A régi szokások elemei napjainkban is élnek. Bár az első szalagavatót valószínüleg az 1830-as években rendezték meg Selmecbányán, még közel 200 év után is a végzős diákok szalagot hordanak, büszkén jelezve, hogy utolsó évjükhöz értek a líceumban. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum XI. évfolyama idén is megszervezte a már hagyománnyá vált szalagavató ünnepséget a XII. osztályok számára. A rendezvényre 2017. január 20-án, 16 órától került sor, a marosvásárhelyi Nemzeti Szinház nagytermében.

Bár a szalagtűzés csak 16 órától kezdődött, a színházban már reggeltől nagy volt a sűrgés-forgás.  A szervezők arra törekedtek, hogy minden a legangyobb rendben alakuljon. Annak érdekében, hogy a műsor változatos és érdekes legyen, a színpadon minden művészeti ágból megfordultak fellépők, meg-meg szakítva „az ünnepeltek” színpadravonulását.

A műsor a 3 iskola igazgatóinak ünnepi beszédével indult. Míg Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, megjegyezte, hogy a szalagavató minden évben ismétlődik, azonban mindig más és egyedi , valamint elmagyarázta a szalag jelentőségét, addig Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, mesébe foglalta a diákok felnőtté válását és értelmi változását. A Római Katolikus Teológiai Líceum részéről, Székely Szilárd mondott beszédet, megemlítve, hogy az embereknek meg kell tanulni az idővel együttélni. A beszédláncot Márton Előd, református iskolalelkész valamint Balla Előd, katolikus iskolalelkész zárta.

Az ünnepi beszédek felolvasása után, a különböző művészeti ágak közül a Bolyai Zenekör mutatta be elsőként produkcióját, előadva a Mondd azt, hogy nem igaz című dalt. Ezután következett Bálint István, volt igazgató, már megszokott ajándékdala, melyet Biró Hanna (XI.B) valamint Marton Zoltán (XI.H, gitár) és Biró Hunor (XI.G, zongora) adtak elő.  Miután Portik Kriszta (XI. A) felolvasta a XI. évfolyam nevében írt ünnepi beszédet, következett az igazgatók és az osztályok szalagfeltűzése. A XII-es osztályok felvonulása elött elhangzottak érdekesebbnél-érdekesebb búcsúbeszédek, valamint az osztályvideók is kivetitésre kerültek. Ezekből sikerült megismerni az osztályok csínytevéseit, melyeket a közönség legtöbbször tapsviharral és nevetéssel viszonzott.

Megszakítva a meghitt pillanatot és egyben megfűszerezve azt,  felvillant a Bolyai Farkas Elméleti Líceum néptánccsoportja, mely mezőségi táncokkal szórakoztatta a közönséget és ugyanakkor, búcsúzott is végzős táncosaitól. Boni Zsuzsánna, a XII-es évfolyam részéről előadta a XII-es diákok által írt beszédet, majd ezután a Kájoni János Furulyakör a Rejtelmek és a Csönded vagyok című József Atilla feldolgozásokból adott egy ízelítőt a közönségnek.

Talán a műsor egyik legemlékezetesebb pillanata, az osztályvideók bemutatása mellett, a  XI-es évfolyam ajándék bécsi  keringője és a tanárok tánca marad. Előbbit, a Református Kollégium Sola gracia nevű diákkórúsa, a Hallelujah című dallal kísért. A táncokról a következőképpen vélekedtek:

   “ Az újításokat, változtatásokat én mindig szerettem. Ez tetszett a rendezvényen is, hogy sok volt az újítás. Kiemelném a tanárok táncát, hisz sokunknak ez volt a legkülönlegesebb része a rendezvénynek, azért is, mert számunkra ez egy meglepetés volt.  Egy olyan meglepetés, mely ráébresztett arra, hogy az évek során olyan tanárok tanítottak, akik nyitottak felénk, akik segítettek megélni a saját változásunkat is. ” (Szőcs Boróka, XII-es tanuló )

Szőllősi Evelyn, táncos, így vélekedett az idei bécsi keringőről: “ Kicsit nehéz volt a felkészülés,  abból a szempontból, hogy elég kevés időnk volt, de ettől eltekintve, mindegyik próba élménydús volt. Nem bánom azt, hogy jelentkeztem. Ugyanakkor, véleményem szerint a mi koreográfiánk sok dologban különbözőtt  az eddigi évekhez képest, hisz más tanár is tanította (Farczádi Róbert) valamint nagyon kreatív is volt. Nem változtatnék semmit sem rajta. Maradandó élményt jelentett számomra és nagyon örvendek, hogy táncosként képviselhettem a 11-es évfolyamot.”

