Már szeptember óta készültünk annak az olvasási projektnek a megvalósítására, amelynek közzétételére és zárására az “Iskola másként” héten került sor. Bódis Kriszta Carlo Párizsban című könyvének az elolvasásával, értelmezésével, boncolgatásával dolgoztunk. A könyv elolvasása különös élményt jelentett, ugyanis egy számunkra ismeretlen és megdöbbentő világgal ismerkedtünk meg, egy Carlo nevű roma kamasz világával, aki egy Párizsnak csúfolt gettóban él. Szenvedélye a foci, ennek segítségével szeretne kitörni a cigánytelepről. Közös megbeszélés és “licit” alapján kaptuk, választottuk a komolynak tűnő feladatokat. Hét, négyfős csapatokban dolgoztunk, ilyenszerű témákkal:  a regény világa, a főhős és kitörési lehetőségei, női szereplők, a regény nyelvhasználata, a nyomorúság haszonélvezői, a prostitúció, gyermekhalál, rendőri erőszak és a regény irodalmisága. A megoldási javaslatok mellett szabadkezet kaptunk,  egyéni, kreatív módon is megoldhattuk a ránk bízott feladatokat. Ez utóbbi lehetőségével minden csapat élt, a bemutatóig titokban is tartottuk egyéni ötleteinket, mert mindenki meglepetést szeretett volna szerezni egyéni produkciójával. S közben beleástuk magunkat a regény világába.

A Tamásék csapata az általuk nagy buzgalommal készített cigánylecsó felszolgálásával teremtett hangulatot, aztán előkerült az általunk készített cigánykenyér maradéka is – ugyanis annyira jól sikerült, hogy alig maradt valami a bemutató napjára. Miután elfogyasztottuk, PPT-s bemutatóval illusztrált kiselőadást hallhattunk a cigányok történelméről, majd bevezettek a regény világába.

Kristófék a kegyetlen uzsorások, a nyomorúság haszonélvezőinek szerepét mutatták be a gettó mindennapjaiban. A szegénységből hasznot húzók embertelenségét a Még egy nap című zseniális kisfilmben is bemutatták a fiúk. Profi volt az általuk készített film, nem hiába készült a színház próbatermében: tartalmazta a rendezéssel, szereplőkkel, a felvételezéssel, zenei aláfestéssel kapcsolatos információkat, éppen, mint egy „rendes” filmben.

Péterék a főhőst mutatták be, nem a javasolt kiselőadásban, hanem egy megjelenített drámai monológban. Carlo önmagával és a gettóval vívott harcát, egy képzeletbeli bokszmeccsel azonosították, amelyben a gettó a ring, a gettó az ellenfél. Az általuk alakított Carlo hol ellenfele fölé kerekedve, hol alulmaradva vívta a harcát, de végül győztesen került ki a csatából. A főhős győzelme a regényben nem egyértelmű, de a csapat játéka azt sugallta, hogy ki fog törni, ki kell törnie ebből a helyzetből. És mi mindannyian drukkolunk neki.

Eszterék dramatizáltak és általuk készített fényképekkel teremtették meg a regény világának hangulatát. A következő csapat a regény nyelvhasználatáról beszélt. Az írónő a hitelesség kedvéért hűen adta vissza a gettó lakóinak beszédmódját, a párbeszédekben a trágárságok használatától sem riadt meg. Ez a csapat sem okozott csalódást, igen szakszerű munkát végzett. A verbalitás szerepéről és diszkurzusokról értekeztek a PPT-vel kiegészített kiselőadásukban.

A regény teljes képet nyújt a cigánytelep életéről. Ezért bekerült a könyvbe a rossz is, a prostitúció, bűnözés, rendőri erőszak, alkoholizmus. Ingridék úgy vélték, hogy helyük van ezeknek is egy ifjúsági regényben, mert Carlónak vagy egy Carlóhoz hasonló gyereknek, nap mint nap szembe kell néznie hasonlókkal, és ez nem hallgatható el, fel kell hívni a figyelmet erre.  Az általuk készített kisfilmben ezeket a témákat szemléltették.

Végül az én csapatom is sorra került. Mi Rácz Péter kritikus könyvről alkotott véleményét értelmeztük, néhol cáfoltuk, néhol egyetértettünk vele. Rácz Péter a regény irodalmiságát kérdőjelezte meg, valamint felhívta a figyelmet a regény didaktikus, szájbarágós jellegére. Csapatom meglátása szerint, egyes részek valóban túlságosan rá szeretnék erőszakolni a gondolatot az olvasóra, máshol pedig hitelesen, tanítói szándék nélkül mutatják be a romák életét. Bárhogy bírálják a kritikusok, a mi számunkra mindenképpen egy megdöbbentő életformát mutat be. Dramatizáltunk egy „szájbarágós” és egy hiteles jelenetet, s a társainkra bíztuk a döntés feladatát. Hogy hitelesek legyünk, cigányruhába öltöztünk és jósoltunk.

Befejezésképpen arról beszélgettünk a munkát irányító Soós Katalin tanárnővel, hogy mit jelentett számunkra a feladatok megoldása.  Kiderült, hogy mindannyian szívesen és lelkesedéssel végeztük a megszokottól eltérő munkát, és máskor is szeretnénk hasonló projektekben részt venni.

Adorjáni Sára, VIII. osztályos tanuló