Tentamen decemberi szám 2016
Bár az angyalka a diákok számára már Karácsonykor elhozta az új Tentament, most már online is hozzájuthatsz. Olvassd és légy te is tentamenő 🙂 . (more…)
A Bolyai részvétnyilvánítása a veronai buszbaleset áldozatainak
2017. január 20-án éjfélkor egy egész nemzetet megrázó tragédia történt. A Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjai, közülük néhány diáknak a szülei, tanárok és azok családjai a franciaországi sítáborból tartottak hazafelé, amikor Verona és Velence között, San Martino Buon Albergo község külterületén, az A4-es autópályán az 54 embert szállító autóbusz kigyulladt. 16 ember vesztette életét, többen szenvedtek sérüléseket. Az áldozatok közül heten már a helyszínen életüket vesztették, a jobb oldali első sorokban ülő valamint a lángoló buszon rekedt utasok. Az áldozatok nagyrésze 14-18 év közötti, de tanárok és szülők is hunytak el a balesetben, melynek okai ismeretlenek.
Baleset, pánik, túlélésért megívott küzdelem, menekvés, hősiesség. Éjszaka, idegen ország, égő busz, segélykiáltások.Tragédia, gyász, fájdalom. Egy diáktábor következményei. Egy iskolai kirándulásnak nem így kell végződnie. Diákként pontosan tudjuk, hogyan kellett volna. Nincs jobb érzés egy hosszú utazásról hazaérve, mint édesanyánk finom, már a hazaindulás pillanatában beígért főztje. Általában a kedvenc ételünk, hisz a ‘Mivel várjunk haza?’ kérdések mindig ide vezetnek. Családi gyűlés: élménybeszámoló. Az a bizonyos ’Welcome home!’ családi összejövetel. A sítáborból hazafelé tartó gyerekek is erről álmodtak azon az éjszakán. Szüleik békésen aludtak otthon, tudva, hogy gyermekükkel minden rendben van, biztonságban van és tanárai vigyáznak rá.
De ez sajnos nem az a kirándulás volt. Erről a kirándulásról nem szívesen beszélünk. Megrázó és feldolgozhatatlan. Ez a kirándulás ártatlan áldozatokat követelt. Könnyeket, ijedtséget, pánikot fakasztott. Örök életre maradandó sebet az érintett emberek szívében. Családok maradtak gyermekeik nélkül. Édesanya és gyereke, tízedikes diákok, sportolók, sofőrök, tanárok. Nem tértek haza. Pedig őket is hazavárták. Még mindig hazavárnák. De már soha sem fognak hazatérni.
Tragédiában érintett lenni a legszörnyűbb dolog, mit ember tapasztalhat élete során. A fájdalom végtelen, akárcsak az együttérzés, részvét diáktársaink iránt. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum összes diákjának és tanárának nevében fejezte ki részvétünket György Tamás, iskolánk diákja, 2017. január 27-én gyertyagyújtással és az iskolát képviselő részvétnyílvánító tábla elhelyezésével a Szinyei Merse Pál Gimnáziumnál.
Részvétünket nyilvánítjuk itt is!
Tőkés Anna, X.A
György Tamás, X.A
Szalagavató emlékére ~ 2017
A régi szokások elemei napjainkban is élnek. Bár az első szalagavatót valószínüleg az 1830-as években rendezték meg Selmecbányán, még közel 200 év után is a végzős diákok szalagot hordanak, büszkén jelezve, hogy utolsó évjükhöz értek a líceumban. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. évfolyama idén is megszervezte a már hagyománnyá vált szalagavató ünnepséget a XII. osztályok számára. A rendezvényre 2017. január 20-án, 16 órától került sor, a marosvásárhelyi Nemzeti Szinház nagytermében.
Bár a szalagtűzés csak 16 órától kezdődött, a színházban már reggeltől nagy volt a sűrgés-forgás. A szervezők arra törekedtek, hogy minden a legangyobb rendben alakuljon. Annak érdekében, hogy a műsor változatos és érdekes legyen, a színpadon minden művészeti ágból megfordultak fellépők, meg-meg szakítva „az ünnepeltek” színpadravonulását.
A műsor a 3 iskola igazgatóinak ünnepi beszédével indult. Míg Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, megjegyezte, hogy a szalagavató minden évben ismétlődik, azonban mindig más és egyedi , valamint elmagyarázta a szalag jelentőségét, addig Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, mesébe foglalta a diákok felnőtté válását és értelmi változását. A Római Katolikus Teológiai Líceum részéről, Székely Szilárd mondott beszédet, megemlítve, hogy az embereknek meg kell tanulni az idővel együttélni. A beszédláncot Márton Előd, református iskolalelkész valamint Balla Előd, katolikus iskolalelkész zárta.
