Hallottál már a Rákóczi Alapítvány táboráról?Az alábbiakban erről olvashatsz Molnár Eszter, iskolánk diákjának levelében:
Legkedvesebb bolyais!
Ez itt most csak neked szól, és nem másról, mint a kanadai Rákóczi Alapítvány által szervezett 24. Magyarságismereti Mozgótáborról tartalmaz valamicske előszót. Ne ijedj meg, minden adminisztratív jellegű információt megtalálsz a linken (a levél utóiratában), viszont ameddig odaérsz az olvasással már el is tudod dönteni, hogy megnyitod-e, és érdemes-e tovább kutakodj ez ügyben. Addig hadd kalauzoljalak el téged egy kicsit így a látatlanban, mikor még azt se tudod, hogy ezt eszik vagy isszák.
Nézzük csak meg a statisztikát. Akár egy egyszerű közvélemény kutatás is régi rákóczisok, (upsz… akarom mondani régi táborozók, mert ugye még nem is tudod mit jelent rákóczisnak lenni) között ki tudja mutatni, hogy egyikük se bánta meg, hogy elment a táborba, és igenis megéri, és bla bla bla, tudod ezek azok a szokásos közhelyek, amivel meggyőzni szokás. De te nem ezért fogod megírni a jelentkezésed. Nem azért, mert mindenki, aki már kipróbálta azt mondja jó. Hanem azért, amiért jó.
Vannak olyan dolgok az aprócska életünkben, amelyekre azt mondjuk „mérföldkő”. Persze teljes bizonyossággal csak akkor tudjuk őket így megnevezni mikor már réges-rég megéltük, és legalább egymilliószor átértékeltük ezeket a pillanatokat A Rákóczi pontosan ilyen lehet számodra. Azt mondták írjak neked levelet erről a mérföldkőről; mondjam el, hogy nekem mit adott, de azt nem tudták, hogy képtelenséget kérnek. A mérföldkő azért is mérföldkő az emberi létben, mert teljességgel sosem fogjuk tudni meghatározni. Pont ez a körülírhatatlansága lesz számunkra oly fontos. Számomra az volt, számodra az lesz. Szeretnéd, hogy konkretizáljak? Hát íme: nem az étel, nem a szállás, nem a helyszínek, nem az előadások, nem a busz, hanem az emberek. Talán meredek azt állítani, hogy a felsoroltakkal baj lenne, ne érts félre, én egyszerűen csak azt mondom, hogy mind üresek az emberek nélkül. Jó, most mondhatnád, hogy emberekkel is lehet üres mindez, de azokkal az emberekkel, akikkel a Rákócziban találkozhatsz sosem történhet meg. Mindegyik egy kis csoda. Nem túlzok, tényleg az. Nevezz csöpögősnek, de ennyi különböző világszemlélettel találkozni, ennyi értéket felfedezni bennük csupán másfél hét alatt merem állítani, hogy ritkaság. Na és akkor ott van az, amiről beszéltem, mégpedig arról a megnevezhetetlen megragadóságukról, amellyel rendelkeznek. Ha mégis muszáj lenne szavakba önteni, talán (az egymilliószoros átértékelés után) úgy fogalmaznám meg, hogy az őszinte, emberi, nyílt tisztaságuk az, ami naggyá teszi őket az én szememben. És a tiédben is azok lesznek. Hidd el, és írd meg azt a pályázatot!
Szeretettel,
Eszter
UI. Itt az ideje, hogy belenézz: http://www.rakoczialapitvany.hu/node/1250
Néhány kép az elmúlt táborokból: