Home » Művészsarok » Irodalom » A túlhajtott ellentétek világa (Pállfy Zsófia)

A túlhajtott ellentétek világa (Pállfy Zsófia)

Szeretem azt az utcácskát,

Annak kukorica illatát,

Pergelt pehely illatát,

Amely az utadon hajt tovább.

Megles a szemközti ház,

Megles a fészek az oldalán,

Megszűnik a szombatesti láz,

Megszűnik a szombatesti gáz.

 

Éltetne a sült kukorica,

Megölne a rózsa-rózsaszin szag.

Elringatna a gyermekkori-kor

Fejemet megszállná a sohanemvolt-bor.

S közben megint kerreg a mobilom,

De pénzért ki nem dobhatom.

Káromkodva gyűlölöm a modern világot,

Beszivom a nagymama-kukorica illatot,

Köpésnyire súlytom a lánydivatot,

Mért ne istenitsem az antikot?

Ellököm a jövő karjait,

Őrzöm a volt-nincs emlékeit,

Szeme zöldsége megvakit,

Úgy látom, mint pogány bálványait,

Mit sem ér a drága arany,

Ha ott a réz, mely legendát hadar,

Ha ott a szék, a himes ládikó,

Mit sem ér a jelen-bóditó

Suhancot kábitó

Kávépresszó

Benne sok elvadult lurkó,

Benne sok halott élet,

Benne kilátástalan nézet,

Benne van, ami merev, de menő,

S közben ősi illatot hoz az eső,

Nincs már játék, nincs titok,

Afrodobok, hiába sirtok.

Már nem igérnek semmi jót…

Csak robot-élete,

Csak halott kaszálót,

Csak halott erdőt,

Csak halott esőt,

Mely nem mond semmit,

Csak fontositja a háztetőt,

Már nem mesél, senki se figyel rá,

Csak hagyjuk magunk, hogy ez a csúf világ

Elsodorja a mesét, a szépet,

Elrabol tőlünk minden emléket,

Nincs időnk arra, ami a lényeg,

Megöl a féreg,

A vas-féreg,

A microchip-féreg,

Nincs már fakéreg,

Meghal az erdő, meghal az mező,

Meghal a kukoricaszagú idő.

 

Még érzem azt az utcácskát,

Annak kukorica illatát,

Annak odasült illatát,

Amely az emlékek közt hajt tovább,

Megnevetteti a szomorú fűzfát,

Megöli a mérgező gázt,

Régi mondókákat mesél,

S előhozza a múltat… ami él.

 

Pállfy Zsófia, 2006

 

 

 


MEGÖRÖKÍTETT ESEMÉNYEK:

April 2012
M T W T F S S
« Mar   May »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  
Szerkesztő Belépés


A weboldalt készítette: Katona Norbert és Katyi Gergő