Rövid történeti áttekintés

A Transz Bolyai Rádiónak, iskolánk független belső diákrádiójának elődje az 1954-55-ös tanévben kezdte el működését. A rádió adásai György Béla és Árkosi Laszló tanárok vezetésével történtek, az iskolaigazgató vagy a párttitkár felügyelete alatt. A Városi Rádióklubtól vételi engedélyt és egy hajóból kiemelt vevőt kapott a Bolyai Rádió.
1975-ben Kolozsvári József elektronikai szakember vezetésével folytatódott a rádiózás. A stúdió saját kezűleg készített felszereléssel közvetítette műsorait. A legelső elektroncsöves erősítő 150 kilós volt. Ebben az időben minden osztály hangszóróval volt felszerelve, viszont az udvarra csak a 80-as években került hangszoró. Ezután a rádió elhallgatott, s csak 1993-ban az Öregdiák Világtalálkozó alkalmával szólalt meg újból. Azóta működik a Transz Bolyai Rádió (TBR) név alatt, és 2001. október 15. óta minden nap, a 12 órás szünetben a Református Kollégium diákjai is adásba lépnek.

Napjainkban

Napjainkban a diákrádió, László József tanár úr felügyelete alatt, folytatja közel 60 éves tevékenységét. Az immár hagyománnyá vált Bálint napi buli, a Zenedélután rendezvények hangosítása is a rádió feladata. A Zenedélutánon a bolyais zenei érzékkel rendelkező diákok, együttesek lépnek fel, ahol bemutatják diáktársaiknak, hogy mit sikerült elsajátítaniuk az évad folyamán. A  rendezvények hangosításánál különösen kiemelhető a minden évben megrendezett Szalagavató ünnepség, az Évadnyitó valamint a Ballagások és  Évadzárók hangosítása. Ezek mellett természetesen a kisebb rendezvények hangosítása sem elhanyagolható. Ezek között szerepelnek az ünnepnapok, bemutatók, osztályelőadások, az Internátus és Katolikus osztályok által minden évben megszervezett Gólyabálok hangosításai is.
Minden évben felvételi alapján a legmegfelelőbb újoncok pótolják az elballagott tizenkettedikeseket. A rádiós csapatnak a rendezvények hangosítása mellett a fő szerepe, hogy szünetekben zenét biztosítson az udvaron levő bolyais diákok számára.
A rádiósok két csoportra vannak felosztva: technikusok és szerkesztők. Mindkét fél fontos egy jó műsor előadásához. A szerkesztő a témát és a zenét biztosítja, a technikus viszont a hangosításért felel. Minden napra megvan a beosztás, ezért naponként külön szerkesztő és technikus felel a minőségi műsorért, hogy a diákok igényeit kielégíthesse. Nehéz mindig mindenki elvárásának eleget tenni, ezért kialakult egyfajta íratlan szabály, ami szerint naponként más-más stílusú zenéket szólaltatnak meg. A felvételi minden évben meghirdetésre kerül a diákok körében, akik nagy érdeklődéssel szoktak erre jelentkezni. A tapasztalt technikusok László József tanár úr irányításával kiválasztják és segítségével betanítják a jelentkező személyeket. Az alkalmas személyek a jelentkezőkből szűrődnek ki, ami a következőképpen történik. Minden tapasztaltabb technikus mellé  egy újonc lesz beosztva, aki figyeli, koordinálja  és elegendő tudással látja el védencét, úgy mint a szünetekben és úgy, mint a rendezvények hangosításánál. Minden évben a Díszteremben felszerelésre kerül a hangosításra alkalmas berendezés, ahol lehetőségük van az újoncoknak a szerzett tudást kihasználva megmutatni tudások. Ha az egyén elsajátította a kellő tudást, ezek mellett rendelkezik a kellő odaadással és komolysággal, hogy ezt művelni tudja, akkor csatlakozhat a radios csapat tagjai közé.

A szerkesztői és technikusi csapatot László József tanár úr mellett, még az erre megszavazott személyek tartják szorosabban össze. A főszerkesztő és főtechnikusok.  A főszerkesztő és főtechnikus feladata a rendezvények hangosítására kiválasztani az arra alkalmas személyt, koordinálni,  hogy épp mire van szükség a hangosításhoz, mindezt tanár úr beleegyezésével.

A rendezvények hangosítása túlnyomó többségben a Díszteremben történik, ahol a radios csapatból két ember vállal egyszerre hangosítást, így könnyebb a le-és felszerelése az ehhez szükséges berendezésnek. Az egyik a keverőt kezeli, míg a másik a mikrofonálvány helyes beállításán fáradozik, hogy a fellépő személyek gondtalanul beszélhessenek. Nagyobb rendezvényeknél már a rádiós csapat egy nagyobb csoportja vállal hangosítást, hogy gördülékeny és minőségi munkát adhasson.
Az évek folyamán nagyon sok rádiós vált hivatásos rádióssá. Nemegyszer megtörtént, hogy az itt elsajátított tapasztalatok hasonló pályára irányították a diákokat. Büszkék lehetünk például Vincze Lórántra, aki a Bukaresti Rádiónál dolgozik és Román Mihályra, aki a GaGa Rádiónál tevékenykedik. Ők is az iskolarádió tagjai voltak. Aki viszont nem a rádiózás terén folytatta tevékenységét, az is büszkén emlékszik vissza, hogy valaha Erdély nagyhírű független diákrádiójának lehetett tagja. A rádiózás nem is olyan könnyű, mint ahogy azt a kívülállók elképzelik: nem könnyű a mikrofon előtt minden alkalommal lámpalázasan ülve, szólni diáktársainkhoz.
Stábunk tevékenysége által mindig szerves része volt a bolyais diákéletnek, és emiatt tevékenységünk nagy felelősséget igényel.

Tóducz Emma (XI.F)