Home » Rendezvények (Page 2)

Rendezvények

MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

December 2024
M T W T F S S
« Nov    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

VII. Bolyais Világtalálkozó

Járdacsillagászkodás Vásárhelyen

Június 30-án, pénteken este fél tíz órás kezdettel az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskola udvarán járdacsillagászatot szervezett. Dr. Munzlinger Attila, az EMCSE alelnöke, asztrofotós és háziorvos nyújtott betekintést az eseménybe és az amatőr csillagászok életébe.

– Mit kell tudni az eseményről?

– Járdacsillagászatnak hívjuk, John Dobson nevezetű amatőr csillagász találta ki az 1960-as években, hozzá a távcsövet is, egy Newton optikai rendszerű távcsövet, amellyel az utca embere is vizsgálhatta a csillagokat, bolygókat, változókat olcsóbban, ugyanis ezt addig az időig csak a szakképzett csillagászok élvezhették. A Dobson-távcső könnyen megépíthető, könnyen szétszedhető, szállítható, forgatható szerkezet. Ezzel a távcsővel általában csak megfigyelünk.

Ma olyan 8 távcsővel figyeljük az eget, a Jupitert és 4 látható holdját, a Holdat, a Szaturnuszt elsősorban, de más égitesteket is, miközben az iskola falára az asztrofotóimat vetítjük ki.

– Mióta szerveznek ilyen eseményeket?

– Marosvásárhelyen ez az első ilyen esemény, A tavaly bővültünk a marosvásárhelyi tagokkal, az ők meghívásuknak tettünk eleget. Alapvetően Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön szoktunk bemutatókat szervezni, immáron 7 éve, mert az egyesület tagjai itt tömörülnek. A vásárhelyi eseményünkre mintegy 60 érdeklődő jött el, de elég sokan megfordultak. Évente egyszer-kétszer szoktunk hasonló eseményeket szervezni, rendszerint a Csillagászat Napjához kötve, de – a mostanihoz hasonlóan – akkor is összegyűlünk, amikor a Hold az első negyedben van, hiszen ilyenkor a szemlélődőnek lenyűgöző látványban van része.

 

– Honnan jött az EMCSE megalapításának ötlete?

– Néhányan találtuk ki, akik ezzel foglalkoztunk, hogy öleljük fel az ezzel foglalkozókat, hozzunk létre egy szervezetet, amelynek keretein belül eszközöket, tudást lehet megosztani, de ugyanakkor pályázni is tudunk. A szervezet 7 éve működik, úgy indult, mint a Magyar Csillagászati Egyesület fiókszervezete, majd önállósultunk, de mivel továbbra is testvérszervezeti kapcsolatban vagyunk, aki EMCSE tag, az egyben MCSE tag is.

 

– Milyen rendezvényei vannak az egyesületnek?

– Minden év márciusában egésznapos rendezvényt szervezünk, ahol előadások, bemutatók, tudományos munkák folynak, ekkor tartjuk az egyesület nagygyűlését is, ezt Csíkszeredában szoktuk tartani a Sapientia Egyetemen, Csíkszeredában van a székhelyünk is. Az ilyen járdacsillagászatokat iskolák, egyetemek kampuszán, vagy külterületen szervezzük leginkább, mert  belterületen engedélyt kell kérni a polgármesteri hivataloktól. Alapvetően az eseményekre tudományos gondolkodású emberek járnak, s az előző évekhez viszonyítva egyre nagyobb érdeklődést mutatnak ezen műfaj iránt.

 

Czimbalmos Szabolcs Attila

Minden vég valami újnak a kezdete…

Tisztelt Vezetőség, Tanárok, Ünneplő Közönség!

Kedves Ballagó Diákok!

Főleg a csíki falvakban, de még itt a környező településeken is él az a nemes hagyomány, miszerint napszentültével „a falu bölcsei” összegyűlnek a kertszéli padokra azzal a céllal, hogy elosszák a napi bajokat, s megvitassák az élet igazságait. Az egyik ilyen alapigazság így szól: „minden vég valami újnak a kezdete”. Azaz, hiába az aratás, ha nem követi a szántás; hiába a szüret, ha nincs utána préselés, és hiába az első félév, ha nem érkezik a második. (És hiába a disznóvágás, ha nem követi kolbásztöltés). Ha egy történet befejeződik, a helyébe egy új kezdődik, talán egy jobb. A mai nappal lezárul egy fejezet az életetekben, nevezzük ezt akár „bolyais”, akár iskolás korszaknak. A holnappal együtt azonban az életnek egy új szakaszába léptek, immáron nagyobb felelősséggel, önállósággal és a szabad döntés jogával, hogy hol és miként folytatjátok az életeteket.

