide különböző nemzetiségű foglyokat: cseheket, jugoszlávokat, franciákat, németeket, magyarokat, főleg zsidókat, szovjet hadifoglyokat, valamint cigányokat. Éhség, erejükön felüli munka, különböző “orvosi” kísérletek, vagy azonnali egyéni vagy tömeges kivégzés volt a sorsuk.
1942-től ez a tábor vált az európai zsidóság elpusztításának központi helyszínévé. Legtöbbjük azonnal a gázkamrákba került anélkül, hogy regisztrálták és tábori számmal ellátták volna – ezért rendkívül nehéz megállapítani az itt megölt zsidók számát. A történészek különböző számokat adnak meg, leginkább 1,5 millió körül.
Az Auschwitzbe szállított zsidók többsége azzal a meggyőződéssel érkezett ide, hogy új életet kezdhetnek Kelet-Európában. Különösen a magyar és görögországi zsidókat hitegették, akiknek építési telkeket, parasztgazdaságokat, üzleteket “adtak el”, munkahelyet ajánlottak nemlétező gyárakban. Ezért a pusztulásra ítéltek gyakran magukkal hozták legértékesebb tárgyaikat.
A távolság, ahonnan a koncentrációs táborba szállították a deportáltakat, néha elérte a 2400 km-t is. Ezt az utat leplombált, bedrótozott tehervagonokban tették meg élelem és ivóvíz nélkül. A telezsúfolt vagonokban 7-10 napig voltak bezárva, és amikor a táborban felnyitották a zárakat, a foglyok egy része, különösen az öregek és gyerekek, már halottak voltak, és a többiek is teljesen ki voltak készülve.
Láttunk egy modellt, ahogy a foglyokat a gázkamrába vezetik. Az apró gipszfiguráknak nyugodt, megkönnyebbült arcuk volt. Az SS katonák azt mondták nekik, hogy a fürdőbe mennek, ahol lezuhanyozhatnak, hogy felfrissüljenek a hosszú út után. A helyiség valóban úgy nézett ki, mint egy fürdő. A mennyezeten zuhanyrózsák voltak felszerelve, ezekben azonban sohasem folyt víz. A 210 négyzetméternyi alapterületű helyiségbe kb. 2000 áldozatot tereltek be egyszerre. A gázkamra ajtajának bezárása után az SS-személyzet a mennyezeten levő nyílásokon ciklon-B gázkristályokat szórt le. Az emberek 15-20 perc alatt haltak meg. A megöltek szájából kitépték az aranyfogakat, levágták a hajukat, leszedték róluk az ékszereket, a testeket pedig a földszinten levő krematórium kemencéibe, vagy amikor már azok nem győzték, máglyákra hordták és ott égették el. Csak Auschwitzben 1942-43 között 20.000 kg ciklon-B gázt használtak el. 1500 ember megölésére 5-7 kg gáz volt szükséges.
Bementünk egy terembe, amit egy üvegfal két részre osztott. Az egyik oldalon voltunk mi, a másikon pedig hatalmas kupacokba rendezett, összecsomósodott emberi haj… A tábort felszabadító Vörös Hadsereg a raktárakban több, mint 7 tonna emberi hajat talált, amelyet a tábor vezetőségének már nem sikerült eladni és elszállítani a Birodalomban működő üzemekbe. Az emberi hajból német cégek többek között szitavásznat készítettek. A hideg futkosott a hátamon. Csak álltam az üveg túloldalán, és nem tudtam felfogni, hogy az emberek képesek ekkora kegyetlenségre.
Meglátogattuk a Birkenaui tábort is. Kísérteties látvány volt, ahogy a mohával benőtt romok közt gomolygott a köd. Elsétáltunk a tavak mellett, amelyekbe annak idején a hamvakat szórták. Körülöttük hatalmas öreg fák álltak. Azon gondolkodtam, mennyi mindent tudnának mesélni. Az Auschwitzbe érkező fogolyszállítmányok egy részét szelektálás nélkül rögtön a táborba irányították, ahol különböző módokon, de a biztos pusztulás várt rájuk. A táborvezető, már az ottlétük első napján közölte, hogy “…koncentrációs táborban vannak, ahonnan csak a krematórium kéményén át van kiút.”
Szöveg és fotók: Ács Eszter – X.E
Újraindul a Filozófiai vitakör
Szerdán 3-tól újraindul a Filozófiai vitakör a X.A osztály és a BDSz szervezésében. Megújult struktúrája minden témakörben két vitakört és egy disputát foglal magába. A vitakörök a megszokott “családias” hangulatban fognak zajlani, a társadalomtudomány szakkabinetben, míg a disputák az amfiteátrumban, nézőközönség jelenlétében. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak, az akár vitázni, akár nézni vágyókat. Az első téma: A MANIPULÁCIÓ.
A plakátot készítette: György Tamás