Miután mindegyik diák ingjére felkerült a kétágú szalag, a XI. évfolyam elmondhatta, hogy sikerült véghezvinnie egy közös célt, hisz szimbólikusan a XII-es diákokat felnőtté avatta. Az előadás a Tanulni kell című dallal ért véget, melyet a végzős diákok együtt énekeltek. Miután a terem ajtói megnyíltak, a színház  előterében  a  diákok és tanárok egy pohár pezsgő mellett koccinthattak és ünnepelhettek.

    Míg egyesek ünnepeltek, erőt vettem magamon és kérdéseket tettem fel a résztvevőknek, szervezőknek és tanároknak egyaránt.  Az előadással kapcsolatban, a megkérdezettektől, csak jót lehetett hallani. A rendezvény megszervezése bár nehéz volt, mégis mindenki szívesen végezte a dolgát.

Hajdú Zoltán, aligazgató, elárulta, hogy: “Az elöző évekhez hasonlóan az előadás nagyon jó és színvonalas volt. A bolyais diákok újból bizonyítottak, hogy nem csak a tanulásban, hanem nagyon sok művészeti ágban is teljesíteni tudnak. Én csak gratulálni tudok ugyanúgy a XII-eseknek mint a szervező csapatnak.  ”  Ugyanakkor, kifejtette véleményét, hogy milyen is volt aligazgatóként figyelni az előadást: „ Azt mondhatnám, hogy egy kicsit furcsa érzés volt, hiszen a tavaj a 12 B. osztályfőnökeként  vettem részt és azáltal, hogy most már nem vagyok osztályfőnök, egy olyan érzés fogott el, hogy mindenkinek az osztályfőnökeként tekinthetem magam. Ezen kívül, nem volt olyan nagy változás.”

   Simon János, XII-es osztályfőnök , így vélekedett: “ Én minden évben arra gondolok, hogy milyen nehéz lehet a következő évfolyamnak  a szalagavatót megszervezni, mert mindig csodálatos. Az idei is egyedi és különleges volt. Annyi meglepetésben volt részünk, nekünk ünnepelteknek, hogy nagyon meghatott. Legszívesebben, most visszanézném az egész műsort, hisz hihetetlen volt. A zeneszámok, a táncok, a kórus, a tanárok tánca, a szavallat, a búcsúztató szövegek mind fantasztikusak voltak. Egy szóban, gyönyörű szalagavató volt. Köszönjük a  XI-es  diákoknak, a tanároknak és a támogatóknak.”

  Szőcs Boróka, végzős diák így nyilatkozott: „ Az eddigi években is részt vettem a szalagavatókon, mint fellépő vagy szervező. Idén teljesen más volt. Más érzések, más gondolatok vettek körül. Csodálatos érzés volt, hogy 12-esként hallhattam és láthattam a nekünk szánt műsort. Ami a legjobban boldogított, az volt, hogy idén is felléphettem a Kájoni János furulyakörrel, illetve idén először lépett fel a Bolyai Zenekör, akikkel közösen zenélgettünk. Nagyon jó érzés volt, hogy a közönségből és a színpadról is átélhettem, hogy mit is jelent a szalagavató. ”

   Nagy Judith, szervező tanár, a következőket árulta el a rendezvény megszervezésével kapcsolatban:  “ Úgy gondolom, nem volt nagyon nehéz. Szükség volt egy kis utánajárásra, de szeretettel csináljuk, hisz a diákjainkról van szó. Rengeteg közös munkáról van szó, de persze mindent lehet jobban is csinálni. Ugyanakkor én úgy érzem, valamint a víszhangokból azt következtetem, hogy nagyon szép és jó volt.  ”

 „Eléggé nehéz volt, mivel sok embert kellett koordináni, de ettől függetlenül,  úgy gondolom, hogy egy nagyon jó csapatépítő munka volt. Problémát jelentett az, hogy minden szülő szerette volna látni a gyerekét és ezt kicsit nehéz volt megoldani, a helyhiány miatt. Ugyanakkor a bejáratnál nem mindenki volt hajlandó megmutatni a meghívóját, ezért sok embernek kellett könyörögni .” árulta el Göktas Leyla, szervező diák.

   Végezetül, megkérdezve azt, hogy a szalagavatónak szüksége van-e változtatásokra, a legtöbb megkérdezett személy azt nyilatkozta, hogy nem. Néhányan válaszolták azt, hogy talán egy több férőhelyes terem jobban fogna a rendezvénynek. Mindezeket elmondva, a visszajelzéseknek megfelelően, elmondható, hogy egy sikeres szalagavatót zártunk. Köszönjük mindenkinek a befektetett munkát.

Portik Sándor, XI.A