Sárga falak, életveszélyes erkély, előtte a Bernády-szoborral…

Ez ugrott be nekünk elsőre, mikor az épületről hallottunk, s gondolom te sem tudsz róla sokkal többet. Pedig kincs. A mi kincsünk, a te kincsed, a város kincse.

Szerencsések vagyunk, mert részesei lehetünk egy csapatnak, amelyik az Örökségünk őrei vetélkedő keretei közt örökbe fogadta a Teleki-házat, megismerte, és megszerette. Igazán. Sok dolgot tudtunk meg, s mindezt meg akarjuk osztani veled is, aki most ezt a cikket olvasod. Ígérem, nem unod majd magad…

 Az épület története 1801-be nyúlik vissza, Teleki Domokos ekkor kezdte meg a ház építését, majd rá egy évre be is fejezte. Az épület egy ideig a Görög család tulajdona volt, később azonban a Telekiek visszavásárolták. 1935-től a református egyház tulajdona. 1849-ben itt szállt meg Bem József, a forradalmat követően pedig itt lakott az első osztrák császári kerületi főbiztos, Eperjesi József lovaskapitány.

Az építtető Teleki Domokos a Teleki család marossárpataki ágából származott, édesapja Teleki Lajos, édesanyja Bethlen Kata. Pályáját katonaként kezdte, később Torda megye főispánjaként működött. A magyar irodalomtörténet „Az emberi sorsnak változandósága…” című verses önéletírása okán tartja számon.

Az építtető Teleki Domokos a Teleki család marossárpataki ágából származott, édesapja Teleki Lajos, édesanyja Bethlen Kata. Pályáját katonaként kezdte, később Torda megye főispánjaként működött. A magyar irodalomtörténet „Az emberi sorsnak változandósága…” című verses önéletírása okán tartja számon.

Átalakítások a XX. században: Az épület a két világháború közti időszakban elvesztette nyugati szárnyát, amit aztán 1957-ben újjá építettek (a nyugati szárny udvari tornácának faragott kőoszlopait a bontás után a gernyeszegi kastélyban tárolták, az újjáépítéskor innen kerültek vissza eredeti helyükre). Régi felvételeken látható, hogy a kapu két oldalán található ablakok helyett eredetileg ajtók álltak.

A palota keleti homlokzatához annak teljes hosszában a nyolcvanas évekig egy másik épületrész is csatlakozott. Ennek éke volt egykoron az a vasmellvédes erkély, amely ma központi kapuzat fölött látható.

Elhelyezkedése: A Teleki-ház a vár alatti Bernády (egykor Kálvin) teret északról határoló, a jelenlegi Posta és Avram Iancu utcák által közrefogott épület. Előtte kis park található, melynek közepén 1994-től Bernády György egészalakos bronzszobra (Bocskay Vince alkotása) áll.

Ami a díszítését illeti, a ház bővelkedik apró, jellegzetes építészeti tulajdonságokkal, mint például a főhomlokzatát díszítő rusztikus lizénák. Az emeleten füzérdíszes-iónfejezetes pilaszterek láthatóak.

Kiemelt értéket képez az épület belső udvara – a tornác. A belső térben helyenként füles kőkeretek, korabeli nyílászárók maradtak fenn, a nagyteremben a közelmúltban dekoratív díszítőfestést tártak fel.

A Teleki ház egy kincs, csakúgy, mint ezen kívül még rengeteg, felfedezésre váró épület. Ne feledkezz meg róla, mikor a városban sétálsz, hogy ne csak nézz, de láss is. Lásd, mi vesz körül, hisz ez az örökséged.

Jópár éve még csak egy rövidke gólyatábor, a mai napra már 100 fős, többnapos rendezvény.

Idén is megszervezésre került a Bolyai Diákszövetség által a Diákszervezeti-tábor (november 9-12., Outward Bound Ifjúsági Központ, Szováta), amely négynapos rendezvényként egyedülálló a marosvásárhelyi magyar líceumok diáktáborai körében. A tábor elsődleges célja a kilencedikes évfolyam tanulóinak bevezetése a diáktanácsozás életébe volt, viszont ezen puritán cél mögött a tábor 18 szervezője, és a 9 elnökségi tag lázasan dolgozott azon, hogy a 61 szerencsés résztvevő diák csoportját egy csapattá formálja.

A november 9-én kezdődő tábor keretein belül a 9. évfolyamon tanulók bizonyos, a tapasztaltabb diáktanácsosok köreiben ismert és „kötelező” csapatépítő jellegű játékokon vettek részt, a kialakuló kapcsolatokat pedig a minden este megszervezett csoportmunkán mélyíthették el, ahol a hangsúly a személyes történetek és nézetek megosztásán volt.

A sporteseményeken, vitaesten és csapattréningen kívül azonban volt egy szakmai része is a tábornak: a diákok 2 előadást (Boga Balázs (MAKOSZ) – „Tanulói Statútum, avagy jogok és kötelezettségek a diákok körében”, illetve Buryán Tünde (Vibe szervező) – „Diáktanácsosból fesztiválszervező”) követhettek végig. A szombati napon Bagaméri Noémi (Erdély TV) képzése során az online kommunikációból és rendezvényszervezésből kaphattak a gólyák ízelítőt. A tábor fénypontja, a „Szimulációs játék” előtt Farkas-Hegyi Beatrix, Tempfli Ákos és Székely Orsolyának köszönhetően a résztvevők gyorstalpalót kaptak a kérvényírás, illetve szponzorlap-kitöltés témákban, majd, egy fiktív rendezvényt kitalálva és megszervezve, letesztelhették tudásukat a hivatali pozíciókat szimuláló szervezőkkel szemben. A játék lejártával nem maradhatott el a szórakozás sem, az utolsó estén a tánckaraoke-szerű „Just Dance” dominált.

Sajnálatos módon, egyszer minden jónak vége kell legyen; ezzel szembesültek a diákok november 12-én, amikor az autóbuszra felszállva, elhagyták az Outward Bound színhelyét. A visszajelzések alapján, a Diákszövetség egy sikeresen elkönyvelt rendezvényt tudhat újra a háta mögött. Nem utolsó sorban, köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, amely nélkül ezen rendezvény nem jöhetett volna létre.

Nagy Dávid Márk

Bolyai Diákszövetség

Véget ért a 2017-es Diákszervezeti-tábor! Köszönjük a segítséget a szervezőknek és a kísérő tanároknak! 
Ez alkalomból szeretnénk néhány érdekességet közölni veletek a 2017-es DSz-táborról:

60 RÉSZTVEVŐ
31 SZERVEZŐ – 1 JURTA
4 NAP
2 MEGHÍVOTT
3 KÉPZÉS
2 ELŐADÁS
83 MEGÍRT KÉRVÉNY
5 KONYHÁSNÉNI
367 LITER TEA
243 ELÜTÖTT MÉTA LABDA

November 23-án, a Diákszervezeti-tábor lejárta után sor került egy, a Diákszövetség által szervezett Teadélutánra. A táborban résztvevő diákok egy forró tea mellett együtt nézték meg az 4 nap alatt készült készült fényképeket, illetve videókat. Bemutatásra került a tábor aftermovie-ja is (köszönjük Szegedi Zsoltnak!), mely pompásan tükrözte a tábor felejthetetlen hangulatát. Mindenki elmondván egy újabb játék keretén belül, hogy mi hiányzik neki a táborból, az este, nosztalgikus módon, egy kis “Just Dance”-el zárult.