Nem is olyan rég, kezdetét vette egy újabb tanév, de a XI.A. osztály máris megtalálta a lehetőséget, hogy kirándulni induljon. Az „Iskola másként” hét keretein belül, mindenki elővette kalandori énjét, és nekivágtunk felfedezni a varázslatos és misztikus hangulatú Gyimes vidékét.

Útközben beékelődött néhány megálló, hisz túlságosan fűtött minket a kultúra, valamint az adrenalin utáni vágy. Miután megfigyeltük Farkaslakán a Tamási Áron emlékművet, és néhányszor átsiklottunk egy tó felett a Balu Parkban, bebizonyítva Oszinknak, hogy nem a lustaság passzol a legjobban a SmekerÁsokhoz, megérkeztünk szálláshelyünkre, Borospatakra. A szokásos buli után, másnap, ellenállva az esőnek és hidegnek, eljutottunk az Ezeréves határhoz, ahonnan megfigyeltük úgy Erdély bérceit, mint Moldva fenyveseit, hisz csak egy fejmozdulatot igényelt az egész mechanizmus. Néhány kép után, meghallgattuk az Őrház, valamint a helyi vasút érdekes történetét és már indultunk is vissza autentikus szálláshelyünkre, ahol várt minket a meleg ebéd és az érdekesebbnél érdekesebb csapatépítő játékok. Talán a program fénypontjának, mégis a táncház bizonyult, ahol sikerült elsajátítani a gyimesi kultúra alapjait és letáncolni a vacsoránál felszedett kalóriákat. Az idő előrehaladtával, a mi kedvünk is egyre csak gyarapodott, valamint lábunk is egyre jobban alkalmazkodott a gyorsuló lépésekhez és dobbantásokhoz.

A harmadik nap már főleg a hazamenetelről szólt, de útközben még jutott idő bepillantani a Csíki Székely Múzeum kiállításába, ahol természettudomány osztályként, észrevettük azt, hogy a fizika még a képzőművészetekben is jelen van, a különböző fényjátékok és hologramok által. A Csíksomlyói Kegytemplom, valamint a marosfői Mária forrás meglátogatása után, utunk hazafelé nagyon hamar véget ért, hisz a csángó népdaloknak, valahogy sikerült felgyorsítani az idő múlását.

Portik Sándor, XI. A