Szív dala
A szív figyeli a láthatárt,
Dobog szaporán, s nem lát határt.
Érzelmével ő áthat árt,
S pusztaságot is, ha tárt.
Megnyitottam szívemen a zárt.
Szűkes ajtaja most nagyratárt,
Mintha tudná: neki már nem árt,
Ha nem látja a nyárt, amelyre várt.
Figyeli ő is az érzelem-várt,
Mely hoz sok jót és ugyanúgy kárt.
Kiragadja közülük a reményt és márt,
Márt belőle bőven, szűljön szerelmes párt…
Nyerek
Fáradt vagyok, türelmetlen, levert,
S míg lelkiállapotom ily kevert,
Bicikli-szívem gyorsabban teker
Tudva, hogy minden versenyt megnyer.
Ha kifárad, úgyis végigcipeli a terhet,
Győzteshez híven megüli a nyerget,
S vágtat éjben, vágtat a fényes napban,
Vágtat, míg verejték-tengerébe nem csobban!
Farczádi Róbert XII.A
További versek: