Ballagás 2012
Ballagásról készült összefoglaló videofilm itt megtekinthető.
Farczádi Róbert versei
Szív dala
A szív figyeli a láthatárt,
Dobog szaporán, s nem lát határt.
Érzelmével ő áthat árt,
S pusztaságot is, ha tárt.
Megnyitottam szívemen a zárt.
Szűkes ajtaja most nagyratárt,
Mintha tudná: neki már nem árt,
Ha nem látja a nyárt, amelyre várt.
Figyeli ő is az érzelem-várt,
Mely hoz sok jót és ugyanúgy kárt.
Kiragadja közülük a reményt és márt,
Márt belőle bőven, szűljön szerelmes párt…
Nyerek
Fáradt vagyok, türelmetlen, levert,
S míg lelkiállapotom ily kevert,
Bicikli-szívem gyorsabban teker
Tudva, hogy minden versenyt megnyer.
Ha kifárad, úgyis végigcipeli a terhet,
Győzteshez híven megüli a nyerget,
S vágtat éjben, vágtat a fényes napban,
Vágtat, míg verejték-tengerébe nem csobban!
Farczádi Róbert XII.A
További versek:
LOGÓ pályázat
Tervezz a Bolyais Diákvilágnak egy időtálló, ötletes, kifejező, egyedi, összetéveszthetetlen logót!
Várjuk a pályázatokat december 1-ig a bolyaisdiakvilag@yahoo.com címre.
A kiválasztott logó szerzője jutalomban részesül!
Feltételek:
- Az elküldött email címe legyen LOGO.
- Az emailben jelenjen meg a teljes neved és hogy melyik osztályba jársz.
- Mindenkitől csak 1 logót fogadunk el.
- A pályázaton nem vehetnek részt iskolán kívüli diákok.
- A logónak tükröznie kell az iskola összetett jellegét; alkalmazkodjon a modern formavilághoz.
- Előzzétek meg a színek kavalkádját, az aprólékos kidolgozást.
- A pályamű megengedett fájltipusa: JPG (minimum 300 dpi felbontásban).
- Legyen jól felhasználható színesben és fekete-fehér változatokban is.
Jó munkát mindenkinek.
Sok kicsi sokra gyűlhet …
A Zöld Iskola Projekt keretében a X.H osztály Sok kicsi sokra gyűlhet … mottóval pályázatot hirdet a következő versenyformákban:
- kupakgyűjtés és kreatív újrahasznosítás,
- vers-, illetve rövidpróza – írás.
A két pályázat nevelő, játékos-szórakoztató és művészi jellegű is. Célja a környezettudatos magatartás erősítése és az alkotókedv felkeltése.
Üzenet
Nem tudom mikor történt meg utoljára, hogy a Bolyai Farkas Elméleti Líceum gólyabáljának szervezése már nyáron elkezdődjön. Meg is lett az eredménye a sok munkának és áldozott időnek, mivel a visszajelzések szerint egy jól sikerült golyabál volt.
A kilencedikes diákok még nem tudják, hogy mekkora öröm, mikor egy előadás kellőképpen összeáll. A néző nem tudta mi történt a színpad mögött, a gólyának pedig az volt a fontos, hogy saját szerepe sikerüljön. Nincs is honnan tudják szervezőként mennyire jól esik egy nagy taps a végén, ezt majd három év mulva fedezik fel ők is.
A szervezés alatt megismerhettük utódainkat az iskola keretén belül, és ők is egy kicsit megismerhettek minket. A baráti légkör kialakulásában nem kicsit segített a kirándulás is. Bár edzőtábor jellege volt, játékos jókedvvel állt hozzá mindenki. Öröm volt látni, hogy a gólyák fejlődtek és még nagyobb öröm volt észlelni, hogy a bál lezárása után is barátok maradtak.