 

 

 

 

Mindenki egy új közegben fog elhelyezkedni, ahol az iskoláétól eltérő impulzusok fogják érni, és lesznek olyan szokások, kapcsolatok, amelyek egyszerűen eltűnnek az életetekből. Természetesen kerülnek az üres helyekre újak, azonban ezek a kötelékek már nem lesznek olyan erősek. Ezért fontos, hogy amit ebben az iskolában a batyutokba pakoltatok, azt őrizzétek, gyarapítsátok és használjátok. Hiszen a felhalmozott tudás mellett az iskola tanított meg titeket ismerkedni, emberként viselkedni, érett döntéseket hozni, és megadta az egyik legfontosabb alapot az élethez: a barátokat.

 

 

 

 

Három évvel ezelőtt, amikor azon morfondíroztam, hogy hol folytassam tovább a tanulmányaimat, és kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy Marosvásárhelyre jövök a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, voltak, akik bíztattak, de akadtak olyanok is, akik óva intettek Marosvásárhelytől: mert igen, Marosvásárhelyen sok a lehetőség, Marosvásárhely egy olyan város, ahol a székely gyermek is meg tud tanulni románul, és igen, Marosvásárhely relatíve, székely szemmel nézve bizony egy nagyváros. Igen ám, de ha nagyváros, akkor valószínűleg sem az iskolákban, sem más közösségekben nem alakulhatnak ki olyan erős kötelékek, barátságok, mint mondjuk egy községben vagy egy mezővárosban. Számomra az volt a legkellemesebb csalódás a  Bolyaiban, hogy nemcsak erős kötelékek alakulnak ki itt, hanem életre szóló barátságok és esetenként olyan összetartó osztályközösségek, amelyek második családként funkcionálnak.

 

 

 

 

Sokan mennek közületek majd Kolozsvárra, Magyarországra, sőt olyan is akad, aki Dániába tart, de bárhova is sodorjon bennetek a sors, tudnotok kell, hogy az itt kialakult kapcsolatokra mindig számíthattok. De ahogyan a termőföld ápolása nélkül nem lesz szép a termés, úgy törődés és odafigyelés nélkül ezek a barátságok sem lesznek mindvégig termékenyek, hiába a sok szép és közös régi emlék.

Teljes ünnepi közöntő…

Végezetül szeretnék egy kicsit hazabeszélni. A mai nappal ti nemcsak jelképesen hagyjátok el az iskolát. A ballagás valóban pontot tesz a 12 évre. De az új életlapotokon hagyjatok helyet a zárójeleknek, amikor visszatértek hozzánk. Keressetek fel! Minket, tanáraitokat, az ódon falakat. Hiányozni fogtok, hiszen sok jót, útmutatást, bátorító szót köszönhetünk nektek, ne feledkezzetek meg rólunk! Az alma mater visszavár.

Sok sikert az érettségihez, a felvételikhez! Isten veletek!

Köllő Magor Örs, XI.E

Általános Ki Mit Tud? – 2017

Csütörtökön, március 30-án ismét megrendezésre került az, iskolánkban már hagyománnyá lett, Általános Ki Mit Tud döntője. Idén a nyolc, kilencedikesekből álló, csapat a múlt egy-egy híres uralkodóját hozta iskolánk dísztermének a színpadjára, megcsillogtatva színészi tehetségüket és bebizonyítva jártasságukat a történelemben és, persze, az általános ismeretekben. A szervező osztály (X. F) odaadó és pontos munkája a kilencedikes “mentorált” csapatok színvonalas produkcióin, illetve a nézőtéren uralkodó kellemes hangulaton egyaránt megmutatkozott. Egy pillanatig sem unatkozhattunk: a versenyző csapatok sorra, egy-egy rövid szerepjáték révén, a múltba ragadtak minket, bemutatták uralkodójuk életét, szemléltették meghatározó vonásait, majd egy elméleti próba következett, amikor is megbizonyosodhattunk a versenyzők általános ismeretekben való jártasságában.

Bár aznap kétségtelenül minden csapat győztesként térhetett haza, mint minden versenyen, itt is ki kellett választani az első három legjobbat. A zsűrii döntés a következő volt:

  1. hely: E
  2. hely: A
  3. hely: F

Közönségdíj (a facebookos lájkverseny alapján): IX. B

Gratulálunk a szervező osztálynak és a fellépő kilencedikeseknek!

S sok sikert a IX. E osztálynak, a 2018-as ÁKMT szervezőinek, akiknek bizony nem lesz könnyű dolga, miután ilyen magasra lett téve a mérce az idei előadással.

Rövid interjú a győztes csapattal:

Ugye, XIV. Lajost kaptátok témául a Ki Mit Tudon, mi volt az első gondolatotok, amikor meghallottátok a témát?

Nos, tudtuk, hogy ő a Napkirály, hogy a versaillesi kastély volt a lakhelye és tudtuk, hogy az emberek a fényűző életmódjáról, a nagy önbecsüléséről jegyezték meg, szóval ezt meg is próbáltuk jeleníteni a darabunkban.

Mennyire vettétek komolyan a készülést?

Naponta több órát próbáltunk: tanultuk, tökéletesítettük a szöveget, összeraktuk az előadást, és persze próbáltuk megjegyezni minél több érdekességet a témánkkal kapcsolatban. Összefoglalva, próbáltuk magunkból a maximumot kihozni.

Nehezetekre esett-e az első színpadra lépés?

Az biztos, hogy előtte nagyon idegesek voltunk, ismételtünk, bár mi sem tudtuk miért, hisz már rág minden jól ment. Aztán, mikor a színpadra léptünk, megszűnt a külvilág és csak az általunk teremtett környezetre koncentráltunk.

Mit éreztetek a darabotok bemutatása után?

Elégedettek voltunk magunkkal. Úgy voltunk vele, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt, attól a pillanattól kezdve a zsűri kezében volt a sorsunk.

Mi játszódott le bennetek, amikor megtudtátok, hogy ti nyertetek?

Eszméletlen boldogság futott végig rajtunk, mintha valamilyen végtelen energia töltött volna el, ami kitart továbbra is. Csodálatos érzés volt, hogy a munkánk nem veszett kárba és igenis másnak is tetszett az, amit összehoztunk.

Pávai-Marossy Zsófia-Réka és Benedek Bianka

További képek…

Általános ki mit tud? – 2017

További információk és like verseny, az esemény facebook oldalán találhatók.

 

Március 15.-ei megemlékezés

A Bolyais diákok idén is megemlékeztek az 1848-as forradalom hőseiről. Az ünnepség iskolánk dísztermében került megrendezésre, 12 órai kezdettel.

Először, Mátéfi István igazgató úr mondta el ünnepi beszédét, melyből kiemelhetnénk a következő Petőfi Sándor idézetet: „Haza csak ott van, hol jog is van”.  A beszéd után két rövidfilm bemutatására került sor, melyek elbeszélték az 1848-as forradalom eseményeit.

Ezek után, sorban léptek fel a Kájoni János Furulyakör tagjai, a Gyöngyvirág Néptánccsoport táncosai, akik mezőségi táncokat mutattak be, és a Bolyais Zenekör. A Bolyais Zenekör produkciója előtt, Köllő Magor Örs, bolyais diák, elszavalta Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét. Itt egy kis ízelítő belőle:

„De túl minden bún, minden szenvedésen,

Önérzetünket nem feledve mégsem,

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!”

A Zenekör előadásában hallhattuk a Fellegajtó nyitogató és az Örökségünk című dalokat.  Az elkövetkezendőkben, Nagy Franciska és Gáspár Attila elénekelték a Nélküled című dalt, Német Ádám zongorakíséretében.

Végezetül, az egész terem lábon állva énekelte Himnuszunkat, mely egy gyönyörű zárást biztosított  az ünnepélynek.

 Biró  Noémi és Tőkés Edina, X. D.

Mi készen állunk. Ti is?

A Zenekör, a Furalyakör és a Tánccsoport már készülődik a mai ünnepélyre.  Nagy Franciska és Gáspár Attila  a Nélküled című dalt adják elő Német Ádám kíséretében.

Szeretettel várnak titeket is 12 órától a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében. Sok sikert kíván a Bolyais Diákvilág a fellépőknek!

Íme néhány lesifotó a próbákról:

Ki mit tud? Általánosan

Kilencedikesek figyelmébe!

Az Általános Ki Mit Tud? a második félév egyik legnagyobb érdeklődésnek örvendő rendezvénye, amelynek célja a ti megmozgatásotok, kedves kilencedikesek. Nektek, rólatok szól, értetek kerül megszervezésre. Úgyhogy arra szeretnénk ösztönözni titeket, hogy jelentkezzetek bátran, négy fős, osztályon belüli csapatokat alkotva. Feliratkozni a vakáció folyamán online felületen lehet, ezt megtehetitek február 10-ig  Horváth-Kovács Mátyásnál. Várunk titeket nagy szeretettel! Ami biztos: kihagyni NEM érdemes!

 

Szalagavató emlékére ~ 2017

A régi szokások elemei napjainkban is élnek. Bár az első szalagavatót valószínüleg az 1830-as években rendezték meg Selmecbányán, még közel 200 év után is a végzős diákok szalagot hordanak, büszkén jelezve, hogy utolsó évjükhöz értek a líceumban. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. évfolyama idén is megszervezte a már hagyománnyá vált szalagavató ünnepséget a XII. osztályok számára. A rendezvényre 2017. január 20-án, 16 órától került sor, a marosvásárhelyi Nemzeti Szinház nagytermében.

Bár a szalagtűzés csak 16 órától kezdődött, a színházban már reggeltől nagy volt a sűrgés-forgás.  A szervezők arra törekedtek, hogy minden a legangyobb rendben alakuljon. Annak érdekében, hogy a műsor változatos és érdekes legyen, a színpadon minden művészeti ágból megfordultak fellépők, meg-meg szakítva „az ünnepeltek” színpadravonulását.

A műsor a 3 iskola igazgatóinak ünnepi beszédével indult. Míg Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, megjegyezte, hogy a szalagavató minden évben ismétlődik, azonban mindig más és egyedi , valamint elmagyarázta a szalag jelentőségét, addig Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, mesébe foglalta a diákok felnőtté válását és értelmi változását. A Római Katolikus Teológiai Líceum részéről, Székely Szilárd mondott beszédet, megemlítve, hogy az embereknek meg kell tanulni az idővel együttélni. A beszédláncot Márton Előd, református iskolalelkész valamint Balla Előd, katolikus iskolalelkész zárta.

IMG_5889          IMG_5918

Az ünnepi beszédek felolvasása után, a különböző művészeti ágak közül a Bolyai Zenekör mutatta be elsőként produkcióját, előadva a Mondd azt, hogy nem igaz című dalt. Ezután következett Bálint István, volt igazgató, már megszokott ajándékdala, melyet Biró Hanna (XI.B) valamint Marton Zoltán (XI.H, gitár) és Biró Hunor (XI.G, zongora) adtak elő.  Miután Portik Kriszta (XI. A) felolvasta a XI. évfolyam nevében írt ünnepi beszédet, következett az igazgatók és az osztályok szalagfeltűzése. A XII-es osztályok felvonulása elött elhangzottak érdekesebbnél-érdekesebb búcsúbeszédek, valamint az osztályvideók is kivetitésre kerültek. Ezekből sikerült megismerni az osztályok csínytevéseit, melyeket a közönség legtöbbször tapsviharral és nevetéssel viszonzott.

IMG_5869

IMG_5953

Megszakítva a meghitt pillanatot és egyben megfűszerezve azt,  felvillant a Bolyai Farkas Elméleti Líceum néptánccsoportja, mely mezőségi táncokkal szórakoztatta a közönséget és ugyanakkor, búcsúzott is végzős táncosaitól. Boni Zsuzsánna, a XII-es évfolyam részéről előadta a XII-es diákok által írt beszédet, majd ezután a Kájoni János Furulyakör a Rejtelmek és a Csönded vagyok című József Atilla feldolgozásokból adott egy ízelítőt a közönségnek.

