Száll a magány ágról-ágra,
Száll a hó is fáról-fára,
Csend és csend.
Hamvas már minden ág,
Lehull már a napsugár,
Csend s csend.
Ezüst függöny a világon,
Erdőn és napvilágon,
Csend, csend.
A fenyők is búsan állnak,
Mind háttal a nagy világnak,
Csend.
Édes most a fájdalom is,
Keserű is, szomorú is.
Pállfy Zsófia-Ha a csend, 2006