1844-ben ezen a napon lett hivatalos a magyar nyelv az államigazgatásban és a közoktatásban. A magyar Országgyűlés 2011 szeptemberében nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává. Az idéntől Románia is  törvényesen elismeri e nap jelentőségét. Ezúttal a magyar tannyelvű iskolák ünnepélyes keretek között is megemlékezhetnek a magyar nyelv napjáról.

A bolyais diákok ez alkalomnból felolvasómaratonnal emelték a nap rangját, az iskola könyvtárában.

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.

Faludy György: Óda a magyar nyelvhez

Népújságban olvashatjuk

Nem mindennapi esemény helyszíne volt 2015. október 2-án iskolánk díszterme.

A rendhagyó irodalomórát Fűzfa Balázs irodalomtörténész vezette, a hangulatot megzenésített versekkel a Sebő együttes biztosította. Sok nagy költő: Berzsenyi Dániel, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Markó Béla versét hallhattuk; az utóbbit „élőben”, hiszen két költeményét maga a szerző olvasta fel. A jelenlévők nagy meglepetésére Fűzfa Balázs tanár úr gyorsan olyan értelmezés-paródiát rögtönzött a költő éppen elhangzó Születésnapomra című versére, hogy abba József Attila, Arany János, a parafrázis és a matematika egyaránt belefért, s azt is megtudtuk, hogy József Attila találta fel a Facebookot („Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.”).

Az előadás záró részeként gyorstalpaló tanfolyamon (számok erőteljesen vagy szerelmesen mondva) készültünk a közös versmondásra. Kányádi Sándor Két nyárfa című versét sajátos tördelésben nagy kartontáblákon hat fiú tartotta a színpadon, s a közönség tanulékonynak bizonyult, több mint kétszáz ember örömmel „szavalt” együtt.

Nem csoda, ha arra a kérdésemre, milyen volt, hogy érezték magukat az irodalmi-zenés előadáson, osztálytársaim csakis pozitívan válaszoltak: kinek a zene, kinek a versek, kinek az értelmezések, kinek épp a táblatartás jelentette a jóban is a plusz élményt, amivel gazdagabban térhetett haza. Amikor Tőkés Anna válaszát írtam: „átszellemülten átszellemültem”, rögtön az jutott eszembe, milyen igaz Fűzfa Balázs tanár úr együttlétünket záró mondata:

                „Irodalom nélkül lehet élni, de nem érdemes.”

                                                                              Koncz Karola, IX.A osztály