Az ünnepi beszédek felolvasása után, a különböző művészeti ágak közül a Bolyai Zenekör mutatta be elsőként produkcióját, előadva a Mondd azt, hogy nem igaz című dalt. Ezután következett Bálint István, volt igazgató, már megszokott ajándékdala, melyet Biró Hanna (XI.B) valamint Marton Zoltán (XI.H, gitár) és Biró Hunor (XI.G, zongora) adtak elő. Miután Portik Kriszta (XI. A) felolvasta a XI. évfolyam nevében írt ünnepi beszédet, következett az igazgatók és az osztályok szalagfeltűzése. A XII-es osztályok felvonulása elött elhangzottak érdekesebbnél-érdekesebb búcsúbeszédek, valamint az osztályvideók is kivetitésre kerültek. Ezekből sikerült megismerni az osztályok csínytevéseit, melyeket a közönség legtöbbször tapsviharral és nevetéssel viszonzott.
Megszakítva a meghitt pillanatot és egyben megfűszerezve azt, felvillant a Bolyai Farkas Elméleti Líceum néptánccsoportja, mely mezőségi táncokkal szórakoztatta a közönséget és ugyanakkor, búcsúzott is végzős táncosaitól. Boni Zsuzsánna, a XII-es évfolyam részéről előadta a XII-es diákok által írt beszédet, majd ezután a Kájoni János Furulyakör a Rejtelmek és a Csönded vagyok című József Atilla feldolgozásokból adott egy ízelítőt a közönségnek.
Talán a műsor egyik legemlékezetesebb pillanata, az osztályvideók bemutatása mellett, a XI-es évfolyam ajándék bécsi keringője és a tanárok tánca marad. Előbbit, a Református Kollégium Sola gracia nevű diákkórúsa, a Hallelujah című dallal kísért. A táncokról a következőképpen vélekedtek:
“ Az újításokat, változtatásokat én mindig szerettem. Ez tetszett a rendezvényen is, hogy sok volt az újítás. Kiemelném a tanárok táncát, hisz sokunknak ez volt a legkülönlegesebb része a rendezvénynek, azért is, mert számunkra ez egy meglepetés volt. Egy olyan meglepetés, mely ráébresztett arra, hogy az évek során olyan tanárok tanítottak, akik nyitottak felénk, akik segítettek megélni a saját változásunkat is. ” (Szőcs Boróka, XII-es tanuló )
Szőllősi Evelyn, táncos, így vélekedett az idei bécsi keringőről: “ Kicsit nehéz volt a felkészülés, abból a szempontból, hogy elég kevés időnk volt, de ettől eltekintve, mindegyik próba élménydús volt. Nem bánom azt, hogy jelentkeztem. Ugyanakkor, véleményem szerint a mi koreográfiánk sok dologban különbözőtt az eddigi évekhez képest, hisz más tanár is tanította (Farczádi Róbert) valamint nagyon kreatív is volt. Nem változtatnék semmit sem rajta. Maradandó élményt jelentett számomra és nagyon örvendek, hogy táncosként képviselhettem a 11-es évfolyamot.”
Miután mindegyik diák ingjére felkerült a kétágú szalag, a XI. évfolyam elmondhatta, hogy sikerült véghezvinnie egy közös célt, hisz szimbólikusan a XII-es diákokat felnőtté avatta. Az előadás a Tanulni kell című dallal ért véget, melyet a végzős diákok együtt énekeltek. Miután a terem ajtói megnyíltak, a színház előterében a diákok és tanárok egy pohár pezsgő mellett koccinthattak és ünnepelhettek.
Míg egyesek ünnepeltek, erőt vettem magamon és kérdéseket tettem fel a résztvevőknek, szervezőknek és tanároknak egyaránt. Az előadással kapcsolatban, a megkérdezettektől, csak jót lehetett hallani. A rendezvény megszervezése bár nehéz volt, mégis mindenki szívesen végezte a dolgát.
Hajdú Zoltán, aligazgató, elárulta, hogy: “Az elöző évekhez hasonlóan az előadás nagyon jó és színvonalas volt. A bolyais diákok újból bizonyítottak, hogy nem csak a tanulásban, hanem nagyon sok művészeti ágban is teljesíteni tudnak. Én csak gratulálni tudok ugyanúgy a XII-eseknek mint a szervező csapatnak. ” Ugyanakkor, kifejtette véleményét, hogy milyen is volt aligazgatóként figyelni az előadást: „ Azt mondhatnám, hogy egy kicsit furcsa érzés volt, hiszen a tavaj a 12 B. osztályfőnökeként vettem részt és azáltal, hogy most már nem vagyok osztályfőnök, egy olyan érzés fogott el, hogy mindenkinek az osztályfőnökeként tekinthetem magam. Ezen kívül, nem volt olyan nagy változás.”
Simon János, XII-es osztályfőnök , így vélekedett: “ Én minden évben arra gondolok, hogy milyen nehéz lehet a következő évfolyamnak a szalagavatót megszervezni, mert mindig csodálatos. Az idei is egyedi és különleges volt. Annyi meglepetésben volt részünk, nekünk ünnepelteknek, hogy nagyon meghatott. Legszívesebben, most visszanézném az egész műsort, hisz hihetetlen volt. A zeneszámok, a táncok, a kórus, a tanárok tánca, a szavallat, a búcsúztató szövegek mind fantasztikusak voltak. Egy szóban, gyönyörű szalagavató volt. Köszönjük a XI-es diákoknak, a tanároknak és a támogatóknak.”
Szőcs Boróka, végzős diák így nyilatkozott: „ Az eddigi években is részt vettem a szalagavatókon, mint fellépő vagy szervező. Idén teljesen más volt. Más érzések, más gondolatok vettek körül. Csodálatos érzés volt, hogy 12-esként hallhattam és láthattam a nekünk szánt műsort. Ami a legjobban boldogított, az volt, hogy idén is felléphettem a Kájoni János furulyakörrel, illetve idén először lépett fel a Bolyai Zenekör, akikkel közösen zenélgettünk. Nagyon jó érzés volt, hogy a közönségből és a színpadról is átélhettem, hogy mit is jelent a szalagavató. ”
Nagy Judith, szervező tanár, a következőket árulta el a rendezvény megszervezésével kapcsolatban: “ Úgy gondolom, nem volt nagyon nehéz. Szükség volt egy kis utánajárásra, de szeretettel csináljuk, hisz a diákjainkról van szó. Rengeteg közös munkáról van szó, de persze mindent lehet jobban is csinálni. Ugyanakkor én úgy érzem, valamint a víszhangokból azt következtetem, hogy nagyon szép és jó volt. ”
„Eléggé nehéz volt, mivel sok embert kellett koordináni, de ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy egy nagyon jó csapatépítő munka volt. Problémát jelentett az, hogy minden szülő szerette volna látni a gyerekét és ezt kicsit nehéz volt megoldani, a helyhiány miatt. Ugyanakkor a bejáratnál nem mindenki volt hajlandó megmutatni a meghívóját, ezért sok embernek kellett könyörögni .” árulta el Göktas Leyla, szervező diák.
Végezetül, megkérdezve azt, hogy a szalagavatónak szüksége van-e változtatásokra, a legtöbb megkérdezett személy azt nyilatkozta, hogy nem. Néhányan válaszolták azt, hogy talán egy több férőhelyes terem jobban fogna a rendezvénynek. Mindezeket elmondva, a visszajelzéseknek megfelelően, elmondható, hogy egy sikeres szalagavatót zártunk. Köszönjük mindenkinek a befektetett munkát.
Portik Sándor, XI.A
Szalagavató – 2017
Azt az ént, amit most képviselünk, azt tanárainknak is köszönhetjük, akiknek hála megtudhattuk, hogy bár a „tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek”. Köszönjük szüleinknek, hogy fáradhatatlan munkával biztos talajt nyújtottak nekünk és végül de nem utolsó sorban köszönjük diáktársainknak, hogy együtt vívtuk meg az újítások harcait, hogy közösen küzdöttünk, örültünk és ragaszkodtunk vágyainkhoz, ragaszkodtunk egymáshoz. Teljes Ünnepi köszöntő …
Bóni Zsuzsánna, a XII. osztályok nevében
Látni, de előbb hinni. Mindegy, hogy most a felnőttet, a gyereket vagy mindkettőt látjátok magatokban, előbb higgyétek, hogy mindkét szerepben ti vagytok. Ti, mint egyedi emberek ebben a végtelen univerzumban. Ezzel a fogalommal sokszor találkozunk matek órákon. Például az 1-es és a 2-es között felfoghatatlan mennyiségű más szám létezik. Az emberek már nem csak a számokat, hanem a végtelenséget is meghódították. Amikor végteleneket adunk össze, vonunk ki egymásból, elgondolkodom, miért is ne tudnánk meghódítani? Hiszen a mindennapi végességünkben is annyi végtelen létezik. Megannyi lehetőség, megannyi jövő. Mivel a tanácsokat a nálamnál sokkal bölcsebb emberek mondhatják, én csupán egy kéréssel fordulok hozzátok: ne féljetek meghódítani a saját végtelenségeteket! Ne féljetek a jövőtől, mert előle nincs menekvés, ne féljetek a döntésektől, a következményektől sem, mert meghatározzák azt, amik vagytok és amik lesztek. Szalagavatós köszöntő bővebben …
Portik Kriszta, a XI. évfolyam nevében
Osztálybemutató írások, Filmek: További felvételek:
Az első Sakk Bajnokság eredményei
A Bolyai Diákszövetség szerdán, január 18-án megszervezte az első Sakk Bajnokságot. A versenyen 16 diák mérte össze a sakktudását, fergeteges mérkőzéseknek lehettünk tanúi. Köszönjük minden versenyzőnek a részvételt! Díjazottak: I. hely: Bustya Balázs XII.E II. hely: Petres Botond XII:E III. hely: Tempfli Ákos XI:A Köszönjük a támogatást a Timko-nak!
További képek itt találhatóak: https://www.facebook.com/pg/bolyaidsz/photos/?tab=album&album_id=1262003543885599
Teadélután Tentamen módra
A Tentamen szerkesztősége megszervezte az első Tentamen-Teadélutánját december 22-én, egy csütörtöki napon. A jelenlévőket nem csak a meleg tea és a péksütemény illata csalogatta, sokan a jó közérzetet biztosító Mary Grace zenekar miatt jöttek el, akik a helyszínen zenéltek. A rendezvény visszhangjai között kizárólag pozitív visszajelzések voltak.