Azt hiszem sok szervező, ha nem is az összes szervező nevében mondom, hogy az együtt töltött idő alatt egy összetartóbb évfolyamot sikerült alakítani. Sokszor elfelejtjük, hogy az osztályon kívül is vannak diákok. A szervezés ideje alatt viszont megismertük jobban egymást, sőt barátok is lettünk és örvendek, hogy erre legalább tizenkettedik osztály elején sor került, mikor még nem túl késő.
Zaharia Kézdi Emil, XII.A
A számok háborúja
Szerda volt. Tíz órás szünet következett. Iskolánkat nagy csend lepte, míg végül megszólalt hangosan a csengő. Kezdett megtelni az udvar emberekkel, de valami szokatlan volt. Buzgó diákok álltak az udvar közepén valamire várva. Hogy mire is? Számokra, hisz számháborúzni készültünk a BDSzerda keretein belül! Sor került a csapatok felosztására és a számok kiosztására. A játék következő szünetre volt leszögezve, addig is mindenki órára ment és izgatottan várta a szünetet.
Tizenegy órás szünet elérkezett, a zászlók a helyükre kerültek és elkezdődött a játék!
Reméljük legközelebb többen csatlakoznak hozzánk! Addig is íme pár kép az eseményről:
Bota Dalma XI. A
Élménydús Diákszervezeti Tábor
Azt mondják, hogy a jó dolgok hamar telnek. Azt hiszem, valahol ez igaz is. Nagyon hamar eltelt a résztvevő diákok szemszögéből a Diákszervezeti Tábor, mely tele volt tanulással, ismerkedéssel, szórakozással és felejthetetlen élményekkel. De mit is gondol erről egy kilencedikes diák? Ez most kiderül Pádár Zsuzsa beszámolójából.
Diákszervezeti tábor egy kilencedikes szemével
Péntek délután a szervező diákok meg a kilencedikesek, izgatottan gyülekeztek a Teleki Téka előtti parkolóban, várva az indulást az eddigi legszuperebb Diákszervezeti táborba. A golyák kiváncsian szemlélték diáktársaikat,hiszen új arcokkal találkoztak, akikkel az ismerkedés már az indulás előtt elkezdődött.
A csapat megérkezése után sor került a megnyitóra, ahol bevezették az elkövetkezendő napok programjait. A sort rögtön ismerkedési játekokkal kezdtük, volt Laurenciázás, rövid bemutatkozás is a táborozók részéről. Ezután közösen megírtuk a tábor szabályzatát, melyet mindenki aláírt , bizonyítva , hogy a tábor ideje alatt betartja (törekedik betartani) azt. Esti programként még egy játek került elő , a “Gyilkosos” amit szinte mindenki ismert és örömmel húztunk cetlit , amely a feladatunkat rejtette a tábor idejére. Elérkezett a buli ideje , a hangulat fokozódott és mindenki önfeledten bulizott a jobbnál jobb zenékre.
Szombat reggel kicsit álmosan, de készen álva az új feladatokra gyűlt össze a társaság. A kihagyhatatlan reggeli torna után ,csapatokra osztattak bennünket. Előadásokra került sor , ahol betekintést nyerhettünk a Bolyais tevékenységek mögé. Megismertük a Bolyai Diákszövetséget , a Tentament , Transz Bolyai Rádiót, “Ki mit tud?” jellegű versenyeket (Diákvilág, Zöld Iskola Projekt). Mindeki nagyon lelkes volt , sok kilencedikes kérdezgette a nagyobbaktól, hogy: “Igaz, nem csak egy tevékenységen lehet résztvenni?”. A csapatok maradtak de a program változott, hiszen egy izgalmas verseny következett , amely logikai , ügyességi , csapatépítő játékokból állt. Sőt a csapatoknak egy Himnusz irására is vállalkozniuk kellett , melyek nagyon színesre sikeredtek. Egy kis szünet után egy meglehetősen hasznos beszélgetésre került sor , a szervező diákokkal amely a Diákszövetség jövője körül zajlott, új ötletek és javaslatok is elhangzottak. A délutáni szabadprogramon ,különböző elfoglaltságot találtunk magunknak: beszélgetés , focizás , éneklés, gitározás. Az esti buli sem maradhatott el, mindenki jól érezte magát az új barátokkal.
