Író-olvasó találkozó VÖRÖS ISTVÁN József Attila – díjas költővel és prózaíróval 

2013. november 14.

 

Városunk legrangosabb rendezvényeinek egyike vitathatatlanul a novemberi nemzetközi könyvvásár. „Ha Marosvásárhelyen könyvvásár, akkor a Bolyaiban író-olvasó találkozó…”,  hangzott el évekkel ezelőtt iskolánk dísztermében az egyik hasonló rendezvényen. És valóban, eme szavak jóslatként simultak a Bolyai líceum kulturális életébe.

A 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rangos meghívottjainak egyikével találkozhattak idén a bolyais diákok: Vörös István József Attila-díjas költővel és prózaíróval, a kortárs magyar irodalom jelentős alakjával.

Vörös István 1964. szeptember 20-án született Budapesten. Az ELTE BTK magyar–cseh szakán végezte tanulmányait, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. 2004-ben indítja el az első magyarországi egyetemi Kreatív írás programot Lackfi Jánossal.

Prózát, verset, színművet, kritikát, tanulmányt és fordítást egyaránt publikál. Írásaiból angolra, franciára, kínaira, csehre, németre, olaszra, oroszra és sok más nyelvre fordítottak.

A líceum dísztermében összegyűlt kis bolyaisok serege előtt Horváth Gabriella igazgatóhelyettes köszöntötte a rangos vendéget, majd Pop Ágnes tanítónő, a rendezvény szervezője az írót faggatta a gyermekkorról, a pályaválasztásról, a pályakezdetről, kedvenc tanárairól, kedvenc mestereiről, a versről. Lorenzovici Zsófia, Adorjáni Sára, Bárczi Ingrid és Nagy Brigitta kisdiákok a költő verseiből szavaltak, majd záporszerűen zúdultak a nézőközönségből az őszinte érdeklődéssel feltett kérdések: mikor írta meg első versét, milyen gyerek volt, milyen volt számára az óvoda, mit szeret, hány gyereke van stb.

Nem maradhatott el a közös versmondás sem: „Jön a kicsi, fut a nagyi, széles mosolyok…” –zengett a díszterem Weöres Sándor Haragosija átírásának elmondásakor. Majd ötletesen a költő felolvasott más versátírást is az Apám kakasa című kötetből, amelyet – rendhagyó vállalkozásként – Lackfi János költővel együtt adott ki.

Öröm, hogy kisdiákjaink személyesen megismerhették Vörös Istvánt. Arra a kérdésre, hogy mi a vers, természetesen a válasz a legegyszerűbb és a legbonyolultabb zónák között ingadozik. Hát mi lehet más, mint létforma, mint örök titok, mint isteni ajándék…

Emlékül iskolánk Aranykönyvébe írta a költő:

„Köszönöm a sok szép, izgalmas igazi két órát, amit itt tölthettem, gratulálok a diákok üde szelleméhez, és jó munkát kívánok!”

Mi is köszönjük az együtt töltött VERSÓRÁT, köszönjük az élményt!

Váljék mindannyiunk szellemi és lelki egészségére!

 

Pop Ágnes