2013. október 25-27-én megrendezésre került a már hagyománnyá vált Diákszervezeti tábor Szalárdon. A rendezvény fő célja az volt, hogy egy élménydús táborozás keretében megismertesse az újonnan érkezett bolyais kilencedikesekkel a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákszervezeteit, a Bolyai Diákszövetséget, a Tentament (az iskola folyóiratát), a Transz-Bolyai Rádiót, valamint azokat a „Ki mit tud?”-okat, versenyeket, amelyen részt vehetünk, és részt kellene vennünk.

Péntek délután háromnegyed négykor gyülekezett a csapat a Kistemplom előtt, innen indult el a busz Szalárdra. Már a másfél órás odaút is tömény szórakozással és nevetéssel telt el, akkor már elkezdtünk ismerkedni egymással. Hat óra környékén érkeztünk meg a szalárdi szálláshelyünkre, mely egy kis patak mellett, az erdőben, a hegy lábánál, egy gyönyörű telken volt. Kellemes környezetben tölthettük tehát el a hétvégét, ez is dobott a tábor hangulatán. Este, a tábor hivatalos megnyitása után, érdekes, vicces, szórakoztató ismerkedési játékokkal múlattuk az időt, ezáltal felfedezve egymásban a különlegességeket, megismerve egymás érdekes tulajdonságait. Ezután következett a vacsora, melynek fő alkotórésze a virsli volt. Vacsora utánra meglepetésprogram volt beígérve, mely egy nagyon érdekes, szintén ismerkedésre szolgáló játékban, az úgy nevezett Gyorsrandiban nyilvánult meg. A különleges megadott témákról szóló rövid beszélgetések által megtudhattuk társaink véleményét olyan alapvető kérdésekben, mint „Milyen a tökéletes férfi/nő?” vagy „Hova költöznél a legszívesebben?”. Ezután kulturáltan kitáncoltuk fölösleges energiáinkat, a takarodó pedig éjfélkor volt.

Szombat reggel nyolckor ébresztettek minket pezsdítő zenével és vidámsággal. A néhány szervező által vezetett, kicsit sem finomkodó reggeli torna segítségével hamar felébredtünk, és energiaszintünk teljességében ülhettünk asztalhoz. Délelőtt tíztől kezdődtek az előadások a diákszervezetekről és a versenyekről, amelyeken munkacsoportokra osztva, forgószínpad szerűen vettünk részt. Itt megismerhettük a BDSz szerkezetét, valamint, hogy hogyan tehetjük magunkat hasznossá ebben a szervezetben,  megtudhattuk, mi kell ahhoz, hogy a szüneten zenét hallhassunk az udvaron, valamint hogy milyen fontos munkát is végeznek azok a vállalkozó lelkű, fiatal újságírók, akik fenntartják az iskola folyóiratát, a Tentament. Az előadásokon való feszült figyelés fáradalmait egy rövid, egyórás szabad program révén pihenhettük ki. Ezután az előadások szakaszában felosztott munkacsoportokban maradva, izgalmas csapatjátékokon vettünk részt. Volt kvíz, kóstolás, logikai játékok, de legfontosabb részét a programnak az ügyességi feladatok képezték. Koradélután megejtettük az ebédet, ami mindenkinek ízlett. Ebéd után elhatároztuk, hogy számháborúzni fogunk a szállásunk nagy területű udvarán. A késő délután folyamán ugyancsak párhuzamosan, három központban, meghatározott témákban vitázás következett, mindenki elmondhatta véleményét, a beszélgetések által sok ismeretünket gyarapítottuk. Mindenki kedvence a „Létezhet-e férfi és nő között igazi barátság?” című téma volt, ez örvendett a legnagyobb érdeklődésnek. Vitázás után következett a várva-várt tábortűz. Vidám játékkal egybekötött nótázás, dalolgatás, történetet-, viccmesélés mellett néztük, ahogy szép lassan leég a gyönyörűen megrakott tűz, majd bementünk vacsorázni. Este senkit nem kellett ringatni, a túrázás, a számháború és ehhez hasonló megerőltető tevékenységek megtették hatásukat.

A vasárnap reggelt egy, a szombatinál nagyságrendekkel keményebb reggeli tornával kezdtük, így már nem érdekelt senkit, hogy megint virsli van reggelire, csak juthasson tápanyaghoz a szervezete. Reggeli után a tábor kiértékelése következett, amikor Jóskának, a kis plüssnyuszinak elmondhattuk, mi tetszett és mi nem tetszett a táborban. Még egy utolsó csapatépítő játékot megejtettünk, és bizton állíthatjuk, mindenkinek ez volt a legélvezetesebb. Ezután volt majdnem egy óránk csomagolni, amit mindenki bánatára a kijelentkezés és hazaindulás követett. A hazaút is legalább olyan élménydús volt, mint az odaút, de mindenki szomorú volt, hogy ilyen hamar lejárt ez a hétvége és ezzel a kaland is.

Végső soron, azt hiszem kijelenthetjük, hogy egy csodálatos hétvégében volt részünk, sok ismerettel és élménnyel lettünk gazdagabbak, megismerhettük lehetőségeinket és hogy miként tudunk érvényesülni. Hálás köszönettel tartozunk minden szervezőnek, az ő hozzáállásuk és felelősségteljességük teremtette meg nekünk a lehetőséget, hogy egy remek, izgalmas és élménydús táborozást töltsünk együtt.

Emellett köszönjük a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, és a Communitas Alapítványnak a támogatást.

Bukur Tamás, IX.A