Meglepetésünkre egy különc feladat is várt ránk hajnali fél 6kor, ami nem volt más mint a meglepetés torna. A diákok minden erejüket összeszedve, probálták a maximumot nyújtani a rögtönzött tornaóra alatt, amely után gyertyafénynél letettük az eskünket, melyben megfogadtuk hogy bolyais diákként egy percre sem lankadunk , aktív diákéletet élünk és minden tevékenységből kivesszük a részünket.
Az utolsó nap már lehetett érezni a fiatalokon a fáradtság első jeleit, de ugyanolyan jó hangulattal kezdtünk neki az utolsó játekoknak. Elérkezett a kiértékelés ideje , amely összefoglalta a táborban történt eseményeket. Egy kis “nyuszi” sorsa volt, a beszámolók végig hallgatása. Az eltelt napok izgalmai után , aprócska szomorúsággal indultunk haza, megbizonyosodva arról, hogy a tábor emlékezetes élmény marad számunkra, új barátokat szereztünk és megismerhettük a már “nagy bolyaisok” feladatait. Mindez nem jöhetett volna létre a főtámogató Romániai Magyar Demokrata Szövetséget és a Communitas Alapítvány nélkül. Na persze a szervezők sok munkája is megérződött.
Pádár Zsuzsa, IX.A.
Köszönjük szépen Bálint István igazgató, Horváth Gabriella aligazgató, valamint a felügyelő tanárok közreműködését, segítségét !
Bota Dalma, XI.A
Kirándulni volt a XI. A
Október 19.-től 21.-ig tartó hétvége különleges volt számunkra, ugyanis kirándulni voltunk Borospatakán. Az osztály majdnem teljes létszámmal (és még néhány meghívottal) indult neki az útnak, kísérőink Szász Ágota tanárnő és Barni bácsi voltak.
Az út a vártnál hosszabb volt, a végére már midenki megunta. Voltak akik zenét hallgattak, voltak akik ettek, akik beszélgettek és olyanok is akik szorgalmazták az éneklést. Az út különlegessége volt, hogy az Oszinéni sorra vette a társaságot és mindenkivel elbeszélgetett hosszabban-rövidebben.
Vadregényes vídékeken kellett keresztülmennünk, míg végül sötétedésre megérkeztünk. A házigazdák ízletes -a helyi szokások szerint készült- vacsorával vártak. Étkezés után játék, buli tábortűz, beszélgetések, mindenki megtalálta a helyét. Másnap lehetőségünk nyílt megcsodálni a festői tájat és kirándulni az Ezer Éves Határhoz, ahol megnéztük a régi bakterházat és felmentünk a Rákóczi-várhoz is. Kellemes idő volt –ami meglepő októberben – és az osztályt általánosan a jó kedv és a remek hangulat jellemezte. Délután is voltak csapatos játékok, számháború, pókháló, valamint a “hogyan gyújtsunk meg egy kézzel egy szál gyufát?”. Ottlétünk alatt az egész völgyet hangos nevetés járta be. Este nagy buli volt, s ezzel párhuzamosan gitározás a tűz mellett. Mindkét helyen pezsgett az élet és mindenki nagyon jól érezte magát.
A vasárnap egy kirándulással kezdődött, ami alól csak a súlyos betegeket mentette fel az oszinéni. Megmásztuk a mellettünk levő hegyet, friss levegőt szívtunk és gyönyörködtünk a tájban, majd a hazajövetel után megnéztük a falumúzeumot is. Közvetlenül az ebéd után hazaindulás következett. A hazaút csendben, nyugdot körülmények között zajlott le, ugyanis a kifáradt társaság elaludt a buszban. Reméljük, hogy még elmegyünk ilyen remek kirándulásra!
Kádár Eszter, XI.A
További képek láthatók a képgalériában.