Friedrich Schiller szerint „Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik.” Mi pedig most eljátsszuk, hogy felnőtté válunk. Eljátsszuk, hogy tudjuk, mit csinálunk az életünkkel, és hogy nem félünk a jövőtől. Elvégre eddig is csak játszottunk: megteremtettük az iskolában a saját kis szimulált világunkat. /…../
Játsszuk el tehát, hogy keressük az élet értelmét. A játékba rejtsünk el sok kíváncsiságot, megértést és önbizalmat, mert meg lehet ugyan minket ijeszteni azzal, hogy félelmetes a jövő, de ami ezután következik, nem kevésbé valóságosabb annál, ami eddig volt. Értékeljük magunkat, az embereket, akikké váltunk, és legyünk hálásak azoknak, akik és amik hozzájárultak a fejlődésünkhöz: tanárainknak, szüleinknek és egymásnak. Sikereinknek és kudarcainknak. Építsük be magunkba ne csak a szép pillanatokat, hanem találjunk megfelelő helyet a kiábrándulásoknak is, a majdnemeknek, a vonal alatti első helyeknek; a talánoknak és a feltételes igeidőknek, amelyek nem váltak valóra, de egykor még bizonyossággá lehetnek.
Amikor feltűzik ma nekünk a szalagot, nem kapunk mellé egy új társasjátékot vagy más táblát, de kapunk újabb lehetőségeket arra, hogy dobjunk a kockával…, mert minél többször dobunk és próbálkozunk, annál inkább lesz esélyünk arra, hogy nyerjünk. A szalag tehát a lehetőségeket szimbolizálja, és nem egy fedezetet. Nem fognak egyenlő adagokban sikert osztogatni nekünk ezen a színpadon. De jut nekünk egy kis bátorítás. Mert lehet, hogy nem vagyunk már szoknyák mögé búvó kisgyerekek, de mindannyian félünk valamitől. Félünk, mert ha a felnőttkorra gondolunk, az a sokszor feltett kísérteties kérdés jut eszünkbe, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”.
Portik Kriszta, XII.A
Érdekes, hogy ti még a múlt század szülöttei vagytok. A ti gyermekkorotokban még divat volt a fogócska, órákat töltöttetek kint a szabadban, és nem kijelzőket, hanem képregényeket nézegettetek. Akkoriban is volt Wikipédia, csak Tudás Fájának neveztétek, és mindig türelmesen vártatok a kedvenc rajzfilmeitekre a tévében. A nulladik osztályt akkor még előkészítő csoportnak nevezték, a tanítóitok pedig nem e-mailen, hanem üzenőfüzetek segítségével közölték szüleitekkel, ha éppen rosszalkodtatok, vagy győzedelmeskedtetek a számok és az ábécé nehéz kihívásaival szemben. Minden vágyatok az volt, hogy belecsöppenhessetek bizonyos rajzfilmek érdekes világába. Faházikót akartatok a kertbe építeni, szerettetek volna egy saját versenylovat vagy akár versenyautót, királyi bálokba kívánkoztatok, olyan táncos cipőt szerettetek volna, mellyel eltáncoltok a hercegnők arany birodalmába. Mindig figyelemmel követtétek a legújabb játékokat, és a szülinapi kívánságlistára gyakran ragasztottatok képet arról a darabról, amelyet mindennél jobban szerettetek volna, pedig ez néha csalódásba torkollott.
Tőkés Anna, XI.A
- Osztálybemutató_XII_A Film
- Osztálybemutató_XII_B Film
- Osztálybemutató_XII_D Film
- Osztálybemutató_XII_E Film
- Osztálybemutató_XII_F Film
- Osztálybemutató_XII_G Film
- Osztálybemutató_XII_H Film
- Osztálybemutató_XII_katolikus Film
További képek és a filmek linkjei hamarosan!