Október 19.-től 21.-ig tartó hétvége különleges volt számunkra, ugyanis kirándulni voltunk Borospatakán. Az osztály majdnem teljes létszámmal (és még néhány meghívottal) indult neki az útnak, kísérőink Szász Ágota tanárnő és Barni bácsi voltak.

Az út a vártnál hosszabb volt, a végére már midenki megunta. Voltak akik zenét hallgattak, voltak akik ettek, akik beszélgettek és olyanok is akik szorgalmazták az éneklést. Az út különlegessége volt, hogy az Oszinéni sorra vette a társaságot és mindenkivel elbeszélgetett hosszabban-rövidebben.

Vadregényes vídékeken kellett keresztülmennünk, míg végül sötétedésre megérkeztünk. A házigazdák ízletes -a helyi szokások szerint készült- vacsorával vártak. Étkezés után játék, buli tábortűz, beszélgetések, mindenki megtalálta a helyét. Másnap lehetőségünk nyílt megcsodálni a festői tájat és kirándulni az Ezer Éves Határhoz, ahol megnéztük a régi bakterházat és felmentünk a Rákóczi-várhoz is. Kellemes idő volt –ami meglepő októberben – és az osztályt általánosan a jó kedv és a remek hangulat jellemezte. Délután is voltak csapatos játékok, számháború, pókháló, valamint a “hogyan gyújtsunk meg egy kézzel egy szál gyufát?”. Ottlétünk alatt az egész völgyet hangos nevetés járta be. Este nagy buli volt, s ezzel párhuzamosan gitározás a tűz mellett. Mindkét helyen pezsgett az élet és mindenki nagyon jól érezte magát.

A vasárnap egy kirándulással kezdődött, ami alól csak a súlyos betegeket mentette fel az oszinéni. Megmásztuk a mellettünk levő hegyet, friss levegőt szívtunk és gyönyörködtünk a tájban, majd a hazajövetel után megnéztük a falumúzeumot is. Közvetlenül az ebéd után hazaindulás következett. A hazaút csendben, nyugdot körülmények között zajlott le, ugyanis a kifáradt társaság elaludt a buszban. Reméljük, hogy még elmegyünk ilyen remek kirándulásra!

Kádár Eszter, XI.A 

 További képek láthatók a képgalériában.