IMG_6100

IMG_6143

Talán a műsor egyik legemlékezetesebb pillanata, az osztályvideók bemutatása mellett, a  XI-es évfolyam ajándék bécsi  keringője és a tanárok tánca marad. Előbbit, a Református Kollégium Sola gracia nevű diákkórúsa, a Hallelujah című dallal kísért. A táncokról a következőképpen vélekedtek:

   “ Az újításokat, változtatásokat én mindig szerettem. Ez tetszett a rendezvényen is, hogy sok volt az újítás. Kiemelném a tanárok táncát, hisz sokunknak ez volt a legkülönlegesebb része a rendezvénynek, azért is, mert számunkra ez egy meglepetés volt.  Egy olyan meglepetés, mely ráébresztett arra, hogy az évek során olyan tanárok tanítottak, akik nyitottak felénk, akik segítettek megélni a saját változásunkat is. ” (Szőcs Boróka, XII-es tanuló )

Szőllősi Evelyn, táncos, így vélekedett az idei bécsi keringőről: “ Kicsit nehéz volt a felkészülés,  abból a szempontból, hogy elég kevés időnk volt, de ettől eltekintve, mindegyik próba élménydús volt. Nem bánom azt, hogy jelentkeztem. Ugyanakkor, véleményem szerint a mi koreográfiánk sok dologban különbözőtt  az eddigi évekhez képest, hisz más tanár is tanította (Farczádi Róbert) valamint nagyon kreatív is volt. Nem változtatnék semmit sem rajta. Maradandó élményt jelentett számomra és nagyon örvendek, hogy táncosként képviselhettem a 11-es évfolyamot.”

IMG_6001

Miután mindegyik diák ingjére felkerült a kétágú szalag, a XI. évfolyam elmondhatta, hogy sikerült véghezvinnie egy közös célt, hisz szimbólikusan a XII-es diákokat felnőtté avatta. Az előadás a Tanulni kell című dallal ért véget, melyet a végzős diákok együtt énekeltek. Miután a terem ajtói megnyíltak, a színház  előterében  a  diákok és tanárok egy pohár pezsgő mellett koccinthattak és ünnepelhettek.

    Míg egyesek ünnepeltek, erőt vettem magamon és kérdéseket tettem fel a résztvevőknek, szervezőknek és tanároknak egyaránt.  Az előadással kapcsolatban, a megkérdezettektől, csak jót lehetett hallani. A rendezvény megszervezése bár nehéz volt, mégis mindenki szívesen végezte a dolgát.

Hajdú Zoltán, aligazgató, elárulta, hogy: “Az elöző évekhez hasonlóan az előadás nagyon jó és színvonalas volt. A bolyais diákok újból bizonyítottak, hogy nem csak a tanulásban, hanem nagyon sok művészeti ágban is teljesíteni tudnak. Én csak gratulálni tudok ugyanúgy a XII-eseknek mint a szervező csapatnak.  ”  Ugyanakkor, kifejtette véleményét, hogy milyen is volt aligazgatóként figyelni az előadást: „ Azt mondhatnám, hogy egy kicsit furcsa érzés volt, hiszen a tavaj a 12 B. osztályfőnökeként  vettem részt és azáltal, hogy most már nem vagyok osztályfőnök, egy olyan érzés fogott el, hogy mindenkinek az osztályfőnökeként tekinthetem magam. Ezen kívül, nem volt olyan nagy változás.”

   Simon János, XII-es osztályfőnök , így vélekedett: “ Én minden évben arra gondolok, hogy milyen nehéz lehet a következő évfolyamnak  a szalagavatót megszervezni, mert mindig csodálatos. Az idei is egyedi és különleges volt. Annyi meglepetésben volt részünk, nekünk ünnepelteknek, hogy nagyon meghatott. Legszívesebben, most visszanézném az egész műsort, hisz hihetetlen volt. A zeneszámok, a táncok, a kórus, a tanárok tánca, a szavallat, a búcsúztató szövegek mind fantasztikusak voltak. Egy szóban, gyönyörű szalagavató volt. Köszönjük a  XI-es  diákoknak, a tanároknak és a támogatóknak.”

  Szőcs Boróka, végzős diák így nyilatkozott: „ Az eddigi években is részt vettem a szalagavatókon, mint fellépő vagy szervező. Idén teljesen más volt. Más érzések, más gondolatok vettek körül. Csodálatos érzés volt, hogy 12-esként hallhattam és láthattam a nekünk szánt műsort. Ami a legjobban boldogított, az volt, hogy idén is felléphettem a Kájoni János furulyakörrel, illetve idén először lépett fel a Bolyai Zenekör, akikkel közösen zenélgettünk. Nagyon jó érzés volt, hogy a közönségből és a színpadról is átélhettem, hogy mit is jelent a szalagavató. ”

   Nagy Judith, szervező tanár, a következőket árulta el a rendezvény megszervezésével kapcsolatban:  “ Úgy gondolom, nem volt nagyon nehéz. Szükség volt egy kis utánajárásra, de szeretettel csináljuk, hisz a diákjainkról van szó. Rengeteg közös munkáról van szó, de persze mindent lehet jobban is csinálni. Ugyanakkor én úgy érzem, valamint a víszhangokból azt következtetem, hogy nagyon szép és jó volt.  ”

 „Eléggé nehéz volt, mivel sok embert kellett koordináni, de ettől függetlenül,  úgy gondolom, hogy egy nagyon jó csapatépítő munka volt. Problémát jelentett az, hogy minden szülő szerette volna látni a gyerekét és ezt kicsit nehéz volt megoldani, a helyhiány miatt. Ugyanakkor a bejáratnál nem mindenki volt hajlandó megmutatni a meghívóját, ezért sok embernek kellett könyörögni .” árulta el Göktas Leyla, szervező diák.

   Végezetül, megkérdezve azt, hogy a szalagavatónak szüksége van-e változtatásokra, a legtöbb megkérdezett személy azt nyilatkozta, hogy nem. Néhányan válaszolták azt, hogy talán egy több férőhelyes terem jobban fogna a rendezvénynek. Mindezeket elmondva, a visszajelzéseknek megfelelően, elmondható, hogy egy sikeres szalagavatót zártunk. Köszönjük mindenkinek a befektetett munkát.

Portik Sándor, XI.A

Szalagavató – 2017

Szalagavato2017

További képek … 

Azt az ént, amit most képviselünk, azt tanárainknak is köszönhetjük, akiknek hála megtudhattuk, hogy bár a „tudás gyökerei keserűek, de a gyümölcsei édesek”. Köszönjük szüleinknek, hogy fáradhatatlan munkával biztos talajt nyújtottak nekünk és végül de nem utolsó sorban köszönjük diáktársainknak, hogy együtt vívtuk meg az újítások harcait, hogy közösen küzdöttünk, örültünk és ragaszkodtunk vágyainkhoz, ragaszkodtunk egymáshoz.   Teljes Ünnepi köszöntő

Bóni Zsuzsánna, a XII. osztályok nevében

Szalag8szalag10Szalag1

Látni, de előbb hinni. Mindegy, hogy most a felnőttet, a gyereket vagy mindkettőt látjátok magatokban, előbb higgyétek, hogy mindkét szerepben ti vagytok. Ti, mint egyedi emberek ebben a végtelen univerzumban. Ezzel a fogalommal sokszor találkozunk matek órákon. Például az 1-es és a 2-es között felfoghatatlan mennyiségű más szám létezik. Az emberek már nem csak a számokat, hanem a végtelenséget is meghódították. Amikor végteleneket adunk össze, vonunk ki egymásból, elgondolkodom, miért is ne tudnánk meghódítani? Hiszen a mindennapi végességünkben is annyi végtelen létezik. Megannyi lehetőség, megannyi jövő. Mivel a tanácsokat a nálamnál sokkal bölcsebb emberek mondhatják, én csupán egy kéréssel fordulok hozzátok: ne féljetek meghódítani a saját végtelenségeteket! Ne féljetek a jövőtől, mert előle nincs menekvés, ne féljetek a döntésektől, a következményektől sem, mert meghatározzák azt, amik vagytok és amik lesztek. Szalagavatós köszöntő bővebben

Portik Kriszta, a XI. évfolyam nevében

Szalag7 Szalag13Szalag5Szalag3

 

 

 

 

 

 

Osztálybemutató írások,   Filmek:                      További felvételek:            

Szalag4Szalag15Szalag14Allofogadas

Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő